Kiolthatatlan cserkésztűz Szabadkán

Kiolthatatlan cserkésztűz Szabadkán

Szinte minden rendezvényen ott vannak, könnyen felismerhetőek az egyenruhájukról, és gyönyörűen énekelnek. Igyekeznek a nehézségek ellenére is fennmaradni, és életben tartani azt a bizonyos tüzet.

Úri Szűcs Rékával, a csapatparancsnokkal arról beszélgettünk, hogy milyen évet zárt a szabadkai cserkészcsapat.


Úri Szűcs Réka (a szerző felvételei)

* Mióta létezik a csapat, jelenleg hány tagja van, és hol tudtok találkozni?

— Az 52. számú Kosztolányi Dezső Cserkészcsapat 2013. szeptember 1-jén alakult meg. Szabadkán régebben több is működött, és ezekből „olvadt össze” a jelenlegi. Én 2015-ben lettem parancsnok, előttem pedig Szabó Hunor volt az, aki a csoport élén tevékenykedett. Jelenleg nyolcvan főt számlál a csapatunk. Négy raj működik nálunk: egy kis cserkészraj, mely az általános iskola alsó tagozatait foglalkoztatja, ennek szintén én vagyok a vezetője. Egy fiúraj, melynek Szabó Hunor, egy lányraj, melynek jelenleg Farkas Zsuzsanna a vezetője, és egy vándorrajunk is van, mely a középiskolás korosztályt foglalkoztatja, nekik Farkas Zsóka a vezetőjük. A cserkészet lényege, hogy őrsi rendszerben tevékenykedünk, azaz kisebb, hat-nyolc fős csoportokban foglalkozunk a cserkészekkel. Csapatunknak hét ilyen őrse van, és ezek heti rendszerességgel találkoznak. Minden szombaton vannak foglalkozások, melyeket a református templom hittantermében tartunk, valamint két hete kaptunk helyet az újonnan felépülő Jézus, a munkás templom hittantermében is, a kertvárosban. Jelenleg így tudjuk megoldani a foglalkozásainkat, mert nincs saját cserkészotthonunk, ahol rendes körülmények között tudnánk megtartani a programokat.

* Mesélj az idei évetekről!

— A 2017. esztendő igencsak eseménydús volt. Igyekeztünk ügyelni rá, hogy minden hónapban legyenek nagyobb csapatprogramok. Például: farsangi bál, kisebb-nagyobb vetélkedők a tudás felmérésére, kézművesprogramok. Májusban volt egy nagyobb eseményünk a református egyházzal közösen, egy anyák napi rendezvényt tartottunk, ezenkívül egy versenyen is részt vettünk, melynek köszönhetően csapatunk néhány tagja eljutott Erdélybe. Sportrendezvényt is szerveztünk. A szövetségünknek is vannak programjai, melyeken rendszeresen, a legnagyobb számban jelentünk meg. Kirándulásokat szerveztünk a cserkészeinknek, és mivel fontosnak tartjuk a vezetők motiválását, ebben az évben Budapestre vittük őket egy hétvégére. Télen hagyományos program a betlehemezés, valamint a karácsonyi bál. A felsorolásból nem hagyhatom ki az év megkoronázását, a nyári tábort. Az idén többfelé is táboroztunk. Csapatunk egy tagja részt vett a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség jubileumi táborában, egy cserkészünk pedig ösztöndíjasként Amerikában töltött három hónapot. Mi is megtartottuk az évi csapattáborunkat Palicson, ezenkívül részt vettünk az őrsvezetőképző táborban is Kishegyesen.

* Milyen egy cserkész tábori napja?

— Egy nap minden percét előre meg kell terveznem, hogy senki se unatkozzon. Az általános napirend ilyen szokott lenni: reggel 7-kor van az ébresztő, azután reggeli torna, rendrakás a sátorban, sátorszemle, zászlófelvonás, reggeli, délelőtt valamilyen program, például játékok vagy képzések, melyek során átismételjük az évi tudást, majd ebéd, pihenés, újból egy program az aktuális keretmesétől függően, tábori építmények elkészítése, majd vacsi, a napot pedig közös tábortűzzel zárjuk, illetve levonjuk a zászlót. Ebben az évben kalózos tábort szerveztünk, korábban pedig volt már betyár-, indián- és Ludas Matyi-táborunk is.

* Csapatvezetőként hogyan látod, mi egy vezető feladata?

— 2007-ben kezdtem el cserkészkedni, tehát tíz éve csöppentem bele ebbe a világba. Fiatalabb koromban nagyon élveztem. Fel sem fogtam, hogy mennyi odaadás, idő és fáradozás van a vezetőim munkájában. Gyorsan vezetővé váltam, meglátták, hogy szeretek a gyerekekkel foglalkozni, és már a 8. osztály végén kaptam egy kiscsoportot. Akkor játéknak fogtam fel az egészet. Aztán lassan egyre feljebb léptem a lépcsőn, és most csapatvezető lettem. Rengeteg időt és munkát igényel bármilyen programot is megszervezni, vagy elvezetni egy csapatot, ráadásul mindezt önkéntesen. Sokan nem vállalnák, hogy munka után még négy-öt óráig olyasmivel foglalkozzanak, amiért nem is kapnak pénzt. Én azonban szeretem ezt csinálni, és büszke vagyok azokra a vezetőtársaimra is, akik hosszas munka után még leülnek egy-egy pályázatot megírni, vagy jelmezt készíteni a másnapi csapatprogramra, akár húsz-harminc éves fejjel is. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy jelenleg az a legfontosabb feladata egy vezetőnek, hogy példát mutasson, átadjon minden tudást a fiatalabb generációnak, jó utánpótlást neveljen ki, jó kapcsolatot ápoljon mind a szülőkkel, mind a cserkészeivel, valamint megteremtse a körülményeket, melyekben minden cserkész jól érzi magát.

* Milyen anyagi támogatásból tudjátok fenntartani magatokat?

— Csapatunk nem egyesület, ezért nem tud pályázni, támogatásainkat a körzetünk, illetve a szövetségünk segítségével kapjuk. Az Észak-bácskai Cserkészegyesület és a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség segíti a munkánkat. Nagyrészt a sikeres pályázatokból valósítjuk meg programjainkat, táborainkat, évi felszerelésünket. Támogatóink közül külön kiemelném a lelkes szülőket, akik nélkül nem tudnánk megszervezni a programokat. A plébániák és a templomok helyet adnak a rendezvényeinknek, foglalkozásainknak, főként a Szabadkai református egyházközség és a kertvárosi Jézus, a munkás templom. Ezenkívül köszönjük a támogatást a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, a Szekeres László Alapítványnak, valamint a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárságnak. A jövőben a csapatunk erősítése, egy talpraesett utánpótlás kinevelése, sok-sok élménydús program és tábor megszervezése, valamint létszámnövelés, illetve a csapat népszerűsítése a célunk.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink