Mottó: ''Ha egy tehetséges magyar elhagyja a hazáját, világhíressé válhat”

Az óra jár - Tamás Gábor legújabb lemezének borítója (a szerző engedélyével)

Maga a hír augusztus 10-én robbant be külső tudósítói levelezőrendszerembe rövid, segélykérő üzenet formájában. Egész pontosan egy korábbi riportalanyunk, a rimaszombati (Felvidék) A kultúráért Gömörben és Gömörön túl polgári társulás mozgatórugójának, Balázs Emese szervező asszonynak a levélkéje. Egy olyan projektumukhoz való csatlakozásra kér fel, melynek eredményeképpen a közeljövőben a Vajdaságba jöhetne Tamás Gábor erdélyi énekes. Ha a Hét Nap is ad(hat)na ehhez kellő bemutatkozási lehetőséget... A gömörországi szervező dióhéjban csak annyit árult el, hogy a szóban forgó úriember Erdélyország legismertebb könnyűzenei énekese, aki csaknem három és fél évtizeddel ezelőtt kényszerült elhagyni a hazáját, mert nem volt hajlandó párthű dalokat énekelni a Conducator rezsimjének. Azóta Svédországban él. Habár a keleti blokk széthullása után folyamatosan turnézik nemcsak Nyugat-Európában, hanem Erdélyben, a Felvidéken és az anyaországban is, honvágyat és reményt egyaránt ''szítva” a világban szétszóródott magyar diaszpórában, a Délvidéken viszonylag ismeretlenül cseng a neve.
- Az ötletterv első lépése a művész úr személyes bemutatkozása lenne a vajdasági médián keresztül. Bátorító, hogy terveinkkel kapcsolatban már több kedvező visszajelzést kaptunk. Szeretnénk elvinni a koncertet mindenhová, ahol igény mutatkozik rá, különös tekintettel a szórványvidékekre - nyilatkozta a felvidéki szervező.
Mivel Tamás Gábor életéről, munkásságáról, sőt talán még életfilozófiájáról is kimerítő tájékoztató található a www.tamasgabor.se honlapon, egy kissé gondterhelten álltam hozzá a témához. Mi újat kérdezhetnék egy olyan embertől, aki mindenekelőtt könnyed, mégis súlyos dalaival és mindezt kerek egésszé formáló emberi egyszerűségével, évek hosszú során át szinonimájává lett a kisebbségi létbe száműzetett, tényleges számu(n)kat csak milliós tételekben mérhető nemzettársaink megmaradási dacának? Hogy fájt-e elhagyni a bölcsőhelyét, álmodva ugyanakkor magának egy emberarcúbb világot, amiből az idők ,,érés'-ével majdan talán vissza is lehet jönni látogatóba? Mert bizony sokan voltak, akik ugyancsak hazatértek volna, de nem lehetett, s aztán már késő volt... De erre is kap választ a figyelmes honlapböngésző, ha az Erdélyi Naplónak a 2008. május 24-i eseményeket gazdag színekkel ecsetelő kivonata fölött nem siklik át felületesen a tekintete! A mester hatvanadik születésnapja előtt egy héttel megejtett budapesti koncertjét Csép Sándor újságíró, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének alelnöke ezekkel a gondolatokkal köszöntötte: ''A teljesen idegen környezet profitál, az anyaország elutasítja ezt a legnagyszerűbb lehetőséget, s inkább távolkelet fiaival kacérkodik, a szülőföld új gazdái pedig elűzik az etnikai tisztogatás minden lehetséges módszerével.” A mester életével és munkásságával olyan eminens lapok is foglalkoztak, mint a Californiai Magyarság, a Magyar Nemzet, az American Hungarian Panorama vagy a már említett Erdélyi Napló! Nem maradt más hátra, mint hogy csupasz tollal belevágjak a dolgok sűrűjébe!

