home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Lépésről lépésre haladva
Tóth Tibor
2019.01.03.
LXXIII. évf. 52. szám
Lépésről lépésre haladva

A zentai Györe László teniszező a világranglista 94. helyén zárta a 2018. évet.

A huszonöt éves játékos az első jelentősebb sikerét 2012-ben érte el, amikor megnyerte a juniorok világbajnokságának tekinthető Orange Bowl tornát. 2013 májusában a junior-világranglista 3. helyére került, a wimbledoni tornán Kokkinakist és Hacsanovot is verve a negyeddöntőig jutott. Eddigi karrierje során kilenc Futures és két Challenger tornát nyert, a négy Grand Slam-torna közül az Egyesült Államokban a második fordulóig jutott, de Párizsban, Wimbledonban és az ausztrál nyílt bajnokságon is a főtáblára került. A legjobban 2018. szeptember 24-én állt a világranglistán, amikor a 83. helyet foglalta el. Györe László a közelmúltban a zentai BeeHome közösségi házban vendégszerepelt.

* Hogyan kerültél kapcsolatba a tenisszel? 

— Családomban mindenki sportolt, apukám focizott, anyukám atletizált. Apukámnak álma volt, hogy megtanuljon teniszezni. Ötéves kisgyerekként én is lementem vele a pályára, és ütögetni kezdtem. Két év elteltével előbb hazai, majd nemzetközi versenyeken indultam. Korán eldöntöttem magamban, hogy teniszező szeretnék lenni. Mindig néztem a nagy játékosokat a tv-ben, és arról álmodoztam, hogy egy nap majd én is köztük leszek. Abban az időben karatéztam is, de a teniszt érdekesebbnek találtam.

* Hogyan emlékszel vissza az első sikereidre?

— Hétéves voltam, amikor egy zombori tornán a harmadik helyen végeztem. Nagyon örültem, hogy néhány hónap versenyzés után megszereztem pályafutásom első serlegét. Néhány hét elteltével már egy második helyet is nyertem. Mindkét trófeát kiraktam otthon a konyhába, és naponta több alkalommal is gyönyörködtem bennük.


Györe László (Gergely József felvétele)
 

* Hogyan értékelnéd az idei évedet?

— Az idény nagyon rosszul indult számomra, ezért nagyon örülök, hogy az évet az első 100-ban fejeztem be. Bizonyos céljaimat elértem, másokat viszont nem. Az első négy hónapban egy mérkőzést sem nyertem, mentálisan magam alatt voltam, nem éreztem jól magam. Amikor nagy nehezen eldöntöttem, hogy még keményebben fogok edzeni, akkor két hét elteltével megsérültem, és egy hónapot ki kellett hagynom. Nehéz időszakot éltem át. A májusi, isztambuli tornától kezdve — melyen az elődöntőig jutottam — azonban sorban jöttek az eredmények. Ha az év második felében mutatott formám jövőre is megtartanám, akkor az első 70-be biztosan bekerülnék, de az is lehet, hogy még az első 50-be is. Szerencsére is szükségem lesz, és arra, hogy a hullámvölgyeim minél rövidebb ideig tartsanak.

* Mely céljaidat sikerült elérned, és melyeket nem?

— Mind a négy Grand Slam-tornán a főtáblára kerültem, a US Openen egy fordulót mentem, a Davis-kupában pedig szeptemberben India ellen sikerült mérkőzést nyernem. Ezek mindenképp az álmaim közé tartoztak. Viszont nem kerültem a legjobb 50 teniszező közé a ranglistán. Ahogy bejutottam az első 100-ba, azonnal a legjobb 50-et tűztem ki magam elé, ami, mint utóbb kiderült, túl nagy ugrásnak bizonyult. Köztes célként előbb jussak be a legjobb 70 közé, és utána jöhet a legjobb 50. 

* Volt egy pillanat a pályafutásodban, amikor eldöntötted, hogy sokkal többet és keményebben edzel. Mi volt a fordulópont?

— Sok nehéz pillanatot éltem már meg, de talán ez volt a legnehezebb néhány hetem. Az Indian Wells-i torna után több fontos döntést hoztam. Úgy éreztem, újításra van szükségem, így korábbi edzőmmel befejeztem az együttműködést, és az akkori barátnőmmel is szakítottam. Néhány napig semmit sem csináltam, csak feküdtem a szobámban, filmeket néztem. A jövőt illetően nem volt sok választásom, hiszen abbahagyni semmiképp sem akartam a teniszt. Tudtam, hogy bármennyire nehéz is, el kell kezdenem újra az edzéseket, erőt kell vennem magamon, a jövőbe kell tekintenem.

* Miben fejlődtél legtöbbet az új edződnek köszönhetően?

— Boris Čonkić még viszonylag fiatal, régóta ismerjük egymást. Szorgalmas, fejlődni szeretne, a legjobbat akarja nekem. Sokat gondolkodik azon, hogy miben lehetnék még jobb, és ez hogyan érhető el. Az adogatásom sokat fejlődött, taktikai szempontból is javítottam magamon, és a korábbinál valamelyest nyugodtabb vagyok a pályán. Dührohamok és egyéb kirohanások néha előfordulnak ugyan, de próbálom csökkenteni a számukat.

