— Sajnos, nem jegyeztem fel, mikor kezdtem el evezni, arra viszont emlékszem, hogy az első érmemet 2005-ben szereztem. Kilencévesen a tizenkét évesek mezőnyében indulva bronzérmet nyertünk a testvéremmel egy magyarországi versenyen. Legalább annyira örültem az első érmemnek, mint most az Európa-bajnoki címnek — mondta Martin, az újdonsült Európa-bajnok.

Országos bajnoki címet még nem sikerült nyernie, több alkalommal is csak egy hajszál választotta el az első helytől, ezüst– és bronzéremből azonban gazdag „gyűjtemény”-t mondhat a magáénak. Szerbiában a belgrádi Partizan tagja, a fehéroroszországi Eb-n kétpárevezősben ezüstérmes, Andrija Šukić még egy picivel jobb a palicsi versenyzőnél, de Martin bízik benne, hogy előbb-utóbb győzedelmeskedik felette, és meglesz az első országos bajnoki címe is. Vajdaságban egyeduralkodó, különféle nemzetközi versenyekről (Mohács, Eszék, Zágráb, Belg-rád, Szeged) legalább száz érmet — köztük sok aranyat — lapátolt össze, de az országos bajnoki cím még hiányzik a gyűjteményéből. A tavalyi junior Eb-n, elsőéves ifiként egypárban a 8. helyen végzett, kétpárban pedig Viktor Pivačcsal az oldalán a 11. helyen ért célba.

— Ez az Eb pályafutásom eddigi legnagyobb sikere — folytatja. — Főként arra számítottam, hogy egypárban vagy kétpárban, esetleg négypárevezősben indítanak, a nyolcasra egyáltalán nem gondoltam. Amikor a szövetségi kapitány közölte velem, hogy nyolcasban indulok, ráadásul az egyetlen nálam jobb versenyző kétpárban indul egy olyan evezőssel, akit én rendszerint legyőzök, bizony, elszomorodtam, hiszen nem értettem, hogy kétpárban miért nem mi ketten indulunk. Persze, ezen nem kell csodálkoznom, hiszen messze vagyok a tűztől, nem vagyok belgrádi, Palicson evezek. Felmerült bennem, hogy nyolcasban nem is ülök hajóba, kihagyom az Eb-t, tovább edzek, s csak akkor indulok majd, ha egypárban legyőzöm az itthoni legjobbat. Végül csak beláttam, hogy okosabb lenne mégis evezni a nyolcas tagjaként, ha másra nem, tapasztalatszerzésre jó lesz ez a verseny. Az Eb előtt Szendrőd (Smederevo) mellett húsznapos edzőtáborban vettünk részt, az edzőnk nagyon jól összekovácsolta a csapatot, s elhitette velünk, hogy összehozhatunk akár egy érmet is. Edzések során jól mentünk, láttuk, hogy gyorsak vagyunk, mivel azonban ebben az összeállításban először eveztünk, nem tudtuk, mire számíthatunk.

A királykategóriában összesen hét egység indult, az első előfutamban négy, a másodikban három hajó szállt vízre. A válogatott már az első előfutamban megkapta a két legnagyobb esélyest, az utóbbi három év rendszeres éremszerzőit, az olasz és a román hajót. Az olaszokat legyőzték, a románoktól pedig egy másodperccel kaptak ki, s ekkor felsejlett bennük, hogy ebből akár még érem is lehet. Az előfutamból csak a győztes jutott be egyenes ágon a döntőbe, Martinék másodikként reményfutamra kényszerültek, s kitűnő hajrával megnyerték, habár a táv elején a fehéroroszokat és az olaszokat is nagyon elengedték. Edzőjük, Dušan Kovačević a döntő előtt nagyon összeszedte a csapatot, elmagyarázta, kinek mi a dolga, meditációs edzést is vezényelt a fiúknak, akik érezték, hogy ez a vasárnap az ő napjuk lesz.

— A döntő napján egyikünknek sem volt étvágya, féltünk a versenytől, de jól sikerült minden — emlékezik vissza Martin. — A nap utolsó számaként került ránk a sor. Ellenfeleink az oroszok, fehéroroszok, horvátok, olaszok és a románok voltak. Az előfutamokon a táv első felén elhagytak minket a riválisok, a második ezer méteren viszont mi voltunk a jobbak. Tudtuk, hogy a döntőben az első ezer métert nagyon meg kell húzni, a többiek előtt kell haladnunk, s akkor a táv második felében nem lehet problémánk. Villámrajtot vettünk, az első száz méter megtétele után már a többiek előtt voltunk. Feldobott bennünket, hogy a románok is mögöttünk vannak, új erőre kaptunk, és folyamatosan növeltük az előnyünket. A vége felé keleti szomszédjaink megközelítettek bennünket, de egy hajóhosszal így is előttük végeztünk. Alaposan kimerültünk, célba érkezés után egy kicsit lefeküdtem a hajóba, a lábam a vízbe lógattam, majd csapkodtuk a vizet, s felálltunk a hajóba. Mindenki nagyon boldog volt, senki sem hitte el, hogy aranyérmesek lettünk.

Martin örömében osztoztak a Palics Evezősklub tagjai, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium igazgatónője, tanárai, diákjai. Az újdonsült Európa-bajnok háláját fejezte ki iskolája kollektívájának, hogy tolerálta a hiányzásait, és segítette a tananyag pótlásában is. Az angol nyelvi szakon harmadik osztályos tanuló szabadidejét is az evezés tölti ki, a sportággal kapcsolatos videókat néz, futamokat elemez.

— Választanom kellett a társasági élet és az evezés között. Az utóbbit választottam, a szórakozásról szinte teljesen lemondtam, hiszen az evezést a lehető legmagasabb szinten szeretném űzni. Mindent alárendelek e sportnak, meglátjuk, mire lesz ez még elég — vallja.

A távlati tervei közé a riói nyári olimpia tartozik, ami már nincs is annyira messze. Az idei év legfontosabb versenye, a litvániai világbajnokság augusztus 14-én kezdődik, de még nem lehet tudni, hogy Martin egy– vagy kétpárban, esetleg négyesben vagy nyolcasban áll-e rajthoz. A tehetséggondozó gimnázium befejezése után kérdés, merre visz tovább az útja, hol folytatja a tanulmányait, s a későbbiekben még klubváltás is esedékes számára. Egyelőre azonban még Palicson marad, és a klub színeiben aratja tovább a győzelmeket.