Horváth Árpád egykor és most

Összesen 61 évnyi fegyházbüntetésre ítélték azokat a temerini fiatalokat, akik a vád szerint 2004. június 25-én a piactéren jól hegybenhagyták a kábítószer és alkohol hatása alatt lévő Zoran Petrović újvidéki drogkereskedőt. A sértett egyébként két évvel ezelőtt heroin-túladagolásban meghalt. A bűncselekményért kirótt súlyos büntetés megdöbbentette a világot. Ifj. Máriás István (22) 15 évi, Illés Zsolt (26) 13 évi, Szakáll Zoltán (25) 11 és fél évi, Uracs József (29) 11 és fél évi, Horváth Árpád (19) pedig 10 évi börtönbüntetést kapott. (Biljana Plavšićot háborús bűnök elkövetése miatt tízévnyi szabadságvesztésre ítélték.) A vád előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölési kísérlet volt, és a Szerbiai Legfelsőbb Bíróság is megerősítette az ítéletet. A szerb média gyilkosoknak, hóhéroknak és elvetemült állatoknak nevezte a magyar fiatalokat.
Horváth Árpád mindössze 19 éves volt, amikor az eset megtörtént, a diplomaszerzéshez még csak két vizsgát kellett volna letennie. Amikor megismerkedtem az esettel, bevallom, beleborzongtam, hiszen az, ami ezekkel a fiúkkal megtörtént, tulajdonképpen bárkivel megtörténhet ebben az országban. Nyilvánvaló, hogy az ítélet nincs arányban az elkövetett bűnért kiszabott büntetés mértékével. Emellett a nyomozás és a bírósági eljárás során is számos hiba történt. És ezt csak az nem veszi észre, aki nem akarja. Például az elsőfokú bíróság megsértette a büntető törvénykönyv paragrafusait, túllépte a hatáskörét. Az ítéletben olyan ''tények”' szerepelnek, amelyeket a vádiratban nem említenek. Ezzel a bíróság átvette az ügyészség szerepét, és törvénytelen módon új vádiratot kreált, és olyan bizonyítékokat hozott fel, amelyek a főtárgyaláson nem szerepeltek. Magyarán: a bíróság saját kezdeményezésére módosította a vádiratot. És a sort még hosszan lehetne folytatni. Az eltelt 6 év és 4 hónap folyamán, vagyis amióta a fiatalok börtönben vannak, az ügy szinte minden jogi fórumon megfordult, a védők és jogászok minden jogorvoslati formát kihasználtak. Kegyelmi kérvényért 2009 áprilisában folyamodtak, de azóta sem érkezett rá válasz. Az esettel kapcsolatban az elmúlt néhány évben számtalan cikk, írás foglalkozott. Több vajdasági, magyarországi politikus is felemelte a szavát a drákói ítélt ellen. Még a strasbourgi bíróság is foglalkozott vele - mindhiába.
Horváth Árpád másodszor jár otthon, másodszor kapott ugyanis 48 órás eltávozást a mitrovicai börtönből. Temerinben, a szülői házban találkoztunk, és be kell vallanom, hogy kissé zavarban voltam a beszélgetés előtt. Temérdek kérdés kavargott bennem, de mindegyiket nem tehettem fel neki, nehogy esetleg többet ártsak velük, mint használjak.
Árpád most 25 éves. Az elmúlt hat év sokat változtatott arcvonásain, és a termete is megváltozott: megnőtt és vékonyabb lett. Mindent egybevetve a csaknem két méter magas Árpád jól fest, mosolyog, viccelődik, és irigylésre méltó módon viseli a sorsát. Ahhoz képest, hogy az elmúlt időszakban mi mindenen ment keresztül, szavaiból egy cseppnyi gyűlölet sem érződik. Maga mondja, hogy nem tud egy egész népet gyűlölni azért, amit csak néhányan követtek el ellene.
- Mind a mai napig nem tudom százszázalékosan, hogy mi történt Zoran Petrovićtyal (a sértettel) azon az éjszakán. A barátnőmet a piactéren szexuálisan molesztálta, és én ezt megelégelve háromszor megütöttem, felpofoztam, majd utána még két vagy három taslit kapott tőlem. Amikor másnap a rendőrök bevittek, csak akkor tudtam meg, hogy mi történt, mivel vádolnak. Bármire megesküdnék, hogy az, ami a vádiratban szerepel, nem igaz.
