Tarolt a jégeső Horgoson és Noszán — Múlt hétfőn délután két óra tájban hatalmas jégeső pusztított Horgoson és Noszán. Az ítéletidő nem kímélte Hajdújárást és Királyhalom egyes részeit sem. A rengeteg esőn kívül kezdetben apróbb jégdarabok hullottak, majd egyszer csak dió és libatojás nagyságú jég kezdett el esni, és megsemmisített mindent, ami az útjába került.
A termelők elkeseredettek, hiszen tavaly a szárazság, az idén márciusban a fagy, most pedig a jég vitte el a termésüket. Felélték a tartalékaikat, nem tudják miből előteremteni az újrainduláshoz szükséges pénzt, és ezért teljesen kilátástalannak látják a helyzetüket.
Megtépázva
Horgost május 11-én egyszer már elverte a jég. Akkor a központban és a falu határában levő parcellákon okozott nagyobb károkat, most viszont szinte a falu minden pontját érte az elemi csapás. Miközben az ún. órásvilla környékén Serfőző Jenő gyümölcsösébe tartok, van mit látnom. Az almafák és a szőlőskertek megtépázva, alattuk levelek sokasága, a még növekedésben levő szőlőfürtön szőlő csak elvétve akad, a fákon pedig szinte minden alma lyukkal teli, ép gyümölcsnek se híre, se hamva.
— A májusi jégverés előtt nagyon szép termés ígérkezett. A második csapás előtti napokban hozzáfogtunk a gyümölcs ritkításához, a májusban jégkárt szenvedett almát leszedtük, és ledobáltuk a földre. Ezt azonban nem kellett volna, hiszen ha a sérült alma fent maradt volna a fán, akkor az egészségeset valamelyest megvédte volna a mostani jégveréstől. Most ez is kárba veszett, esetleg ipari almaként értékesíthetem majd. A csemegeszőlőm is katasztrófális állapotban van, az őszibarackkal, szilvával, naspolyával és a birsalma is nagy kárt szenvedett. Ráadásul ilyenkor különféle betegségek jelentkezhetnek, és az egész parcellát tönkretehetik — mondta a gazda.
Nem tudja, hogy mi lesz ezután, hogy a termelők miből fognak megélni. A minisztérium biztatta a gazdákat, hogy biztosítsák a termőföldjüket, és szereljenek fel jégvédelmi hálót, ám ez utóbbi ára egy hektárra mintegy 17 000 euró, ez nagy részüknek elérhetetlen összeg. Ráadásul az alma ára alacsony, az itteni gazdák már nagyon régen nem tudták jutányos áron értékesíteni a termést. A bankoktól sem várnak segítséget, és azt is tudják, hogy az államkassza is üres, az állam a megígért támogatásokat sem tudja teljesíteni.
— Tudomásom szerint Horgoson egy rakétát sem lőttek ki a vihar előtt. Fejleszteni kell a jégvédelmi rendszert, nem szabad megengedni, hogy valakik negatív lobbiból eltöröljék. A rakétarendszer alkalmazása 80-90 százalékos biztonságot nyújt, nemcsak nekünk gyümölcstermelőknek, hanem a szántóföldi növénytermesztőknek és a konyhakerti veteményekkel foglalkozóknak is. Horgos azonban határ menti településként különleges helyzetben van, mivel a határ irányába nem lőhető ki rakéta, még akkor sem, ha a jégfelhő abból az irányból közelít. A kilövőállomások pénz híján hiányosan vannak feltöltve, az ott ügyelő emberek pedig nincsenek rendesen megfizetve. Azt sem tartom helyesnek, hogy a jégvédelm néhány éve a belügyminisztérium hatáskörébe tartozik. Legjobb lenne, ha mindezt a mezőgazdasági minisztérium irányítása alatt a községek hatáskörébe ruháznák át — fejti ki véleményét Serfőző gazda.
Sárkány Mátyást a Fodor-dűlő környéki gyümölcsösében épp tárcsázás közben érem utol.
— Ősszel sárga levelek hullnak a fákról, most pedig zöldek borítják a fa alját — mondja keserűen. — A leendő termés legalább fele megsínylette a jégesőt. Tegnap délután stresszoldó szerekkel (műtrágya és növényi adalék) megszórtuk a fákat, ami talán enyhíti valamelyest a kárt. A kopaszbarack mintha jobban elviselte volna a jeget, de az érési fázisban levő gyümölcsökön, amelyek már puhábbak, jobban meglátszik az ütés nyoma. A piacokon a vevők szeretnek elsőrendű gyümölcsöt vásárolni, szép, olcsó és vegyszermentes termést. Ahogy elnézem, az idén már nem tudunk ilyet kínálni. A gyümölcsritkítást még nem végeztem el, de jobb is, hiszen így a csomó közepén levő almákat valamennyire megvédték a többiek. Lehet, hogy alma helyett inkább krumplit kellene termelnem, azzal háromhavi munka van, az almával viszont rögtön a szüret után el kell kezdeni foglalkozni (trágyázás, metszés, permetezés, talajmegmunkálás), és én sem fogok többet kapni a termésemért, mint a krumplitermelő. Nagyon szeretem a gyümölcsöst, de valószínűleg a krumplit is meg kell szeretnem — mondta Sárkány gazda, majd közölte, hogy a falugazdászok felmérik a kárt, s bízik abban, hogy egy részét meg is térítik a gazdáknak.
Mindenük odalett
Pusztítás. Talán ezzel a szóval lehetne legjobban érzékeltetni a jégeső utáni noszai állapotokat. A húsz percig tartó vihar tönkretett mindent: odalett az alma, dinnye, szőlő, tök, meggy, szilva, káposzta, paprika és a paradicsom. Nagyon sok házban is kárt tett a jégeső, sok helyen a redőnyök úgy néznek ki, mintha valaki golyószóróval lőtt volna beléjük, másutt pedig a fóliasátrakat lyuggatta ki. Szinte a falu teljes lakossága mezőgazdaságból él — sokuknak ez az egyetlen bevételi forrásuk —, most pedig tanácstalanok, hiszen mindenüket ebbe fektették be, tartalékaikat elvitte a tavalyi aszály és az idei fagy, nincs miből hozzáfogni a következő termelési évhez, s az is kérdés, egyáltalán hogyan és miből élnek addig. A jégvédelem Ludasról és Kispiacról lőtt fel rakétákat, Királyhalmáról viszont nem, mivel ott tönkrement a generátor. Kérdés, hogy ezt a hatalmas pusztítást meg tudták volna-e akadályozni vagy enyhíteni a rakéták.
Kovács Elviráéknál a vihar megsemmisítette az almát, a meggyet, a szilvát, a barackot. A gyümölcs nagy része még pálinkában sem használható fel. A szilvásban a homokba krátereket vájt a hömpölygő víz, mintha csak a Körös-patak lépett volna ki medréből. A fákon borzalmas látvány: a zöld szemeken millió apró lyuk éktelenkedik. Ekkora viharra nem emlékszik, habár mint mondja, a 90-es évek közepén volt már egy óriási eső Noszán, amikor az ablakpárkányig ért a víz, de akkor mindez nem társult jéggel.
Utam Torma Vilmoshoz vezetett, aki tizenkétfajta növénykultúrával foglalkozik, hiszen több lábon könnyebb megélni. Hétfő délután óta semmilye sem maradt, mindene tönkrement. Egyetlen reménye, hogy a búza, a napraforgó és a kukorica egy része megmarad.
