Az estet a Madách Amatőr Színház Irodalmi Színpada szervezte, melynek az őszi idényben ez volt az első rendezvénye.

A dokumentumpróza-kötet a budapesti Ünnepi Könyvhétre jelent meg, és Nagybecskereken volt az első bemutatója. Ez a könyv is a híres Várady-hagyatékból, az ügyvédi iroda irataiból meríti a témákat, ezért a szerző Zoknik a csilláron, életek hajszálon című könyve folytatásának is tekinthetjük. Várady Tibor a nagyapja, Várady Imre, valamint az apja, Várady József perirataiból idéz. Ebben az összeállításban is azok a kisemberek kerülnek előtérbe, akik kevésbé vettek részt a nagy történelemben.

Várady Tibor nyilatkozatában elmondta, folytatja a dokumentumprózák írását, és ennek a kötetnek is nagyon-nagyon sok a nagybecskereki kötődése.

— Próbálom a Messinger történetét összefoglalni, ezért a könyvbe beválogattam a Messinger Intézethez kötődő pereket, valamint Messinger Karolin személyes pereit, hiszen ezek egyúttal a sorsát is tükrözik. Becskereken mindnyájan tudjuk, hogy van egy Messinger-iskola, de arra a kérdésre, hogy ki volt Messinger Karolin, sokkal kevesebben tudnának válaszolni. Ezeknek a történeteknek köszönhetően összeáll egy kép, mely — azt hiszem — nyomtalanul eltűnt volna. Sokszor mondogatjuk, hogy a nagy történelem megmarad, a kisemberek sorstörténete nem, de most, ahogy nézegetem ezeket az ügyeket, az ötlik fel bennem, hogy talán az igazi történelem ezeknek a kisembereknek a sorsa volt. Azt hiszem, nagyon sok mindent nem tudunk. Manapság már szinte feledésbe merült a „kötelező felesleg”, melyet be kellett szolgáltatni, pedig az erre vonatkozó perek gyakran igen érdekesen alakultak. Balgó Pétert például azért ítélték el egy évre, mert levágta a borját. Ezt ugyanis abban az időben nem tehette meg felsőbb döntés, engedély nélkül — mesélte a jogászprofesszor.

A könyv egyik fejezete az első ötéves terv időszakáról szól, amikor különösen „kemények” voltak a perek. Hogy milyen szempontok merültek fel, és hogyan alakultak az emberi sorsok, az még Várady Tibornak is új felfedezés volt. Ezek az esetek leírva, könyvben megjelenítve, már nem merülnek feledésbe. A szerző elmondta, a tényeken egy betűt sem változtat, csak eszmefuttatásokat fűz hozzájuk ott, ahol úgy véli, szükséges az ilyesfajta beavatkozás. Várady egy különös esetet részletesen is elmesélt a könyvbemutató közönségének.

— Itt van ennek a szegény csókai fiatalembernek a pere, akit a németek nemzetközi tiltott kereskedelemért és hazaárulásért fogtak el. A hazaárulás abból állt, hogy átment egy idegen országba. Idegen országnak a Tisza túlpartján levő Zenta számított, mert ott magyar, Csókán azonban német uralom volt. A tiltott kereskedelem pedig abban merült ki, hogy vitt magával kilenc kiló libatollat, és annak az árán vásárolt az anyjának petróleumot a lámpába, illetve a feleségének zoknit. Brutális büntetést kapott ezért, be kellett volna vonulnia a német börtönbe, de az utolsó pillanatban felajánlották neki, hogy elmehet egy német koncentrációs táborba őrnek, és a szerencsétlen elfogadta. Három hónap múlva jöttek a partizánok, és ő a szemükben háborús bűnössé vált. Ebből is látszik, hogy ez nem a kisemberek történelme volt, ők csak ide-oda sodródtak, de mégis az ő életük mutatja be a valóságot azokban az időkben — mondta Várady Tibor.

Ilia Mihály, a könyv recenzense írja: „A kötet jelentős részét képezi a polgári világ egyik jellemző mozzanatának, a párbajnak a témaköre, amely a becskereki értelmiségi, ipari és kereskedelmi életben a 20. században is dívott. E történetek jelzik, hogy hatalomváltás ide, vagy oda, olyan erős volt a becsületvédelemnek ezen formája, hogy azt nemzetiségi hovatartozás nélkül gyakorolták. A sajtótörténet és sajtóperek is teret nyernek a könyvben, valamint azok a gazdasági bűnesetek, események, amelyek az erősen átmeneti időben gyakoriak voltak. A gazdasági esetek, a titói világ első évei már a néptulajdon ellen elkövetett vétségekről is szólnak, a tervgazdálkodás elleni »bűnesetekről«, amelyek éppúgy ösztönös tiltakozások voltak a kollektív gazdálkodás ellen, mint más országokban — Magyarországon is. Várady Tibor új könyve tehát dokumentumok alapján, írói kommentárokkal dúsítva egy letűnt világot idéz. Az időben régi történetnek sajátos jelenkori párhuzamait olvashatjuk, a szerző a történeteket kiemeli a kuriozitásból, és aktuálissá teszi a mai olvasó számára. Egyszerre vannak jelen az egyetemes és nemzetiségi történelem mozzanatai, művelődéstörténeti adatok, szociológiai tanulságok, valamint egy táj, Bánát több korszakon át megfigyelhető eseményei.”

Sági Varga Kinga, a kötet szerkesztője, a Forum Könyvkiadó munkatársa elmondta, már nyomdában van a könyv szerb fordítása, mely az Akademska Knjiga kiadó gondozásában jelenik meg október folyamán. Vickó Árpád többnyire a magyar változat történeteit fordította le, viszont vannak benne olyan részek is, amelyeket a szerző hozzáírt, illetve más képekkel illusztrált. A Zoknik a csilláron, életek hajszálon című kötet egyébként a magyaron kívül szerb és német nyelven is megjelent.