* Mikor vertek meg először benneteket?
- Az előzetes letartóztatásunk alatt sok mindent át kellett élnünk. A fogság legelején egyenként kivezettek a cellából, és egy külön szobába vittek bennünket. Engem körülbelül 8 rendőr vett körül, és ami belefér... Nem állítom, hogy mindenkivel ez történt, de azt tudom, hogy velem mit műveltek. Nem verésnek nevezném azt, hanem kínzásnak. Az időt nem érzékeltem. Bosszú volt, amit műveltek velem. A verések után nem részesültem orvosi ellátásban, holott később kiderült, hogy a harmadik gerinccsigolyám elmozdult, és a veséim sem működnek úgy, ahogyan kellene, a bedagadt szememért meg a huzatot tették felelőssé.
- Nyilvánvaló, hogy megsértették az emberi jogaitokat és megaláztak benneteket. Tettél-e panaszt a verések miatt, és folyamodtál-e segítségért valakihez?
- Írtam az ügyészségnek a verésekkel kapcsolatban, de levelemre mindmáig nem kaptam választ. Azokat a rendőröket, akik megvertek, egytől egyig meg tudom nevezni.
- Hogyan éltétek meg a tárgyalást?
- A tárgyalás olyan volt, mintha egy hollywoodi filmbe csöppentünk volna bele. Marinko Magdát nem fényképezték annyiszor, mint bennünket.
(Az Újvidéki Kerületi Bíróság zárt ajtók mögött tartotta a tárgyalást, a szülőket és a nyilvánosságot is elejétől kezdve kizárták a tárgyalóteremből. Szerbiai viszonylatban rekordgyorsasággal, öt hónap elteltével hozták meg az ítéletet.)
Volt néhány szemtanúja az esetnek, de nem idéztek be mindenkit a tárgyalásra, és azok közül a tanúk közül, akiket behívtak, egyik sem támasztotta alá azt, ami a vádiratban szerepelt. Az ítéletben sem a sértett, sem a tanúk vallomása nem szerepel... Az ítélet után nem bántottak többé. Azt hiszem, azért, mert még az őrök sem gondolták, hogy ilyen súlyos ítéletet szabnak ki ránk. El kell mondanom, hogy a mitrovicai börtönben a rendőrök, a nevelők korrektül viselkednek.
* A helyedben többen már rég összeroppantak volna. Honnan merítesz erőt a túléléshez?
- Van, aki gyorsan feladja a börtönben, és aki egyszer összeomlik, az utána csak nagy nehezen tudja újra összeszedni magát. Nem kevés az a több mint hat év, amit ez idáig benn töltöttem. A legnagyobb ellenségemnek sem kívánom - még azoknak sem, akik ezt művelték velem -, amit átéltem, de azt se akarom, hogy sajnáljanak! Nem tudom, hogy mások hogyan viselnek el ilyen megpróbáltatást, de úgy érzem, én lélekben megerősödtem. Persze, voltak időszakok, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább, de mindig volt valaki, aki kihízott a bajból.
* Hogyan telnek a napjaid ,,odabenn”?
- Január 19-e óta a mitrovicai börtön félig nyitott részében vagyok. Itt már sokkal jobb, mint a főépületben, persze a házirendet itt is be kell tartani. Háromnegyed hatkor kelünk, és kötelező részt venni a létszámellenőrzésen. Mindennap borotválkozunk, és a szobákat is tisztán kell tartanunk. Korábban egy asztalosműhelyben dolgoztam, és már bármit el tudok fából készíteni.
* Mi hiányzik a legjobban?
- A csajok (mosolyog).
* Az elmúlt több mint hat év alatt sokan próbáltak rajtad, rajtatok segíteni - mindhiába. Miben bízol?
- Föltételes szabadlábra helyezést nagyon nehéz kapni, és kegyelemben is csak nagyon kevesen részesülnek. Hogy érthető legyek: gyilkosságért vagy gyilkossági kísérletért ebben az országban még senki sem kapott kegyelmet a köztársasági elnöktől. Lélekben fel vagyok rá készülve, hogy 2014. június 26-án szabadulhatok leghamarabb. Illúziókba nem akarom ringatni magam, mert csak nehezebb lenne a túlélés.