1990-et írtunk, amikor az 1977-ben útnak indított Voyager űrszonda a Naprendszer peremén száguldott nagyjából 6 milliárd kilométerre a Földtől. Carl Sagan kozmológus, csillagász rávette a NASA-t, hogy még egyszer, utoljára fordítsa a szonda 1-es kameráját a Nap felé, és készítsen felvételeket. A szemcsés fényképen egy halványkék pötty látszódik, ez a Föld.
Bolygónk — mely a felvételen kisebb egy képpontnál — egy magányos porszem a napsugárban függve. Sagan szerint a Voyager által készített felvétel a tökéletes kép arra, hogy megértsük, mennyire ostoba dolog az emberi önteltség, alakoskodás. Ezeknek az égvilágon semmi értelmük, hiszen ez a magányos porszem csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Földünk a Nap körül keringő kilenc bolygó egyike, a nap pedig a Tejút galaxis 200 milliárd csillagának az egyike, a Tejút a több szomszédos galaxisból álló, Lokális Halmaznak nevezett galaxisrendszer része. Ennek átmérője 2,5 millió fényév. A Lokális Halmaz pedig a Lokális Szuperhalmazunk része. Ez a szuperhalmaz a világegyetem mintegy ötven hasonló csoportosulásának egyike, melyek közösen alkotják az univerzum eddig ismert legnagyobb képződményét. A tudósok a világegyetemet 24 milliárd fényévre becsülik, és csaknem 125 milliárd galaxis népesíti be. Persze ezek csak becsült adatok, hiszen teleszkópjaink a kozmosznak csupán egy piciny részét tudják bemérni. A kozmikus perspektíva az, ami — Carl Sagan követői szerint — megmentheti az embereket saját maguktól, a Földet a pusztulástól.
Az élet értelme talán éppen maga az élét, annak minden sokszínűségével. Ha minden ember megértené a kozmikus perspektíva lényegét, megértené, hogy saját létezése mennyire „jelentéktelen” a világegyetem számára. Senki sem törne a másik életére, senki sem próbálná meggyőzni felebarátját önnön hatalmasságáról, senki nem halmozna fel elkölthetetlen vagyont, ezzel megteremtve a társadalmi igazságtalanság alapjait. Jelentéktelenek vagyunk, egyszersmind különlegesek és kivételesek is, hiszen mai tudásunk szerint az univerzumban az ember az egyetlen értelmes lény. De a Föld is különleges, hiszen nem tudunk még egy olyan bolygóról, amely hordozná az életet.
Mindez talán utópisztikus elképzelés, az emberi természet miatt ugyanis mindig lesznek, akik önmagukat mások rovására mindenek fölé helyezik, vagy valamilyen autoritás nevében követnek el gaztetteket, rombolják környezetüket. A földi élet minden formája egyedi, és meg kellene becsülni a változatosságát. Minden tavasszal újra és újra megcsodálhatjuk az élet sokszínűségét, csak fel kell nyitnunk a szemünket.
Olvassa el Tomek Viktor adatlapját is!
