Európa napja
1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatot tett az első és második világháborúban egymás ellen harcoló európai országoknak, hogy szén- és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá. Francia- és Németországon kívül Belgium, Hollandia, Luxemburg és Olaszország válaszolt a felhívásra, és 1951 áprilisában aláírták az első Szén- és Acélközösséget létrehozó párizsi szerződést. Ezt az egyezményt az európai integráció első lépcsőjeként szoktak emlegetni. A kormányfők 1985. évi milánói találkozójukon elhatározták, hogy javasolni fogják ennek a napnak Európa napjává való nyilvánítását. Valójában ez a nap nemcsak az alapító országok, hanem az összes tagország állampolgárainak az ünnepe, hiszen mindenki, aki demokratikusan választja a belépést, az elkötelezi magát a békeprogramnak, a szociális és gazdasági fejlődésnek, valamint a szolidaritás alapgondolatának. Európa integrációja nem egy nap alatt, még csak nem is néhány évtized alatt fog megvalósulni. Hiányosságokat nagy számban találhatunk még a folyamatban, és nyilvánvaló tökéletlenségekre is van példa. A második világháború befejeztével útnak indított terv még mindig nagyon friss. Régen az Európa egyesítésére irányuló minden erőfeszítés egy csoportnak a többi felett érvényesített dominanciáján alapult. Ezek az egyesítési kísérletek azért nem lehettek tartósak, mert a meghódítottaknak egyetlen törekvésük volt: visszanyerni szabadságukat.
A mostani cél ettől lényegesen eltér: olyan Európa épül, amely tiszteletben tartja a határain belül élő valamennyi nép szabadságát és identitását. Európa csak a népeit egyesítve tudja saját kezébe venni sorsa alakítását, és csak így tud pozitív szerepet játszani a világban. Az Európai Unió a polgárai szolgálatában áll. Miközben az európai polgárok megtartják saját jellegzetes értékeiket, hagyományaikat és nyelvüket, fontos, hogy otthonosan érezzék magukat az ''európai hazá”-ban.
Nem éppen ünnepi hangulatban
Az elhúzódó gazdasági világválság a csőd szélére jutatott jó néhány európai uniós tagállamot, élükön Görögországgal, Írországgal és Portugáliával, de a többi mediterrán, illetve keleti ország is igen nagy gondban van az államadósság törlesztése miatt. Mindazonáltal az arab világában kialakult forró hangulat, a tüntetések és forradalmak újabb menekültáradatot indítottak el Európa felé. Abba az államközösségbe, mely valójában öregszik, és szakképzett munkaerő hiányában szenved, a több tízezer menekült között pedig sajnos igen kevés a magasan képzett ember.
Európát a napján tehát elég morcos hangulatban és nehéz helyzetben köszönthetik a tagállamok. Sőt mi több, a francia elnök és az olasz miniszterelnök a schengeni szerződés módosítását szorgalmazza. Ennek érdekében a két politikus közös levélben fordult Brüsszelhez -- hangzott el Nicolas Sarkozy és Silvio Berlusconi római tárgyalásai után. A levélben a két politikus felvetette, hogy figyelembe kellene venni az olyan ''kivételes” helyzeteket az útlevél nélküli utazást lehetővé tevő schengeni zónában, mint amilyen például egy nagyobb bevándorlási hullám. ''Szeretnénk, hogy a schengeni övezet továbbra is létezzen, ehhez azonban meg kell reformálni” -- jelentette ki Sarkozy.
Tragikus évforduló
De sajnos nemcsak az európai integrációra emlékezünk minden tavasszal: a csernobili katasztrófa is ez idő tájt történt 25 évvel ezelőtt. A csernobili atomerőműben történt katasztrófa a következmények tükrében az egyik legsúlyosabb műszaki katasztrófa volt, és tanulsággá vált az egész emberiség számára -- állapította meg az orosz kormányfő az Orosz Csernobil Szövetség elnevezésű társadalmi szervezetnek az évforduló napján küldött táviratában. A város közelében rendezett megemlékezésen Dmitrij Medvegyev orosz, Viktor Janukovics ukrán elnök és Kirill, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája is részt vett. A pátriárka által megtartott húsvéti istentisztelet után a két államfő elhelyezte annak az emlékműnek az alapkövét, amelyet a robbanás után a mentésben, illetve a következmények felszámolásban részt vevő ''likvidátorok” tiszteletére emelnek. Az emlékművet december 14-én leplezik le, azon a napon, amikor 1986-ban az akkori szovjet kormány bejelentette, hogy ''felszámolták” a nukleáris baleset következményeit.
Óriás anyahajó legókockákból
Hét méter hosszú anyahajót épített legóelemekből Ed Diment az Egyesült Államokban. A 39 éves férfi egy éven át küszködött, mire sikerült negyedmillió téglácskából és egyéb elemekből megalkotnia az Intrepid nevű repülőgép-hordozó anyahajó mását. A jókora másolat a modellül szolgáló hajón van: az eredeti anyahajón, amely már ''nyugdíjas”, és New Yorkban horgonyoz. Diment, aki máskülönben vállalatvezetési tanácsadó, az Intrepiden lévő múzeumban mutatta be művét. A játékanyahajó szeptember 11-ig tekinthető meg.
Gyászol a kinderbirodalom
Ha már a legókockáknál tartunk, érdemes megemlíteni a gyermekek másik nagy kedvencét, a kindertojást is. A kindertojást gyártó cég azonban most egy tragikus esemény kapcsán került a nemzetközi sajtó címlapjaira: Dél-Afrikában ugyanis életét vesztette a Kinder-termékeket, a Nutellát, a Tic Tacot és a Ferrero Rocher-t is gyártó vállalat vezérigazgatója, Pietro Ferrero. A 47 éves üzletember a jelentések szerint kerékpározás közben ájult el, és leesett a járművéről. Franco Frattini olasz külügyminiszter nyilatkozata szerint óriási veszteség érte egész Olaszországot az üzletember halálával. A Ferrero sikertörténete még az 1940-es években kezdődött el. Egy kis cukrászüzem tulajdonosa, akit Pietro Ferrerónak hívtak, titkos recept alapján elkészítette a Nutellát. A csokoládé hatalmas sikert hozott a cégnek, mely azóta csaknem tízmilliárdos évi forgalmat lebonyolító, világszerte 21 ezernél is több embert foglalkoztató nagyvállalattá nőtt ki magát. A cégtulajdonos, a 85 éves Michele Ferrero Olaszország leggazdagabb embere. A vállalatot a most elhunyt Pietro, valamint testvére, Giovanni vezették.
