Kiútkeresés egy sárga Yugóval

Kiútkeresés egy sárga Yugóval

November elején a Zentai Magyar Kamaraszínház társulata Németh Ákos Autótolvajok című művét vitte színre, a szerző rendezésében.


Gergely József felvételei

A darab témája rendkívül időszerű: a társadalom peremén élő fiatalok kiútkeresése. A szereplők, miközben a sorsuk jobbra fordulásában reménykednek, folyamatosan zsákutcába kerülnek, egyre zűrösebb ügyekbe keverednek, melyekkel még inkább összezavarják, megnehezítik az életüket.

Móni szülők nélkül nőtt fel, maga is leányanya. Áron érzékeny, ám az érzéseit leplezni próbáló fiatalember a lány „nagynénjének”, Ildikónak a gyorséttermében dolgozik, mely egyúttal a nő szeretőjének, a maffiavezér Dalnak a törzshelye. Lacika lopásokból tartja fenn magát, miközben képtelen elszakadni a narkótól. A fiúk a szükséges pénzt általában autók feltörésével, esetleg a jármű eltulajdonításával szerzik meg. A három fiatalnak végül már nemcsak a rendőrség van a nyomában, hanem a maffia is, élén a vezér „problémamegoldójával”, Brünn-nel.

A szituációkon, párbeszédeken nevetnünk kellene, hiszen vígjátékot nézünk, mely tele van poénos beszólásokkal, de ennek ellenére a kacagás sokunknál elmarad, vagy erőltetettre sikeredik. A sorsokból fakadó drámaiság végigvonul a cselekményen, és nem hagyja, hogy felszabaduljunk, ellazuljunk. Ilyenkor minden bizonnyal otthon kellene hagyni a gondjainkat, és nem szabadna arra gondolni, hogy hasonló korú gyermekeink vannak, vagy ismerünk fiatal srácokat és lányokat, akik az alkohol, a kábítószer, a kilátástalanság hálójába gabalyodva vergődnek, de közben igyekeznek viccelődni, tudomást sem venni a bajról. A korrupció és a pénz hatalmát vagy hiányát pedig mindannyian a saját bőrünkön tapasztaljuk.

A cselekmény lüktető, filmszerű jelenetekből áll össze. Vezetni nem tudó autótolvaj, nagy pofájú maffiózó, titkot rejtegető szépasszony és megvesztegethető rendőr kerül a szemünk elé, minden figura életszerű, illetve jól meg van formálva. Lőrinc Tímea Mónija, László Judit Ildikója, Papp Arnold Lacikája, Dévai Zoltán Áronja, Nešić Máté Brünnje nagyon jól sikerült, és természetesen a többiek — Virág György, Verebes Judit, Szilágyi Áron — sem maradnak le tőlük.

A díszlet — Kálló Béla tervezése — kiváló. A „félbevágott”, ide-oda fordítható régi Yugo a ki- és berakható üléseivel minden funkciót betölt: egyszer kávéház, máskor gyógyszertár, aztán paplak, rendőrőrs... Sőt, még hangszerként, zeneforrásként is működik.

Noha az előadás szokatlanul hosszú (szünettel nagyjából két és fél órás — talán nem ártott volna többet kihúzni a szövegből), mindenkinek jó szívvel ajánlom. Nézzék meg ezt a jó kis vígjátékot, mely inkább elgondolkodtató, mint felhőtlen szórakozást ígérő darab.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A végzet asszonya(i)
Színház
Minek a szív…
Színház
Facebook

Támogatóink