Az idén hétfőre esett Kisboldogasszony, melyet ezúttal is megünnepeltek a Doroszlói Szentkúton. A zarándokok a Kárpát-medence több településéről érkeztek, illetve a tartomány, valamint az anyaország egyházi és közjogi méltóságai is tiszteletüket tették a szent helyen.
A zarándokok rózsafüzér-imádsággal, keresztúti ájtatossággal, reggeli dicsérettel, valamint idegen nyelvű szentmisékkel hangolódtak rá az eseményre.
Ezután lobogós felvonulással kezdődött meg az ünnepi püspöki szentmise, melynek több ezer részvevője volt. A szentmisét msgr. dr. Beer Miklós váci megyés püspök celebrálta, jelen volt Pénzes János bácskai püspök és több magas rangú lelkipásztor is. Pásztor Istvánon, a tartományi képviselőház és a VMSZ elnökén kívül számos tartományi és anyaországi politikus, illetve egyházi személy is tiszteletét tette.
A zarándokok a csaknem kétórás szentmise előtt és alatt szentségi gyónást végezhettek, és a szentáldozáshoz járulhattak. Az időjárás, hála Istennek, kedvezett ezen a napon a jelenlévőknek, akik a szentmise után oltáriszentségi körmeneten együtt imádkozással hódolhattak a segítő Szent Szűznek. Évszázadok óta Doroszlóra járnak a testi-lelki bajoktól szenvedők, és felüdülhetnek, felfrissülhetnek a mindennapok terheinek hordozása közben. A szentmise előtt és utána is sokáig imádkoztak a hívek, volt, aki hálát adni jött, volt, aki kért, és volt, aki csak köszönteni jött a Szűzanyát.
Mivel évről évre egyre több zarándok érkezik, az idén elkészült a tervezett vendégház is, ahol megszállhattak az idelátogatók. Sokan gyalogosan tették meg az utat — akár száz kilométert is —, csak kenyeret és vizet fogyasztva, mindenki úgy, ahogyan fogadalmat tett. Jó volt érezni az összetartást, az ájtatos imák csendjét, azt a lelki és szellemi emelkedettséget, amely a búcsút övezte.
A szentmisén a prédikációban azt hallhattuk, hogy a szegénység lelki szabadságot ad, és ez bizony nekünk, sokunknak, bárhonnan jöttünk is, vigaszt nyújt, mert lelki ajándékok nélkül elviselhetetlenül nehéz egy-egy élethelyzet.
Jó volt látni, hogy a Szűzanya palástjába burkolózva mindig kaphatunk valami újat, ami erőt ad a továbblépésre. Sokan megmosták beteg tagjaikat a szentkúti vízben, és vittek belőle magukkal haza is, hogy a gyógyírként használható víz kitartson még egy ideig — ha a következő búcsúig nem is, de a legközelebbi doroszlói látogatásig igen.
Köszönjük, Szűzanyánk, hogy köszönthettünk!
