Az elmúlt néhány évtizedben Szerbiában az emberek hozzászoktak ahhoz, hogy semminemű értéktárgyuk sincs biztonságban. A napi gyakorisággal előforduló betörések, rablások, az emberek biztonságérzetét teljesen eltörölte. Némi túlzással azt lehetne mondani, hogy Szerbiát egy afrikai ország ,,miliőjétől'' már csak az különbözteti meg, hogy itt még nem rohangálnak az utcákon állig Kalasnjikovval felfegyverzett tizenévesek. Tulajdonképpen bármikor betörhetnek a házunkat, kirabolhatják lakásunkat, az autónkat feltörhetik, vagy csak heccből megrongálhatják, és egyes délvidéki településen még az emberek életére is törnek nap mint nap.
Szabadkán a Vasutas településen időről időre egy olyan jelenség üti fel a fejét, ami a házi kedvenc tulajdonosoknak okoz nem kevés bosszúságot. Időről időre ugyanis ismeretlen tettesek lemérgezik a környék macskáit. Volt olyan év, hogy közel 40 cicát írtottak ki. Azok, akik hosszabb ideje laknak ebben a városrészben már némi gyakorlatra tettek szert. A cicákat bezárva tartják, nem engedik az utcára, azonban az új lakók, a ,,tapasztalatlanabbak'' bizony keserű ,,beavatási'' szertartáson kell átmenniük. Sajnos egy macskát csak nehezen lehet bezárni, jön-megy, senkitől nem teszi függővé magát, intézi ügyeit, azonban végül mindig hazatér. Angelović Ljubicáék 8 éve laknak a Vasutas településen, és az előző években 2 cicájuk tűnt el, a mostani házikedvencüket benn a lakásban tartják, és csak néha engedik ki a családi házból, így őt ,,egyelőre'' elkerülte a végzet.
- Aznap, amikor az első macskánknak nyoma veszett még legalább három szomszédnál történt hasonló. Még egy évet sem élt szegénykém - emlékezik vissza Ljubica. Van olyan helybéli lakos is, akinek az udvarában egyszerre több, szám szerint 5-6 elpusztult, megmérgezett macskát is találtak. A polgárok gyanakszanak, de bizonyíték híján semmit sem tehetnek, sokszor be sem jelentik házi kedvencük elpusztulását, hiszen, mint mondják tartanak attól, hogy kinevetik őket a hivatalos szervek. Sajnos gyanakvásuk nem alaptalan.
Meznerics Rolandék néhány éve laknak ebben a városrészben, 7 éves kislányuknak nemrég ajándékoztak egy hófehér kiscisust. A kis játszótárs télen a kazánházban bújta meg magát, szerető gazdáira sosem lehetett panasza, hiszen gondozták, a legjobb fajta eledelt kapta, gyakran meg is fürdették, és bolhák elleni nyakörvet is kapott.
- Aznap éppen dolgoztam, amikor feleségem 9 óra körül felhívott, majd zokogó hangon közölte, hogy Hófehérkét (így hívták a cicust) megmeredten, habzó szájjal az udvaron találta. A gyorsan ölő méreg néhány órán belül végzett a macskával. Nem patkányméreg lehetett, mert azt már korábban evett, de akkor szerencsére észrevettem, és mindjárt tejet adtam neki - mondja Meznerics, majd hozzáteszi: szerencsére Enikő, a kislányuk nem látta a kiscicus tetemét, és a szomszéd segítségével ásták el. Meznericséknek - amikor beköltöztek az új házba - több szomszéd is felhívta a figyelmüket arra, hogy vigyázzanak házi kedvencükre. A legutóbbi sorozatos mérgezés tavaly történt, ekkor közel 50 macska pusztult el, az esetről az egyik szerbiai napilap is beszámolt. A közvetlen szomszédjuk macskája is elpusztult, akik tavaly, és tavalyelőtt is elveszítettek egy-egy házi kedvencet.
- Először egy állatorvoshoz mentem el tanácsért. Az állategészségügyi felügyelőségen jelentettem az esetet, akik azt mondták, hogy nem tartozik a hatáskörükbe az eset, majd a kommunális felügyelőséghez utaltak. Sajnos inspektorral ott sem tudtam beszélni. Az ottani hivatalnok nő vissza akart küldeni az állategészségügyi felügyelőséghez, de javasolta a rendőrséget is. Mint kiderült az egyedüli mód ez lenne, ha önköltségen elküldöm a tetemet boncolásra, hogy megállapítsák a méreg eredetét - teszi hozzá Meznerics. Nem lett volna olcsó mulatság megvizsgáltatni az elpusztult állatot.
Hogy nagyobb probléma nem történt az eset kapcsán az csak a szerencsének köszönhető. Roland felesége, Zsuzsanna 7 hónapos terhes, és az eset annyira megviselte, hogy elkezdett folyni a magzatvize. A kórházban sikerült orvosolni a problémát. Kislányuknak, Enikőnek a szülei azt mondták, hogy Hófehérkét ellopták, ugyanis valakinek nagyon megtetszett a cicus.
Becskei Zsolt, a Speciális Állatorvosi Intézet patológusa szerint körülbelül 5-8 ezer dinárba kerülne egy vizsgálat elvégzése, vagyis nincs az az ember, aki időt és pénzt fordítana arra, hogy végig vigye az ügyet. Egyébként évente több mérgezéses esetet is jelentenek az intézetnek, de sajnos a lakosoknak kell megtenniük az első lépéseket, amire a legtöbbször, a magasra rúgó összegek miatt nem kerül sor.
Minden összevetve Szerbiában egyesek büntetlenül mérgezhetik az állatokat. Ezek az emberek tisztában vannak tettük következményeivel, és azzal is, hogy a hivatalos szervek semmit sem tesznek ellenük. A felelőséget a felügyelőségek pedig egymásra hárítgatják, holott a probléma már hosszú évek óta létezik. Aki egy állatot bántani tud, később emberrel teszi. Csak a szerencsének köszönhető az, hogy nagyobb baj még nem történt, ugyanis mi van akkor, ha mondjuk a kerítésen át behajított mérgezett étel nem a házi kedvenc találja meg, hanem mondjuk egy kisgyermek.