Nem elírás, nem tévedés. Ilyen is van, hogy az orvosok a világ egy országában a XXI. században a saját béremelésük ellen tiltakoznak. A kanadai fehér köpenyesek azért lázadnak, mert igazságtalannak tartják, hogy amíg az ő fizetésük jócskán növekszik, addig a nővérek és a páciensek ennek nem érzik meg a kedvező hatását.

Quebec tartomány orvosainak a saját érdekvédelmi szervezete harcolta ki a béremelést. A petíció aláírói szerint azonban a források egyenlőbb, igazságosabb elosztására kellene összpontosítani. „Az emelés sokkolóan igazságtalan, mert a nővéreink, az adminisztrátoraink, valamint a más szakmákban foglalkoztatottak nagyon nehéz körülmények között dolgoznak. Pácienseink nem kaphatják meg az összes egészségügyi szolgáltatást, melyre szükségük van. Ez az elmúlt évek drasztikus forráscsökkentései és az egészségügyi minisztérium hatalmának centralizálása miatt van így” — szól az indoklás. Hálapénzhez szoktatott közép-európai szemmel ez szinte hihetetlenül, de legalábbis furcsán hangzik. Az orvosok azt kérik a kormányzattól, hogy ne emelje a fizetésüket, a pénzt inkább úgy ossza el a rendszerben, hogy a többi egészségügyi dolgozó is motiváltabb legyen. A petíció aláírói a betegellátás jobbá tételét is követelik.

Mindez talán egy kicsit hihetőbbé válik, ha megvizsgáljuk, mennyit is keres egy kanadai orvos. A kórházi doktorok átlagosan évi bruttó 339 000 kanadai dollárt, azaz mintegy 25 millió dinárt visznek haza. Bruttóban tehát kb. 2 milliót havonta, ami nettóban valószínűleg ennek a fele. A háziorvosok átlagbére évi 275 000 kanadai dollár. Ez valamivel kevesebb ugyan, de a sebész szakorvosé az évi 461 000-et is eléri. Számunkra ezek már felfoghatatlan, irreális összegek. Így viszont talán egy kicsit jobban érthető, hogy az orvosoknak egy bizonyos bérszinten felül már inkább az a fontosabb, hogy elégedett, motivált munkatársakkal (és betegekkel) legyenek körülvéve, mintsem hogy a magas bérüket még jobban emeljék.

A nemzetközi statisztikák is azt mutatják, hogy a világ legjobban fizetett szakorvosai Kanadában dolgoznak. A kanadai egészségügyi rendszer egyébként elvileg univerzális ellátást nyújt az ország valamennyi állampolgárának. A betegek minden olyan szolgáltatást megkapnak, amelyre szükségük van. Senkinek sem kell azon izgulnia, hogy ki tudja-e majd fizetni a drága terápiát. Nem is olyan régen, a múlt század ’70-es, ’80-as éveiben az USA-ba látogató kanadaiak még ámulva nézték az amerikai gazdagságot. A hidegháború idején Amerikát a folyamatosan fejlődő infrastruktúra és a pezsgő városi élet jellemezte. Manapság viszont a kanadaiak már lenézően, de legalábbis sajnálkozva tekintenek déli szomszédjukra. Az amerikai infrastruktúra már nem nevezhető újnak. Az utóbbi húsz évben egyetlen reptér sem épült az országban, és a régiek is többnyire felújításra szorulnak. Az egyik multinacionális cég vezérigazgatója szerint ez azért van így, mert az amerikai gyerekek ma már alulképzettek. Donald Trump amerikai elnök szavait — Amerikát ismét naggyá kell tenni — mindezek tükrében egészen máshogyan értelmezhetjük. Amerika jelenleg egy olyan ország, ahol a szegényebb polgároknak adománygyűjtés útján kell előteremteniük a pénzt egy műtéthez.

A kanadai recept állítólag nagyon egyszerű: amikor nincs elég pénz az egészségügyi ellátásra vagy egyéb közhasznú tevékenységekre, akkor megnövelik az adókat, a társadalom pedig ezt el tudja fogadni. Adózz, és lesz egy jól működő államod — így hangzik nagyon leegyszerűsítve. Amerikában viszont éppen az adócsökkentésben és az egészségügyi ellátás fizetőssé tételében látják a megoldást. Mi, itteni perspektívából csak ámulni tudunk a kanadai és az amerikai fejleményeken. A kanadai egészségügyi rendszerről egyébként annyit még feltétlenül tudni kell, hogy az alapellátás mindenkinek jár ugyan, de a gyógyszerek és a nem életbe vágó szolgáltatások (pl. a fogászati vagy szemészeti kezelések) csillagászati áron érhetőek el.

Egy tanulság egészen biztosan levonható: az egészség ügye olyan fontos, hogy ki kellene kerülnie a költségvetési és pártpolitikai csatározások színteréből. Ha egy ország a gazdasági teljesítőképességének javítására törekszik, akkor annak nagyon is érdeke az egészségügy minél jobb működtetése. Az egészségügynek olyan beruházásként kellene megjelennie, amely — a legfrissebb nemzetközi kutatások szerint is — az új gazdaságfejlesztési irányt képviseli.

A nyitókép illusztráció: Pixabay.com