Az óra jár

Időrendi sorrendbe pakolva, Tamás Gábor neve mögött tizenegy zenei album (Várom a májust, Ó, Erdély, szép hazám, A múltra emlékezem, Októberi tavasz, Csak a szívünkben nem áll meg az idő... etc.) sorakozik, amelyek mérföldköve valójában A Donáth úton nyílnak már az orgonák c. dalból épült fel. Berobbanó országos sikerként 1975-ben, világra jövetelem esztendejében. A szerzemény örökzöld sláger lett, a zenekritikusok szerint mindmáig a május, a szerelem és a nosztalgia szívet simogató muzsikája. A legendás 45-ös fordulatszámú kislemezből másfél millió példányt adtak el. Mint megtudtuk, ez év október 8-án rajtoló erdélyi turnéja Az óra jár c. új lemezének ad majd bemutató koncertkeretet, tizennégy város érintésével.
Miután svéd állampolgársága szabad mozgást biztosított számára, énekesi pályafutása is meredeken ívelt fölfelé. Miamitól Melbourne-ig számos világvárosban koncertezett, zsúfolásig megtelt csarnokokban. Megmozgatva az egybegyűlt szórványmagyarság szívét, táplálva, kitartásra és megmaradásra buzdítva nemzeti öntudatát. 2003-ban vitézi rangot adományoznak neki Erdélyben, majd 2004-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Falvak Kultúrájáért Alapítvány a magyar kultúra ápolásában szerzett érdemei elismeréseképpen, sikeres pályafutásának 45. évfordulóján a Magyar Kultúra Lovagja címmel tünteti ki Budapesten, a Magyar Kultúra napján. Több erdélyi város elismerése jeléül díszpolgárává választja. 2006 májusában Székelyudvarhelyen megkapja a Tiszteletbeli Székely címet, ami a művész számára énekesi pályája egyik legszebb kitüntetése. 2008-ban az értékes Duna-díjjal jutalmazza a Nemzet Televíziója, a Duna Televízió.
Mindezeken kívül ''megátalkodott” jótékonykodó, aki 1980-tól napjainkig több kisebbségi intézmény fennmaradását támogatta a leszakadt területeken. Gyűjtést szervezett például a beregszászi Illyés Gyula Színháznak, a holtmarosi, szászrégeni és a székelykeresztúri árvaháznak, a rogériuszi református templom építésére - egy nagyváradi felkérésnek eleget téve... Az egészben végül is az a leginkább megdöbbentő, hogy ezek az összegek nem adóból levonható vállalati pénzek, hanem saját zsebből kivett tételek! Egy erdélyi riporterkolléga találóan ekképpen jellemezte a mestert: ,,Aki tüzet gyújtott, elment, és itt maradt.'

Lelket önteni a magyar emberekbe

S végül íme az interjú, amely ugyancsak a világhálónak köszönhetően jutott el lapunkhoz. Kérdéseink Tamás Gábor művész urat a svédországi otthonában töltött augusztusderéki pihenőjén érték utol.
- Mint a honlapján is olvashattuk, Ön idestova már ötödik évtizede van ezen a pályán. Vajon tényleg ennyire mellékvágányon lennénk, vagy az elmúlt években/ évtizedekben más okok miatt nem került fel egyetlen délvidéki település sem koncertjeinek listájára?
- Az egyedüli magyarázat abban kereshető, hogy én Erdélyben születtem, és abban az időben - noha a romániai fesztiválokat rendre megnyertem - nemigen volt lehetőségem külföldi bemutatkozásra. Külföldre nem engem, hanem a román énekeseket küldték ki. Mondván: Ceausescu Romániáját még véletlenül sem képviselheti egy magyar fiú! Az évek múlásával immár a délvidéki rajongóimtól is egyre több levelet kaptam, és valahogy itt állt össze végül a kép a leendő vajdasági bemutatkozáshoz is, amelynek a felvezetésén most dolgozunk.
- Milyen fogadtatásra számít a küszöbönálló ''élő” bemutatkozáskor? Arra gondolok, hogy sajnos már többszörösen is bizonyított tény, hogy az előítéleteken kívül a néhai nagy ország más-más kultúrákhoz odacsatolt magyarsága semmit sem vagy alig tud valamit egymásról!
- Szerény és óvatos előadóművésznek vallom magam, tehát szó sincs holmi elbizakodottságról! Nem abból indulok ki, hogy mindenhol telt ház vár majd rám és 5-6 ráadással végződik majd minden koncertem, mint ahogy legutóbb Szegeden, az augusztus 15-i I. Székely-Magyar Világtalálkozón történt. Szerényen ugyan, de titokban mégiscsak reménykedem: lesz majd közönségem ''odalent” is! A Duna Televízió Kívánságkosár c. műsorának köszönhetően a délvidéki magyarság igenis hallhatta már dalaimat, ezért nagy izgalommal és reménnyel várom az esedékes délvidéki fellépéseimet! Tavaly például egy, a mostanihoz hasonló kezdeményezés eredményeként indultam el turnézni a Felvidékre, s végül ugyancsak kellemes meglepetés ért. Az erdélyi témájú dalaimat, mint amilyen pl. az Ó, Erdély, szép hazám, vagy a Gyere velem a Hargitára kezdetűt a közönség velem együtt énekelte!
- Végezetül hadd kérdezzem meg: van-e esetleg olyan kedves vidéke Tamás Gábor művész úrnak erre mifelénk, ahol különös szeretettel lépne föl?
- Többször is utaltam már arra, hogy az utóbbi időben egyre inkább fontosnak tartom felkeresni a szórványvidékeket. Olyan helységeket, városokat, sőt kicsiny falvakat is, ahol bár alig, de él még magyar ember! Lelket önteni beléjük, magyarságukat megtartani, ebbéli szándékukat megerősíteni... - ez a célom! Ezért akárhová hívnak, elmegyek. A mielőbbi személyes találkozók reményében nagyon sok szeretettel üdvözlöm a délvidéki magyarságot.
- Köszönjük! Hozta Isten minálunk!