home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Lájkolsz?
Papp Ágota pszichológus
2017.06.15.
LXXII. évf. 23. szám
Lájkolsz?

Mitől lesz népszerű valami vagy valaki?

Nos, a Science hetilap az egyik korábbi számában — három országra kiterjedő kutatása alapján — azt állítja, ha valaki lájkol egy bejegyzést a közösségi oldalon, akkor azt az ismerősei is könnyebben fogják kedvelni, ám ugyanez nem történik meg a negatív vélemény kifejezésekor. Azaz: a lájk „önmagát táplálja”.

Ma már nem utópia az az állítás, hogy az interneten fogunk élni, emellett a közösségi oldalaktól való függőség is valóssággá vált. Gyakran látni, hogy bizonyos felhasználók — kényszeresen — minden pillanatukat megosztják, kapcsolataikat elhanyagolják, mert ezeket az oldalakat helyezik előtérbe.

Addikcióról, azaz függőségről azonban akkor beszélünk, ha valaki túl sok időt tölt a közösségi oldalakon (minden elé helyezi őket, ezáltal késlekedik a mindennapi teendők elvégzésében), és sikertelenül próbálja ezt a cselekvést korlátozni. Ha pedig mégis felhagy vele, akkor megjelennek nála az elvonási tünetek: nyugtalanság, ingerlékenység, feszültség. Kimberly Young pszichológus például azt vizsgálta, hogy a netfüggők közül sokan depresszióban vagy szorongásos személyiségzavarban szenvednek. Ilyenkor a digitális tér lehetőséget ad arra, hogy az egyén elmeneküljön valódi érzései elől, a közösségi oldalak pedig az interaktív alkalmazások által a kapcsolatok kialakulását teszik lehetővé, ami az illető számára egy önmaga (és mások) által elfogadható én megélését, felépítését eredményezi.

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság már 2008-ban úgy döntött, hogy az internetfüggőséget bevezeti a DSM-be (a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disordersbe, vagyis a Mentális rendellenességek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvébe). Függőségről ugyanis akkor beszélhetünk, ha valakinél megjelenik a kóros, kényszeres viselkedés, vagyis elveszíti a kontrollt, és ez neki vagy a környezetének gondot okoz. Csányi Vilmos etológus írta le, hogy „az emberi faj elődei több százezer éven át pár száz fős csoportokban éltek együtt, így valamennyiünkben kódolt motiváció, hogy egy ilyen kiterjedtebb társas egység szerves részei legyünk”. Persze, az online közösségek tagjaival jóval felszínesebb a kapcsolat.

Ezeknek az oldalaknak a közösségteremtő hatása természetesen pozitív is lehet, mert sokaknak ez a kommunikációs csatorna alapozza meg az együttes élményt, vagyis a valahová tartozás érzését. Érdekes módon a közösségi hálón olyan csoport is létezik, amely saját bevallása szerint függője annak a bizonyos portálnak. Mivel a közösségi oldalak egymással is összeköthetőek, az érkező frissítések, újdonságok pedig a telefonon is megjelennek, nehéz úgy távol maradni a kibertértől, hogy az folyamatosan kommunikál velünk.

 

A közelmúltban elterjedt az a szállóige is a Facebookkal kapcsolatban, hogy „aki nem tag, az nem is létezik”.

 

A fiatalok többsége él is a Facebook adta lehetőségekkel. Ma már igen kevés szakember tiltja az oldal használatát, a többség inkább a biztonságos igénybevételre hívja fel a figyelmet. Ha tehát a gyerekek regisztráltak valamely közösségi oldalon, a korai szakaszban tanácsos, hogy a szülőnek legyen rálátása a profilra. Az előírt kornál fiatalabbaknak azért nincs helyük ezeken az oldalakon, mert az ott megjelenő tartalmak nem nekik szólnak, sőt, a túl fiatal felhasználók akár bajba is kerülhetnek a megosztott dolgok miatt. Ennek egyik oka, hogy a gyermek még nincs felelőssége teljes tudatában, és erkölcsileg sem érett, ráadásul ha hagyjuk regisztrálni, akkor azt erősítjük meg benne, hogy hazudni helyénvaló.

Az oldalakon megjelenő agresszió miatt egyre nagyobb erőkkel dolgoznak azon, hogy kiszűrjék a negatív tartalmakat és üzeneteket gerjesztő tagokat, csakúgy mint a hamis profilokat. Ez utóbbiak ugyanis igen nagy teret adtak az internetes ismerkedésből eredő gyermekbántalmazásnak, pedofíliának. Egy idő után természetesen el kell engednünk a gyeplőt, és bíznunk kell benne, hogy gyermekeink megfelelő döntéseket hoznak.

A legutóbbi felmérések már arról számolnak be, hogy a végtelen közösségi interakció terhessé válhat. Egyre populárisabbak lesznek a chatbotok, vagyis az olyan számítógépes programok, amelyek lehetővé teszik, hogy a felhasználó mesterséges intelligenciával beszélgessen. Ebből a szempontból vizsgálva a helyzetet, én annak szurkolok, hogy családtagjaim — még ha interneten is — inkább élő emberekkel társalogjanak.

 

A közösségi oldalak a munka világába is egyre inkább betörnek: már nem biztos, hogy a munkáltatóknak a teljesítmény fokozása érdekében érdemes betiltaniuk az ilyen honlapok használatát, hiszen fontos kommunikációs teret nyitnak meg.

 

Egy internetes forrás szerint az átlagos facebookozó huszonkét éves, és a számítógépen kívül telefonon is használja a közösségi portált. Hogy csatlakozunk-e ehhez az oldalhoz, az a saját döntésünk. Tény, hogy könnyedén megsértheti a személyiségi jogokat, hiszen a feltöltött adatok nyilvánosak és mindenki számára hozzáférhetőek — kivéve, ha használjuk a biztonsági beállításokat. Ezzel szemben például a LinkedIn portált álláskeresés, kapcsolatépítés, munkaerő-keresés és céges kommunikáció céljából alapították.

A közösségi oldalaknak köszönhetően könnyű a kapcsolattartás: ingyenesek, egyszerű és mindennapi használatuk pedig gyors információcserét tesz lehetővé. Tény, hogy gyermekünket már nehéz szobafogsággal büntetni, hiszen számára a szoba maga a világ, elég hozzá egy számítógép, telefon vagy valamilyen kütyü. Valószínűleg az egyetlen büntetés a wifi megvonása lehetne. De már magam sem vagyok benne biztos, hogy az online tértől való megfosztás helyes nevelési stratégia. Szülőként ezért az a legjobb, ha azonnal rákeresünk a számunkra ismeretlen fogalmakra, hiszen csak így érthetjük meg gyermekeinket. Már nem lehet elutasítani az internetet azzal, hogy „nem értek hozzá”, „nem érdekel”. Tanuljunk olyan fogalmakat, mint: Twitter, Instagram, filter, szelfi, hashtag stb. De mindemellett az is feladatunk, hogy az offline világot is megszerettessük az utódokkal. Azt, amelyikben kenyeret veszünk a péknél, virágot szedünk a réten, vagy éppen mezítláb taposunk a sárban.


A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..