Lidl-napi eufória

Lidl-napi eufória

Szerbia új státuszszimbóluma lett a Lidl-szatyor.

2018. október 11-e pedig bekerülhetne a nemzeti ünnepnapjaink közé vagy a történelemkönyvekbe, azzal a megjegyzéssel, hogy ezen a napon az országon Lidl-vásárlásiláz söpört végig, melynek mellékhatása a tömeghisztéria volt. Erről szóltak a hírek, ezzel volt tele a sajtó: az ország tizennégy városában megnyílt az üzletlánc tizenhat szupermarketje.

Panaszkodunk a nincstelenségre, a pénztelenségre, a szegénységre. Ennek ellenére október 11-én boldog-boldogtalan elment vásárolni vagy csak kíváncsiságból tömeget csinálni. Néhol még nyitás előtt hosszú sorok alakultak ki, mintha ingyen osztottak volna valamit. Választások idején országos viszonylatban talán délig sincs akkora részvételi arány, mint az említett üzlet megnyitásán a reggeli órákban. Ügyes volt a stratégia: hónapokig kellett várni az országos megnyitóra, melyet éppen a nyugdíjosztás utáni napra ütemeztek. Az olcsóbb termékek ára pedig még a megnyitó előtt ismertté vált.

Néhol tettlegességig fajult a helyzet, a türelmetlen és tolakodó vásárlók a csirkén és a banánon civakodtak. Az alkalmazottak a raktárból dobozszámra hozták a csirkét, melyet az emberek saját fejük fölött adogattak tovább. A közösségi oldalakon megjelentetett felvételeken úgy tűnt, mintha eljött volna a világvége. Ennyire szegények volnánk? Néhány dinár különbségért órákig sorban állni, tolakodni és a többi vevővel verekedni? Ekkora méreteket ölt a türelmetlenség?

Aznap este egy előadáson vettem részt, melyen arról esett szó, hogy elérhető-e az EU-tagság Szerbia számára 2025-re. Bizonyos vélemények szerint ötven-hatvan év is kell, mire Szerbia gazdasága felzárkózik. Elnézve az üzletlánc megnyitásáról készült felvételeket, az országnak nem csupán gazdasági felzárkózásra van szüksége, sajnos másra is. Belgrádban maga az elnök nyitotta meg az egyik üzletet, más városokban pedig a helyi polgármesterek mentek megtekinteni, szalagot átvágni. Nyilatkozataik szerint a német üzletlánc megnyitásával beköszöntött a jólét. Olcsón vásárolhatunk minőséget. Köszönöm, de nálam a jólét valahol ott kezdődne, hogy a fizetésünk fedezni tudja a fogyasztói kosarat, közben pedig ne kelljen azon gondolkozni, hogy egy helyen mi az olcsó és mi nem az. A jólét fogalmát pedig néhanapján talán egy nyaralás is tükrözné.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A terapeuta
Heti Jegyzet
Árhullám
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink