Lovasi András basszusgitáros és énekes a dalban úgy érzi magát, mint a durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát. Kétlem, hogy a belgrádi piros-fehér labdarúgóklub vezetői ismerik ezt a magyar zeneszámot, noha a viselkedésük nagyon hasonlít, sőt, szinte azonos azzal a durcás kisgyerekével, aki a kedvenc játéka eltulajdonítása miatt az egész világgal haragban áll.

A játékszer ebben az esetben a bajnoki titulus és az országos kupagyőzelem, mely a huszonötszörös bajnok, huszonháromszoros kupagyőztes, egyszeres BEK- és világkupagyőztes Crvena zvezda labdarúgóklub vezetői szerint a piros-fehéreknek járna, ám a Szerb Labdarúgó-szövetség, Slaviša Kokeza elnökkel az élén, megakadályozta, hogy a csapat a tavalyi idény után újra megszerezze az országos bajnoki címet. Zvezdan Terzić, a Crvena zvezda vezérigazgatója szerint Kokeza már 2014-ben (amikor még nem ő állt a szövetség élén) megfosztotta a klubot attól a lehetőségtől, hogy elindulhasson az európai kupaküzdelmekben, és azóta is a patinás egyesület megszüntetésén fáradozik. A vezetők egészen odáig mentek, hogy Kokeza leváltását kezdeményezték, sőt, a szerb labdarúgás egyetlen fényes csillagát, a nemzetközi körökben tisztelt és elismert Milorad Mažić játékvezetőt sem hagyták békén, rajta ugyanis két meg nem adott büntetőt kérnek számon a nemrég lejátszott kupadöntőben.

A düh mostanára talán csillapodott volna valamelyest, ha a bajnokságot és a kupát történetesen nem az ősi rivális, a belgrádi Partizan nyerte volna meg, ezzel is újra borsot törve az anyagiakban ha nem is dúskáló, de hiányt semmiképp sem szenvedő Crvena zvezda orra alá. A Marakanán már tendencia, hogy a sikertelenségért — melyből volt bőven, hiszen a piros-fehérek az elmúlt tíz évben a bajnokságot és a kupát mindössze három-három alkalommal nyerték meg — csak a legritkább esetben hibáztatják önmagukat. A bűnöst általában magasabb fórumokon keresik, illetve a szomszéd fekete-fehérekben vélik felfedezni.

A két csapat közötti erőviszonyról mindent elmond, hogy az idényben lejátszott négy mérkőzésből a piros-fehérek egyetlen alkalommal sem győzték le legnagyobb riválisukat. Persze, a vesztesnek joga van méltatlankodni, vádaskodni, hisztériázni, illetve magyarázni a kudarcot, habár ahogy fociberkekben mondják: a győzelmet nem kell, a vereséget pedig nem lehet megmagyarázni.