Zenta város önkormányzata Pro Urbe Díjjal ismerte el az újkori vajdasági gazdaköri mozgalom egyik fő hordozójának, a fennállásának 130. évfordulóját ünneplő Zentai Gazdakörnek a munkáját. 
A civilszervezet elődjét 1882-ben — a Nagy-Magyarország területén harmadikként — az akkori polgármester, Gombos Gábor hívta életre, akit a kör első elnökévé választottak. Megalakításának rendkívüli jelentősége volt, hiszen a gazdatársadalom ráeszmélt arra, hogy az érdekeik megvédéséhez szerveződésre van szükség.
A második világháború után az újraindulásra egészen 1992-ig kellett várni, de a kezdeményezőknek nem volt könnyű dolguk: a gazdálkodók kilátástalan helyzete miatt folyamatosan növekedett az érdektelenség a tevékenység iránt, ráadásul az idők folyamán a mozgalom szerepe is megváltozott. A régi időkben megtiszteltetés volt a Gazdakör tagjának lenni, manapság viszont rendkívül széleskörű tevékenységet kell kifejteni ahhoz, hogy a gazdálkodók valóban felismerjék a jelentőségét. Az érdekképviseleten kívül az oktatással, az agrárszféra fellendítésével és folyamatos fejlesztésével is foglalkoznia kell. 1996-ban létrejött a Vajdasági Gazdakörök Szövetsége, melynek a székhelye 1998-tól Zentán van.
— A Gazdakör feladata, tevékenysége régen is majdnem ugyanaz volt, mint ma — mondja Sóti Ferenc, aki 1998 óta tölti be a Zentai Gazdakör elnöki tisztségét. Az alapító ősök is jószág- és gépbemutatókat, kiállításokat, képzéseket szerveztek. A krónikából tudjuk, hogy jövedelme a csekély tagsági díj mellett a gazdasági felolvasásokból és a bálok szervezéséből befolyt pénzből eredt.
Manapság szakágakban dolgozunk. A juhász szakág létrehozására azért volt szükség, hogy közös fellépéssel szerezzék meg a legelőket, így ugyanis elmaradt a nyilvános árverés, nem licitáltak egymás ellen, és idegenek sem kerülhettek be közéjük. Úgy gondolom, a felsőhegyi birkanyíró versenynek a szervezését is előbb-utóbb ennek a csoportnak kellene átvennie, hiszen az ő ünnepük. A gyümölcs szakágunk az edukáció mellett felvállalta a pálinkafőzés és a finom házi pálinkák népszerűsítését is. 2000-től versenyt szerveznek, mely évről évre népszerűbb, tavaly már több mint 360 pálinkamintát adtak át elbírálásra. Természetesen a mi tagjaink is szép eredményeket érnek el a zentai kisüstivel itthon és külföldön egyaránt. Említésre méltó még, hogy 2007-ben elsőként alakították meg Szerbiában a Pálinka Lovagrendet. Szorgalmasan dolgozik még a hagyományápoló női kézimunkacsoportunk, tagjai a kiállításainkat teszik szebbé a munkáikkal, a dohány szakág viszont a bogarasi Dohánynapok megszervezésében jeleskedik. Sajnos, anyagiak híján, az irodánkban csak napi két órát, 16—18 óra között van ügyfélfogadás.

n Mennyire tudják a tagság érdekképviseletét felvállalni?
— Rendszeresen hallatjuk a hangunkat, amikor bizonyos támogatások késnek vagy elmaradnak. Tudjuk, hogy az útlezárások miatt Épenséggel nem dicsértek minket, de annak is meg kellett történnie. Egyébként a dohány szakág is úgy jött létre, hogy a dohánytermelőknek bizonyos pénzeket kellett kiharcolni. Vannak azonban olyan megmozdulásaink is, amelyek ellen senkinek sem lehet kifogása, például a határban az utak karbantartása, javítása, ezt minden nyáron igyekszünk elvégezni.

n Lassan másfél évtizede áll a Zentai Gazdakör élén. Úgy érzi, kielégítő az érdeklődés a munkájuk iránt?
— Igen, de ez mindig attól függ, mi szorítja a termelőket. Amikor baj van, többen jönnek. Nagyon jó lenne, ha az irodánkat egész nap nyitva tudnánk tartani, ha lenne egy teljes munkaidős alkalmazottunk, aki információkat adna az érdeklődőknek és segítene a problémáik megoldásában. Remélem, az új összetételű városi önkormányzatban ennek a megvalósítására lesz kellő fogadókészség.
A Gazdakörnek a második világháború előtt vagyona is volt, két épülettel rendelkezett, melyeket aztán elkoboztak tőle. Megvan a dokumentáció, szeretnénk visszakapni a jussunkat, vagy valami mást az akkori objektumok helyett. Apám mindig mondogatta, hogy a kommunizmusban a zöld asztal mellett dőlt el a mezőgazdaság sorsa, a termelők nem tudták magukat képviseltetni. Most mi szeretnénk a saját döntéseinket meghozni, de ehhez a gazdáknak nemcsak össze kell fogniuk, hanem meg is kell bízniuk egymásban. Úgy érzem, ez még mindig hiányzik ahhoz, hogy sikeresebben társuljanak. Vannak értékes kezdeményezések, mint a gépkörök alakulása. Ennek az lenne a lényege, hogy ne vásároljon meg mindenki minden mezőgazdasági gépet, hanem a meglévőt közösen használnák. Egy nagy tárcsa háromezer euró, a hazai búzavetőgép szintén 2-3 ezer euró, a nyugati gyártmányú tízezer eurónál kezdődik, egy olyan gép viszont, amellyel több műveletet is el lehet végezni, 30 ezer euróba kerül. Egy ilyen ki tudna elégíteni 500 hektárt, amelyen a termelők összefogva dolgozhatnának.
Télen rendszeresek a szakelőadásaink, melyeknek 40—70 résztvevője van, de a témákat európai uniós ismeretekkel kellene bővíteni. Mi is részt vettünk a Kárpát-medencei agrárstratégia kidolgozásában, mely megoldásokat kínál a falvak fejlesztésére, a kistermelők megmaradására, a falusi turizmus fellendítésére — számolt be munkájukról Sóti Ferenc.
A Zentai Gazdakör jótékonysági megmozdulásokban is részt vesz — a legutóbbi Épen a városnapon zajlott. Miután a termelők csatlakoztak a Nemzet kenyere elnevezésű anyaországi eseményhez, az elképzelés megvalósítását a Tisza-parti városban is folytatták. Cipókat sütöttek, és szimbolikus összegért árusították őket. A megmozdulás sikeresnek bizonyult, 28 ezer 650 dinárt sikerült összegyűjteniük, és a pénzt a fogyatékkal élő gyermekeket és fiatalokat gondozó Kéz a kézben alapítványnak adományozták.