Május 10-e a madarak és fák napja. Ebből az alkalomból kerestük fel Máté Bence ifjú természetfotóst, aki első és egyetlen magyarként nyerte el az Év természetfotósa elismerést. A díjat minden évben a londoni Természettudományi Múzeum és a BBC Wildlife Magazin ítéli oda. Máté Bence vajdaságban is megfordult, egy alkalommal részt vett a ludasi madarásztáborban. A mindössze 26 éves tehetség szerint az igazán jó fotók legnagyobb erénye a megismételhetetlenség. Máté Bencét nem vakította el a siker, szülőfalujában él, és ott is dolgozik. A Pusztaszer melletti tanyáján beszélgettünk el vele.
- A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet északi csücskében vagyunk. Öt évvel ezelőtt újíttattam fel ezt a tanyát, melyet 40 év után hagytak el lakói. Aztán kinn ragadtam. 2005 óta természetfotós turizmussal foglalkozom. A tanyán szálláshelyeket alakíttattam ki, és jómagam főállásban természetfotózással foglalkozom: Ennek az a lényege, hogy saját fotóprojektumokat valósítok meg.
* Természetfotós turizmus? - úgy gondolom, hogy többünk számára ismeretlen ez a fogalom.
- Magyarországon nem ismerték korábban ezt a fogalmat, de másol sem olyannyira népszerű, mint például a vadászturizmus. A tanyán kétfajta fotóst tudunk kiszolgálni: az abszolút hobbifotóst, akinek van valamilyen felszerelése, és évente megengedheti magának, hogy a természetben töltsön néhány napot, és esetleg megörökítsen egy-két érdekes dolgot. A másik pedig a profi fotós, aki azért jön ide, hogy olyan képeket készítsen, amelyeket később el tud adni. Főleg külföldről érkeznek a profik, akik határozott céllal, csak bizonyos madárfajokat jönnek fotózni.
* Beszélj a munkásságodról, a fényképezésről! Mióta foglalkozol természetfotózással?
- Az életemben két nagy mázlim volt: az egyik az, hogy nagyon jó családba születtem. A szüleim sohasem határozták meg, hogy mivel foglalkozzam, nem mutattak irányt, hagyták, hogy a saját utamat járjam. Visszagondolva úgy vélem, ez azért volt jó, mert nagyon sok mindenre magam jöttem rá, például arra, hogy mi az, aminek nincs értelme, és azt is magam tanultam meg megbecsülni, mekkora értéke van a szónak, a pénznek, illetve bárminek. Mindez egy olyan környezetben történt - ez volt a második szerencsém -, melyben megvannak a munkámhoz szükséges környezeti adottságok, és ennek hála világszínvonalú szolgáltatást tudok nyújtani. A Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben ugyanis olyan madarak élnek, amelyek Európában egyedinek számítanak. Nagyon sok madár északi elterjedésének itt van a határa, ezért olyan fajokat, mint például a szalakóta, gyurgyalag, kakukk vagy bakcsó, esetleg üstökös gém, nagyon könnyen lencsevégre lehet itt kapni.
* Fotóiddal több magyarországi, nemzetközi elismerést, díjat ''zsebeltél be”, és nemzetközi hírnévre tettél szert. A természetfotózás igen tág fogalom, az afrikai oroszlánok és elefántok fotózása helyett te mégis Magyarországon maradtál madarakat fényképezni...
- Fotózás szempontjából mindegy, hogy mi van a képen. Az sokkal fontosabb, hogy milyen viselkedési formát örökít meg, mutat be a kép. Engem az érdekes viselkedési formák érdekelnek, olyanok, amelyeket nagyon ritkán lehet megfigyelni, és még nehezebb lefényképezni. A napokban érkeznek például a szalakóták, és érkezésükkor elfoglalják azokat az odúkat, amelyeket korábban a seregélyek sajátítottak ki. A szalakóta a fészekből kidobálja a fiókákat és a tojásokat. Ez az esemény rövid ideig tart, de szerencsére kiszámítható, hogy hol és mikor fog megtörténni a ''házfoglalás”. Az elkövetkező egy héten lesz rá esélyem, hogy megörökítsem ezt a nem mindennapi eseményt, melyet először öt évvel ezelőtt fotóztam le, azóta viszont nem sikerült jobbat készítenem róla. Fotótechnikai szempontból tulajdonképpen mindegy, hogy a képen egy veréb vagy egy oroszlán van, a lényeg a történet, semmi más.
