Listázzunk együtt!
Bánsági szülőfalum - de nevezhetném kisvárosnak is - demokrata párti, magyarul nem beszélő, de a nyelvet kiválóan értő polgármestere soha nem vesz részt egyetlen magyar rendezvényen sem. Nincs ott a nemzeti ünnepeken tartott műsorokon, távol maradt a helyi művelődési egyesület székházának a megnyitójáról, és nem jött el köszönteni a község eminens polgárát, az írót, költőt, volt diplomatát és vállalatvezetőt sem a hetvenedik születésnapján. Ilyenkor mindig megjegyzem, remélem, a helybeli magyarok is észlelik a kívülállását, azt, hogy nyilvánvalóan csak a saját nemzete községi elnökének tartja magát, és legközelebb nem szavaznak rá. Habár, ha jobban belegondolok, az is lehetséges, hogy ezeken a közösségerősítő eseményeken azok a magyarok sincsenek soha ott, akik az ő holdudvarába tartoznak. Mert számukra nem fontosak a nemzeti ünnepeink, a művelődési házaink, a sajtónk, az oktatásunk, és megkockáztatom, az anyanyelvünk sem. Ami mellesleg az ő anyanyelvük is. Nos, ez az egyik oka annak, amiért a Magyar Nemzeti Tanács új tagjainak a megválasztásakor nem voksolok a listájukra.
Vasárnap tehát egy másik sorszámot karikázok majd be, de hogy melyiket, az annyira az én saját döntésem és magánügyem, hogy nem is kellene ilyen nyilvánosan szót vesztegetni rá. Csak azért teszem, mert ennek ellenére továbbra sincs szándékomban megtagadni azt a barátomat, aki egy másik listán szerepel. A döntését ugyan továbbra sem értem, mert - és ezt neki is megmondtam - van olyan tehetséges, hogy az előrejutáshoz ne legyen szüksége ilyesfajta támogatásra. De ő tudja. És magánügy, mint jeleztem az imént. Sőt, azt a régi ismerősömet sem vagyok hajlandó elítélni, aki állítólag a készülő, de azóta már visszavont ''pedagógus” listának gyűjtötte az aláírásokat. Én úgy gondolom, ezért még nem kell megkövezni, ráadásul, habár nem beszéltem vele, az indokait is érteni vélem. Jómaga is kiváló pedagógus, évtizedeket dolgozott együtt néhány olyan személlyel, akiket szeretne a vajdasági magyarság parlamentjének is nevezett nemzeti tanácsban látni, mert úgy véli, a maguk szakterületén sokat tudnának tenni. Még az is előfordulhat, hogy a szakmai szervezettől jóval több tudást, élményt és biztatást kapott, mint attól a magyar párttól, amelynek, ha jól sejtem, még mindig tagja.
Kimondom, mert ha már erről a témáról írok, akkor úgysem tudom eltitkolni, még akkor sem, ha tudom, hogy ezzel esetleg magamnak ártok: én bizony szeretném, ha az új Magyar Nemzeti Tanács sokszínűbb lenne, mint az előző. Tudom, ennek egyik alapfeltétele teljesülhet azzal, hogy nemcsak párttagok, hanem minden bizonnyal független értelmiségiek, a civil szféra, az oktatási és a művelődési élet, valamint nem utolsósorban a történelmi egyházaink jeles képviselői is helyet kapnak, bejutnak a harmincötös keretbe, de mi legyen a rejtett párttagokkal? Azokkal, akik a látszólagos sehova sem tartozás álcája mögé bújnak. Nemcsak egy listán, hanem többön is. Talán mégiscsak jobb lett volna tiszta lappal, önmagukat vállalva indulni. De azokkal sem tudok mit kezdeni, akik nagy dérrel-dúrral bejelentették: megméretik magukat ezen a választáson, de világos és érthető program helyett csak ködbevesző ígéreteket kínálnak. Igaz, olyan dolgokról beszélnek, amelyekről mindenki szívesen hall, a gazdaság fellendítéséről, a munkanélküliség csökkentéséről, csak éppen ezeknek semmi közük sincs a nemzeti tanácsok tevékenységéhez. Mielőtt a listaállítás mellett döntöttek, vagy inkább, mielőtt valaki rájuk parancsolt, hogy állítsanak listát, illett volna tájékozódni annak a szervnek a feladatairól, hatásköréről, amelybe olyannyira szeretnének bejutni. Nos, az ilyen ámítókat inkább kihagynám a színesítésből.
Természetesen eldöntöttem már, melyik sorszámot részesítem előnyben, de igazából mind az öt csoportosulással van némi problémám. Egyikkel több, másikkal kevesebb. Eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy a névjegyzékekből össze tudnék-e egy olyat állítani, amely ellen nem lenne semmiféle kifogásom, hogy hogyan is nézne ki a számomra teljesen ideális Magyar Nemzeti Tanács. Mert lenne ilyen. De mivel választanom kell, azokat részesítem a bizalmamban, akiknek a programja leginkább megnyerte a tetszésemet, még akkor is, ha vannak közöttük olyan személyek, akiket én nem tartok hitelesnek, esetleg a legmegfelelőbbnek. Végül csak azt tudom mondani: aki feliratkozott a magyar választói névjegyzékre, az menjen el június 6-án szavazni, és válassza azokat, akik őszerinte megérdemlik. És tekintsük jelképesnek, hogy éppen akkor van alkalmunk közvetlen módon dönteni a saját nemzeti tanácsunk összetételéről, amikor a trianoni békediktátum 90. évfordulójára emlékezünk, és a Magyar Országgyűlés jóváhagyta a kettős állampolgárságot.