* Beszéljünk egy kicsit az isztambuli tornáról, melyen az elvártnál jobban szerepeltél.

— Sérülés után tértem vissza, abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán pályára tudok lépni. Négy-öt nappal a verseny előtt kezdtem el adogatni, de azt is csak félerővel. Az első mérkőzésemet 7:6, 7:6 аrányban megnyertem, de a meccs végére már görcsöltek a lábaim, minden bajom volt. Egyrészt az egy hónapos kihagyás, másrészt az idegesség miatt, hiszen nagyon közel kerültem ahhoz, hogy végre megnyerjek egy meccset, amiről az azt megelőző három hónapban csak álmodhattam. Az üzbég Gyenisz Isztomin felett aratott győzelmem után belejöttem a játékba, és egészen az elődöntőig jutottam.

* Majd következett a milánói torna, melyet sikerült megnyerned.

— A Challenger tornák döntőjében nem szoktam fényesen szerepelni, tizenegy finálé közül csak kettőt nyertem meg. Az olasz Gianluca Magerrel szemben a vártnál könnyebben, 57 percnyi küzdelem után, 6:2, 6:1 arányban diadalmaskodtam. Hatalmas motivációt nyújtott a tudat, hogy a tornagyőzelemmel a US Open főtáblájára juthatok. Milánóban sem kerültek el a hullámvölgyek, háromjátszmás mérkőzéseket is játszottam, de végül megnyertem életem második Challenger tornáját.

* Mivel magyarázható, hogy a tizenegy döntő közül kilencet elveszítettél?

— Általában mentális tényezőkkel. Az első döntő elvesztése után következett a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, és ilyenkor már nagy a teher, az ember izgul, ideges, bizonyítani akar. Tavaly Peruggiában nyertem meg az első Challenger tornám, majd néhány vesztes döntő után Milánóban újra diadalmaskodtam.

* Mindegyik Grand Slamen főtáblás voltál.

— Elég jó sorsolást kaptam ezeken a tornákon, mivel az első fordulóban szembejöhetett volna akár Đoković, Nadal vagy Federer is. Egyszer sem kaptam nagyon erős ellenfelet, habár a GS-tornákon már nincs könnyű vetélytárs. Meglepett, hogy az amerikai nyílt bajnokságon nyertem meg az első főtáblás meccsem, mivel nekem a salak, nem pedig a keménypálya a kedvencem. Az argentin Leonardo Mayer elleni diadal után a francia Richard Gasquet-vel játszva is volt esélyem. Sajnálom, hogy végül elvesztettem azt a meccset, annál is inkább, mert a harmadik fordulóban Novak Đokovićtyal léphettem volna pályára.

* A Davis-kupában megszerezted első győzelmed, miután az India elleni találkozón négy játszmában felülmúltad Ramkumar Ramanathant.

— Az első Davis-kupa-győzelmemmel egy álmom vált valóra. A tenisz egyéni sport ugyan, de ebben a kiírásban csapatban játszunk, és nemcsak magunkért, hanem társainkért, a szurkolókért és az országunkért is küzdünk. Elég nagy terhet éreztem magamon, hiszen a papírforma szerint mindenki győzelmet várt tőlem. Hatalmas harcot vívtam magammal a három óra alatt az idény legnehezebb mérkőzésén.

* A kudarcokat hogyan éled meg?

— Egy-egy vesztes mérkőzés után gyakran sok édességet fogyasztok, fagyit vagy csokit, tehát bármit, amit nem szabadna ennem, mert káros. Nem nagyon tudok olyankor aludni, fél éjszakákat fent vagyok. Néhány órát szomorkodom, átgondolom az egészet, majd újult erővel megyek tovább. Egy kis időt adok magamnak, hogy túltegyem magam a csalódáson, de ennek nem szabad sokáig tartania. 

* A kevés szabadidőd mivel töltöd?

— Nagyon szeretek főzni. Legszívesebben tortát vagy más édességet készítek, ez a szenvedélyem. Új receptek után kutatok, s ezeket gyakran módosítom. Általában kevesebb cukrot teszek az édességbe, mint amennyi elő van írva.

* Mi vár rád az elkövetkező hetekben, hónapokban?

— Négy és fél hetes felkészülés után indul a 2019. évi idény. Egy indiai versenysorozaton kezdek, majd még egy ATP-torna következik, és már el is érkezik Melbourne, az év első Grand Slam-tornája, az ausztrál nyílt teniszbajnokság. A játékomat próbálom minél jobban fejleszteni, és ha ez sikerül, akkor az eredmények sem maradhatnak el. Legmerészebb célom az első nyolc közé jutni a világranglistán. Ebben az esetben pályára léphetnék az év végi Mastersen. Ez azonban a hosszú távú célok közé tartozik, addig még sok munka és mérkőzés vár rám.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..