Könyvek közül Budapestről

Könyvek közül Budapestről

A budapesti Vörösmarty tér könyvektől, íróktól, költőktől és irodalmat szerető tömegtől volt hangos a hétvégén, és még az eső sem riasztotta el őket. A szerzők legújabb könyveiket dedikálták, és felolvastak, az arra járók beszélgetéseket hallgathattak, és persze mindenki ott volt, aki számít.

Az év egyik legnagyobb irodalmi eseménye a könyvnek és írójának az ünnepe, a 87. magyar könyvhét. De természetesen nem mindenki tudta, hova is keveredett. „Biztos megint valami könyvvásár” — mondta egy mellettem elhaladó szőke leányzó.


A szerző felvételei

Pénteken este került sor a Magvető-estre, a Radnóti Színházban, ahol a könyvhétre megjelent új könyvek szerzőivel (Bán Zsófia, Bencsik Orsolya, Darvasi László, Győrffy Ákos, Milbacher Róbert, Oravecz Imre, Tóth Krisztina, Závada Pál) beszélgetett Bálint András és Szegő János, s egy-egy részletet is felolvastak saját könyveikből. Érdekes volt megfigyelni, milyen szemelvényt választottak a szerzők, hiszen azzal akár el is adhatják az aktuális közönségnek a könyvet. Persze nem mindenki eszerint választ, de például az egyik regény engem éppen a felolvasott passzus miatt csigázott fel. Milbacher Róbert új könyvét, a Szűz Mária jegyesét szívesen elolvasnám a nyáron valamilyen vízparton. Az estet zenével Kovács Márton (hegedű) és Rozs Tamás színesítette.

Ott volt mindenki, aki számít — és a legjobban azért Esterházy Péter számított, aki betegsége ellenére órákon át mosolyogva dedikálta könyveit egy fehér, csúcsos sátor alatt. Fehér sátortorony, benne Esterházy fehér haja. Volt ebben a képben, ahogy ott ült, valami nem e világi, valami nagyon szép. És az előtte kígyózó sor nem rövidült, csak nőtt, így egyszer csak lehúzták a rolót az író és olvasói között, különben lehet, hogy végtelenre dagadt volna a várakozók tömege, és az író senkinek sem tudta volna azt mondani, hogy na most elég, nektek már nem írok semmit sehova. Esterházy új könyvében, a Hasnyálmirigynaplóban saját betegségéről ír, félelmekről, gondolatairól, ahol tudja, ott kedves humorral és végtelenül őszintén. Fontos olvasmány.

Rutkai Borival valahogy mindig találkozom különféle rendezvényeken, fesztiválokon, a Vörösmarty téren is őt szúrtam ki elsőnek. A nagy eső elmosta a tervezett koncertet, és a dedikálásra tervezett idő is a vége felé járt már. „Jó, hogy jössz!” — fogadott. „Akkor most gyorsan rádedikálok a karodra egy rajzot. Mit szeretnél?” Traktort választottam, hiszen Bori traktorban nagyon jó.

A Fiatal Írók Szövetsége sátránál volt a legjobb a hangulat. Zenével, cseresznyével, fiatal szerzőkkel szolgáltak. Itt volt többek között Oláh Dóri is egy rakétaiskolában, itt voltak a vaskos Symposionok és itt volt sok vajdasági író, költő, művész, zenész. Egészen otthonosan borozgattunk hát, miközben a szerzők felolvastak. Pozitívan lógott ki a sok kiadó standjából a FISZ-esek kis fészke.

Egy ekkora rendezvényen újabb marketingfogásokat is alkalmazni kell, manapság már nem elegendő csak a könyv. Erre jött rá több kiadó, így például az Európa Könyvkiadó is, mely a Lecsó Best Of elnevezésű programja keretében a délelőtt folyamán helyben készített lecsót szolgált fel az ott álldogálóknak. A lecsóhoz az étvágyat Kiss Judit Ágnes, Szabó T. Anna, Barna Imre, Kőrizs Imre és Várady Szabolcs hozta meg.

Én úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek az édességboltban, akinek az anyukája csak egy csokira elegendő pénzt adott, és a bőség zavarában már két órája álldogál, nézegeti a felhozatalt. A csokimat végül a csokikészítő ajánlásának köszönhetően sikerült kiválasztanom, hiszen az irodalmi mellett a gasztronómiai nyelvet is rendkívül jól ismerő Cserna Szabó András éppen egyedül üldögélt a Magvető Kiadó sátra előtt, s ahogy megláttam, eszembe jutott, mennyire imádom a könyveit és a stílusát, és hogy mennyit röhögök a történetein, a mondatain, ezért le is kaptam egyik régebbi kötetét, a Pusziboltot a pultról, kifizettem, és amíg aláírta, illetve váltottunk néhány szót, a következőkkel váltunk el: „Akkor további jó dedikálást neked”. Mire ő: „Neked is”. Azért ezen jót derültem.

Jó volt a barátnőimet is ott látni. Bencsik Orsi a Több élettel, Terék Anna pedig a Vajdasági lakodalommal várta a rajongóhadat a Forum asztalánál. Szépek voltak, ragyogtak, én pedig nagyon szerettem őket. A vajdasági kiadók árusítóhelyén dedikált még többek között Gerold László, Faragó Kornélia, Raffay Endre, Vidákovich Sámuel, Jódal Kálmán, Bartolec Igor, Silling Léda, Klamár Zoltán és Szalai Attila is.

Esterházy Péter és Dés László énekelték, muzsikálták, fordították, megnyitották a 87. könyvhetet, s ahogy ők tették, én is Márai Sándorral fejezném be. Olvassunk. Ne csak a könyvhéten, hanem minden héten. Kádban, úton, fotelben, Tisza mellett vagy erdőben.

Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. [...] Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Esterházy Péter nyitotta meg a budapesti rendezvényt
Irodalom
  • MTI
  • 2016.06.10.
  • LXXI. évfolyam 22. szám
Több mint 1000 szerző dedikál a Vörösmarty téren
Irodalom
  • MTI
  • 2016.06.08.
  • LXXI. évfolyam 23. szám
Facebook

Támogatóink