Az előfizetésből származó bevétel csökkenése és a Belgrádból csörgedező pénzforrás elapadása miatt kilátástalan anyagi helyzetbe került a Vajdasági Rádió és Televízió. Az ismert közszolgálati médiaházról, amely két televíziós és három rádiós csatornán, tíz nyelven közvetíti az adását, az is elterjedt, hogy szeptembertől kénytelen beszüntetni a programok egy részét, és csak hírműsort sugároz, mivel nincs pénz a fizetésekre, a tiszteletdíjakra, az útiköltségekre sem. A tartományi szintű elektronikus tájékoztatási eszköz vezetősége ugyan cáfolta ezt a híresztelést, de azt megerősíti, hogy az állapot drámai, és maguk sem tudják, ilyen körülmények között meddig tartható fenn a jelenlegi műsorséma.   
A médiaház közleményében leszögezi: elvárja a belgrádi kormánytól, hogy a lehető legrövidebb időn belül találjon megoldást a finanszírozására, ezzel biztosítva a zavartalan programgyártást.
A kilátástalan helyzet miatt tiltakozott a Szerbiai Újságírók Független Egyesülete (NUNS), a Vajdasági Független Újságírók Egyesülete (NDNV) és a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója, melybe erdélyi, kárpátaljai, horvátországi, szlovéniai, felvidéki és vajdasági kollégák tartoznak. A szakmai szervezetek úgy vélik, a szerb állam szándékosan építi le a tartományi közmédiát, és felszólították a kormányt, sürgősen teremtsen egyforma feltételeket a belgrádi és az újvidéki székhelyű rádió és televízió számára.

Nem a mi hatáskörünk

Ha hamarosan nem születik kedvező döntés, akkor valóban veszélybe kerül a vajdasági közszolgálati média létezése. A munkához stabil pénzügyi háttér szükséges, ami nemcsak azt jelenti, hogy a dolgozók bérére, hanem a működési feltétekre is elő kell teremteni az anyagiakat — fejtette ki véleményét a Hét Nap érdeklődésére Slaviša Grujić tartományi művelődési és tájékoztatási titkár. — Tulajdonképpen mindkét közmédia gondokkal küszködik, azzal a különbséggel, hogy a Szerbiai Rádió és Televízió kapott segítséget a szerb kormánytól. Most elsősorban nem amiatt kell aggódnunk, mi történik majd, ha a közszolgálati tájékoztatást a költségvetésből finanszírozzák, hanem amiatt, hogy mi lesz a közbenső időben, hogyan vészelik át azokat a hónapokat, amíg el nem fogadják és alkalmazni nem kezdik a vonatkozó törvényeket.
* Segíthet-e a tartomány, vagy ez kizárólag a köztársasági kormány feladata?
— Nekünk nincs sem felhatalmazásunk, sem hatáskörünk. Mi csak projektumokat pénzelhetünk, erre a célra nincs módunkban eszközöket elkülöníteni vagy átirányítani. Viszont megpróbálunk odahatni, hogy a két médiaházat egyforma elbírálásban részesítsék, rámutatunk a vajdasági közmédia fontosságára és különlegességére, ami az európai uniós viszonyok közepette is egyedinek számít.
* Szakmai körökben éles vita bontakozott ki arról, átkerülhet-e a közszolgálati média az állami költségvetés terhére. Önnek mi a véleménye?
— Soha nem jó, ha a hatalom pénzeli a sajtót, mert veszélybe kerülhet a tájékoztatás függetlensége. Mielőtt azonban erre sor kerül, tisztázni kell bizonyos kérdéseket. Például hogy mekkora arányban és meddig vesz részt az állam a finanszírozásban. Ha két évig, ahogyan bejelentették, akkor mi lesz utána? Ismét bevezetik az előfizetést, amit most nem tartanak megfelelőnek? Azt semmiképpen sem szabad megengedni, hogy halogatással nyomást gyakoroljanak a szerkesztőségekre. A jelenlegi szituáció sem kedvez azonban a függetlenségnek, mert az újságírók a nincstelenségben is nagyon kiszolgáltatottak és sebezhetőek. Ha kidolgoznak egy, a törvénnyel szigorúan körülhatárolt pénzelési módot, akkor reménykedhetünk a helyzet javulásában.

