home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Május 3-a, a sajtószabadság nemzetközi napja
Tóth Lívia
2007.05.03.
LXII. évf. 18. szám

A mi napunk is lehetne A Sajtószabadság Chartája tíz pontban foglalja össze a sajtó szabadságának mint az emberi szabadságjogok egyik fontos pillérének a követelményeit és ajánlásait. A dokumentumot 1987. január 16-18-án, Londonban, a Szabadság hangjai címmel megrendezett világkonferencián fogadták...

A mi napunk is lehetne
A Sajtószabadság Chartája tíz pontban foglalja össze a sajtó szabadságának mint az emberi szabadságjogok egyik fontos pillérének a követelményeit és ajánlásait. A dokumentumot 1987. január 16-18-án, Londonban, a Szabadság hangjai címmel megrendezett világkonferencián fogadták el. Május 3-át az ENSZ 1991 őszén nyilvánította a sajtószabadság nemzetközi napjává, annak emlékére, hogy ezzel a dátummal tették közzé a Windhoek-nyilatkozatot, amelyben az afrikai népeknek a független és pluralista sajtóhoz való jogát fogalmazták meg. Ezen a napon világszerte megemlékeznek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük közben gyilkoltak meg, esetleg bebörtönöztek, vagy más módon akadályoztak a tevékenységükben.
A sajtószabadságot és az újságírók érdekeit több nemzetközi szervezet védi, mint a franciaországi székhelyű Riporterek Határok Nélkül (Reporters Sans Frontieres), a bécsi Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ). Ezek a szervezetek évente összesítik az újságírók ellen elkövetett erőszakra vonatkozó adatokat. A 2000. évre vonatkozó számok némi eltérést mutatnak, hiszen a Bizottság az Újságírók Védelmére (CPJ) nemzetközi szervezet szerint világszerte 24 újságíró vesztette életét foglalkozásának gyakorlása közben -- közülük 16-ot meggyilkoltak. Az Újságok Világszövetsége (AMJ) szervezet azt állítja, 25 országban összesen 53 újságírót és a tömegkommunikáció területén dolgozó szakértőt öltek meg, a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) 56 áldozatról számolt be, a Riporterek Határok Nélkül (RSF) 32-ről tudott.
Bármelyiket nézzük is, mindegyik jóval száz alatt van, ezzel szemben a tavalyi adatok sokkal sötétebbek. A Nemzetközi Újságíró Szövetség kimutatása alapján 2006-ban 155 esetben követtek el a média képviselői ellen gyilkosságot, merényletet, illetve haltak meg rejtélyes körülmények között az újságírók. A borzalmas lista vezetője Irak, ahol a tavalyi év végéig 69 újságírónak oltották ki az életét. Az amerikai invázió kezdete óta (2003 áprilisa) 171 sajtómunkás vesztette életét az országban. Irak után a Fülöp-szigetek áll a statisztika második helyén, ahol 13 kolléga lelte halálát. A térségek szerinti lebontás egyébként a következőképpen alakul: Afrika: 5, Amerika: 37 (ebből a legtöbb, 10 áldozat, Mexikóban), Ázsia-Pacifik régió: 34 (Fülöp-szigetek: 13), Európa: 6 (Oroszország: 4, Törökország, Türkmenisztán: 1-1), Közel-Kelet: 73 (Irak: 69, Irán: 1, Libanon: 2, Jemen: 1).    
Ám a ,,toll bajnokai”-t nem kizárólag az életveszély fenyegeti, hanem a cenzúra és az üldöztetés, a szabadságvesztés is. A föld lakosságának egyharmada olyan államokban él, amelyekben ismeretlen fogalom a sajtó szabadsága. Érdekes az is, ahogyan számos rezsim kezeli az információhoz való jogot még napjainkban is. Hiszik vagy nem, vannak olyan országok, ahol különböző intézkedésekkel (bezáratják a magánszolgáltatókat, kitalált műszaki okokra hivatkoznak) lehetetlenné tették a polgároknak az internethez való hozzáférést. A sajtóban érvényesülő cenzúra számos módon, gazdasági befolyásolás, bírósági perek, pénz- és börtönbüntetés, sőt, erőszak útján is megvalósul.
Nemrégiben mintegy 150 fiatal újságíró-hallgató vonult végig Újvidék utcáin ragasztószalaggal betapasztott ajkakkal. Mert nálunk is van miért tiltakozni! Tizenhárom év után sem tudni semmi bizonyosat Dada Vujasinović újságírónő haláláról, nyolc év alatt nem derült fény Slavko Ćuruvija meggyilkolására, akit Belgrádban, a lakása előtt lőttek főbe fényes nappal, hat év után sem világos, kinek a parancsára és ki ölte meg Milan Pantić jagodinai újságírót. De nem kell ennyire visszamennünk az időben, hiszen pár héttel ezelőtt, április 14-én hajnali három óra tájban két kézigránátot dobtak Dejan Atanasijevićnek, a Vreme hetilap újságírójának az ablakára. Dinko Gruhonjićot, a Beta hírügynökség tudósítóját, a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének az elnökét a közelmúltban halálosan megfenyegették egy neonáci internetes oldalon. Željko Bodrožić nagykikindai újságírót többszöri pénzbüntetéssel sújtották, legutóbb viszont nyolcvan napig tartó börtönbüntetésre ítélték, mert nem törlesztette a korábban kirótt 32 ezer dináros bírságot. Végül a Dnevnik napilap, a Kikindske kiadója fizette ki az újságíró ,,tartozás”-át.
Pedig hat és fél évvel ezelőtt, 2000 októberében rendszerváltás volt. Állítólag. Mindaddig, amíg az újságírók gyilkosai és azok megrendelői szabadlábon vannak, nincs szabad média, nincs demokrácia, és Szerbia sincs a jogállamok családjában. És még sokáig nem is lesz -- gondoljunk csak a kormányalakítási szándékról szóló legfrissebb hírekre. Mindezek tudatában múlik el felettünk az idei május 3-a is, a sajtószabadság nemzetközi napja. Ami a mi napunk is lehetne.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..