— A meggy hetven százalékát leverte a jég, a fa alatt terítve hevert a gyümölcs. Az alma, a szőlő, a dinnye sem járt jobban. A levelek megtépázva, szétcincálva, a gyümölcsökön millió lyuk éktelenkedik. A jégverés megtörtént, ezen már sajnos nem tudunk változtatni. Most azonban a betegségektől tarthatunk majd, permetezni kellene, de az még pluszköltséget jelent. Eddig is rengeteg pénzt fektettünk a gazdaságba, ezt azonban már anyagilag nem bírjuk. Azon gondolkodom, hogy kiszedem az összes gyümölcsfát, hiszen úgy látszik, nem erre az éghajlatra valók. Talán többet ér, ha egyéves kultúrákkal kezdünk el foglalkozni. Például krumplival, aminek igaz, hogy elverte a szárát a jég, de a termése a föld alatt van, s talán nem sínylette meg annyira ezt az időt. Bevétel nélkül maradtunk, nem tudom, most mi lesz. Majd mi is kereskedni kezdünk, megveszem a gyümölcsöt azoktól a termelőktől, akiknek nem verte el a jég a termését. Három piacon árulok, a vevőköröm megvan, valahogy fel kell találnunk magunkat. Biztosításunk nem volt, ettől én idegenkedek. Hallottam, hogy kárfelbecslő bizottság alakul, de abban nem reménykedek, hogy a kár, akárcsak egy részét is, bárki is megtéríti — mondta Torma gazda.
Noszáról Hajdújárás felé haladva megálltunk még Márki Tiboréknál, akinek a jégverés főleg a gyümölcsösében és az idén először termő szőlőben tett kárt, és nem kímélte a szántóföldi kultúrákat sem.
— Épp a meggyet szedtük, amikor megérkezett a jégeső, és a nagy részét leverte, a fán maradt közül sem találni egészségest. Az almát és a barackot is megnéztem, ott is hatalmasak a károk. Még csak most kezd tudatosulni bennünk, valójában mi is történt. Még nem gondoltam végig, mekkora is lehet a károm, biztos azonban, hogy a leendő termés 80 százaléka megsemmisült. Reménykedem, hogy kárunk egy részét megtérítik, de nehezen hiszem, hogy lesz belőle valami — mondta Márki gazda.
Olvassák el a legapróbb betűket is!
A gazdák nagy része nem biztosította a területét. De mit tehet ilyenkor a biztosító?
— A kárfelbecslő a helyszínen felméri a kár súlyosságát, és a biztosított összeghez mérten fizeti ki a biztosító a kárt. Tehát, ha a gyümölcsöst 50 000 euróra biztosították, és ott 50 százalékos kár történt, akkor a biztosító 25 000 eurót köteles kifizetni. A termelők általában takarmánynövényekre, gyümölcsösökre kötnek biztosítást. A napokban éppen Noszáról hívtak, és közölték velem, hogy a dinnyeültetvényt és a fóliasátrakat teljesen tönkretette a jégeső. Sajnos, nem tudunk olyan biztosítóról az országban, mely dinnyeültetvényekre és fóliasátrakra kötne biztosítást. Nem az a lényeg, hogy a biztosítási összeget megfizettessük a klienssel, hanem hogy a károsultat ki is fizessük. Kár esetén a biztosítónak a kifizetés mögött kell állnia. Felhívom a figyelmet, hogy a biztosítás megkötésekor az elejétől a végéig, figyelmesen olvassák át a szerződést, még a legapróbb betűket is, és beszéljék meg a biztosítóházzal, hogy mit és mire szeretnének biztosítani — inti a termelőket egy neve elhallgatását kérő biztosítási tanácsadó.
A jégverés utáni nap látogatást tett Noszán Osztrogonác Simon, a Városi Tanács mezőgazdasággal megbízott tagja, és elmondta, hogy ekkora kárt a város költségvetése nem tud fedezni, így egy bizottság felméri a károkat, s az ezekről készített jelentést továbbítja az illetékes köztársasági és tartományi szervek felé.
Ha azt mondjuk, nehéz helyzetben vannak a termelők, akkor úgy érzem, enyhe kifejezést használtunk. Helyzetük katasztrófális, de talán nem reménytelen. Bár, ha az utóbbi évek tapasztalatait nézzük, akkor semmi jóra sem számíthatnak. Újra saját maguknak kell sokadszorra feltalálniuk magukat.