Bármilyen megoldásnak örülnénk

Slobodan Arežina, a Vajdasági Televízió igazgatója, a műsorok megbízott fő- és felelős szerkesztője a következő szavakkal fogadott:
— A helyzet több mint drámai. A legfőbb gond, hogy hiányoznak a munkavégzéshez szükséges legfontosabb eszközeink, de televíziónk dolgozói mindent megtesznek, hogy életben tartsák a műsorokat. Hogy mikor születik megoldás, erre a kérdésre most önnek nem tudok válaszolni.
* Kaptak-e valamilyen ígéretet?
— Konkrét ígéretet senkitől sem kaptunk, bizonyos tárgyalások folynak, de azok kimenetelésről, esetleges eredményéről nincsenek információink. A megoldás bizonyára az új médiatörvény lesz, egyelőre azonban senki sem tudja megmondani, mikor fogadják el, illetve mikor kezdik alkalmazni. Ami biztos, hogy az előfizetésből az utóbbi egy hónapban semmit sem láttunk.
* Valóban felmerült a kérdés, hogy csökkentik a műsorokat, vagy ez csak hírlapi kacsa volt?
— Mi erre nem is gondoltunk, de bizonyos intézkedésekre mindenképpen szükség lesz, ha ez a helyzet elhúzódik. Abban az esetben a jelenlegi állapotot a legjobb szándék ellenére sem tudjuk fenntartani. Mindenfelé tartozunk, egyelőre megértőek a hitelezőink, de ez sem tarthat örökké.
* Ön szerint mi lenne a legjobb megoldás a közmédia részére?
— Őszintén bevallom, mi már nem keressük a legjobb megoldást, hiszen bármilyen megoldással elégedettek lennénk. A legalapvetőbb, hogy a jövőben ismerjék el a Vajdasági RTV és a Szerbiai RTV egyenrangúságát, mert a magunk területén mindketten fontos tevékenységet végzünk. A mi alapítónk nem a tartomány, hanem a szerb köztársaság. Mi az előfizetést támogatnánk, de amíg nem dolgoznak ki egy olyan rendszert, amely működik is, addig a költségvetési finanszírozást is elfogadhatónak tartjuk.  

Mindenki teszi a dolgát

Buda Hajnalka, a Vajdasági Televízió magyar műsorainak felelős szerkesztője elmondta, hogy a bérek már tavasszal késni kezdek.
— Egy hónappal ezelőtt kaptuk meg a májusi fizetésünk második részét, most abban reménykedünk, augusztus végére megérkezik a júniusi személyi jövedelmünk első fele. Az emberek aggódnak és nincsenek túl jó hangulatban, hiszen itt az iskolakezdés, a télirevaló bekészítésének az ideje, de mindenki teszi a dolgát, a munkafeladatokat senki sem utasítja vissza. Ebből a szempontból nagyon becsülöm a kollégáimat. Azt hiszem, egyelőre a nézők sem észleltek semmiféle változást, a műsoraink minősége nem csökkent, továbbra is ott vagyunk minden jelentős eseményen. Egyelőre járhatunk terepre, de napidíjak nincsenek, külföldi utakra pedig gondolni sem merünk. A külmunkatársaink is dolgoznak, habár a tiszteletdíjak esetében még nagyobb a lemaradás, azt hiszem, most az áprilisi kifizetéseknél tartunk. Jólesik, hogy most mindenki aggódik miattunk, de a szolidaritáson kívül egy kis pénz sem ártana. Nagy felháborodást keltett, hogy a belgrádi televízió kapott bizonyos összegű támogatást a pótköltségvetésből, bennünket viszont mintha elfelejtettek volna. Egyelőre várakozó állásponton vagyunk, de ha ez a helyzet még pár hónapig elhúzódik, akkor nem tudom, mi lesz.
Tartalék változat hiányában óriási felelőtlenség volt kijelenteni, hogy megszüntetik az előfizetést. Azt meg lehet szabni, hogy két évig a költségvetésből élünk és a pénzt rendszeresen, mindenféle nyomásgyakorlás nélkül átutalják nekünk, de mi mégis az előfizetést tartjuk a legelfogadhatóbbnak. Viszont teljesen külön kellene választani, hogy amit Vajdaságban fizetnek be, azt mi kapjuk el. Sok nézőnk mondta, ha tudná, hogy itt marad az a pénz, akkor szívesen adná, mások viszont arra hivatkoznak, hogy a kábeltévét fizetik. Ezt a kettőt azonban nem szabad egybemosni, hiszen más a közmédia és más a kábeltévé, amit mi is valamennyien fizetünk.
Azt reméltük, hogy a sorsunkat szabályozó médiatörvény októberben a parlamenti eljárásba kerül, de most úgy érzem, a helyzetünkre az év végig érdemi megoldás nem születik. Ezt az időszakot valahogy ki kell bírni, túl kell élni. A mi dolgunk, hogy még ilyen mostoha körülmények között is megpróbáljunk olyan műsorokat készíteni, amelyekkel nem csorbítjuk a nézők igényeit.