* Hogyan készülnek a fotók?
- Minden előre meg van tervezve. Szeretek kialakítani olyan helyszíneket, létrehozni olyan leseket, amelyek lehetőséget adnak rá, hogy az előttem lezajló véletlen, érdekes eseményt a lehető legjobb módon fotózhassam le. Most például egy olyan lest építek, amely félig a víz alatt van: benne ülve a víz szintjéről tudok majd fényképezni. Ha majd elkészülnek ezek a helyek, akkor sem áll le a munka, elő kell ugyanis készítenem a terepet: odúkat teszek le, etetem, itatom az állatokat, csalit használok. A képeim előre meg vannak tervezve, sohasem véletlenül vagyok egy adott helyszínen. Az igazán jó fotók legnagyobb értéke a megismételhetetlenség.
* Mennyi ideig tart egy-egy fotó elkészítése?
- Akár több évig is. Ha ihletet kapok a terepen, megpróbálom elképzelni, hogy az a bizonyos jelenet hogyan játszódna le a fényképezőgép előtt. Amíg a cselekvésig eljutok, addig sokszor évek telnek el. A lesépítés és -tervezés nagyon fontos része a fotózásnak. A különféle konstrukciók kitalálása majdnem annyira érdekel, mint a fotózás.
* Nehéz követni a digitális technológia fejlődését, mennyire technikafüggő, az amit művelsz?
- Jelenleg sem csúcstechnikával dolgozom, vagyis ez nem feltétele a sikernek. Egy nagyon jó felszerelés megkönnyíti az ember munkáját, de sokkal fontosabb a megfelelő perspektíva megtalálása. Általában olyan stílusban fényképezek, hogy ahhoz egyedi ötletekkel kell kiegészítenem a fotófelszerelést.
Nem az iskolában sajátítottam el a fotózás technikáját, hanem autodidakta módon tanultam, magam jöttem rá a fortélyokra. A technikai részt körülbelül egy nap alatt el lehet sajátítani. Azt a tudást, amely birtokában alkotok, ha nagyon hadarnék, két óra alatt el tudnám mondani. Minden az ember kreativitásán múlik.
* Tavaly a világ legrangosabb természetfotós-elismerését, a BBC Wildlife Photographer of the Year nagydíját vehetted át Londonban, emellett azonban számos elismerésben is részesítették a képeidet. Mit jelentenek számodra ezek a díjak?
- A díjak elsősorban megkönnyítik a munkámat. Az elismerések sajnos nem járnak nagy anyagi támogatással, tehát nem tudnám finanszírozni belőlük magamat. Arra azonban nagyon jók, hogy megismertessenek a világgal, és ha már ismernek, sokkal segítőkészebbek az emberek. Egy pályázat összehozza a világ minden tájáról a fotósokat. Én például júliusban Alaszkába utazom jegesmedvéket fotózni, és tulajdonképpen csak a repülőjegyet kell megvásárolnom. Aztán az alaszkai kollégákat meghívom a pusztaszeri tanyámra, ők viszonozzák a meghívást, és ez az együttműködés nagyon jól szuperál.
* Ha már a külföldi utakat említed: most Alaszkába utazol, de korábban a világ mely részein fordultál meg?
- Az elmúlt két évben jól kiutazgattam magamat. Rájöttem, hogy itthon a legegyszerűbb eredményeket felmutatni, épp az említett technikai feltételek folytán. Külföldön inkább a meglátni és lefotózni taktika működik jobban, mind a megtervezni és utánajárni módszer, de például Costa Ricában és Brazíliában is építettem leseket.
* Rengeteg energiát és időt fordítasz a fotózásra. Jut mellette másra is időd?
- A magam ura vagyok, vagyis bármi, ami érdekel, arra időt tudok szakítani. Ügyelek arra, hogy ne legyenek betáblázott programjaim. Vannak ugyan teendőim, melyeket feljegyeztem a határidőnaplómba, de nincsenek dátumhoz kötve.