A digitalizáció azonban nem csak azért terjed, mert a propaganda részévé vált. Azzá is azért válhatott, mert világjelenség. Az év elején azonban azt is megtapasztaltuk, hogy valóban sok esetben megkönnyíti ugyan ügyes-bajos dolgaink elintézését, de ha gond van, akkor viszont leáll minden, és nem nagyon van alternatíva, tehetetlenné válunk. A könyvelők arra panaszkodtak, hogy az adóhatóság digitális rendszere volt használhatatlan, de egyes bankokban is napokig gondok voltak a rendszerekkel, nem lehetett pénzt átutalni.

A digitális forradalom hátulütője megmutatkozott, de mindez a jövőben nem hátráltathatja a folyamat további „járványszerű” terjedését. Arra viszont rámutat, és egyúttal figyelmeztetés is lehet, hogy talán nagyobb hangsúlyt kell helyezni a biztonságra, a rendszerek megbízhatóságára.

A gazdaság területén is megmutatta előnyeit és hátrányait a digitalizáció. A piacokon megjelenő új üzleti modellek korábban nem ismert és egyre összetettebb problémákat vetnek fel. Abban viszont egyet lehet érteni kormányfőnkkel, hogy a digitalizáció kedvez a kisebb méretű országoknak, mert gyorsabban tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, mint a nagyobbak. Ez valóban így van, és tény, hogy az IT-szektor bővülése nálunk messze meghaladja a gazdaság átlagos bővülési ütemét.

Miniszterelnökünk azt is mondta még, hogy Szerbia pedig egy másik adottságát is kihasználhatja, mégpedig azt, hogy „nincs nagyon hozzászokva a rendszerekhez és az intézményekhez”. Ezt nehéz úgy megmagyarázni, hogy az embert ne minősítsék minimum anarchistának, de aki képes a dolgokat elvonatkoztatni, az talán meglátja a benne rejlő logikát.

A tudás, a gondolkodás volt a civilizáció, a fejlődés, az előrehaladás mozgatója. Az egyéb tényezők lényegében másodlagos szerepet töltöttek be. Így van ez ma is. Hiába van meg a korszerű felszerelés, tudományos háttér, felhalmozott tudás, ha nincsenek szakemberek, akik azt használni, megfelelő módon hasznosítani tudják. A tudományos megközelítés tárhat fel előttünk olyan utakat, amelyek valóban előre, nem pedig hátrafelé vezetnek. Az energiahiányra, az éghajlatváltozásra, a szegénység és az éhínség felszámolására tudományos megoldásokat lehet és kell is találni. A társadalmi és gazdasági gondok feltárása, megoldása is tudást, tudományos megközelítést igényel. Kutatások, fejlesztések, jó szakemberek és tudás nélkül sajnos semmi jót nem várhatunk a jövőben. A valódi probléma pedig az a folyamat, amelyet agyelszívásnak hívnak. Behatóbban még mindig nem foglalkoznak a témával, de ijesztő becsléseket olvashatunk arról, hogy mindez mennyibe kerül az országnak. Ebben biztosan ott vagyunk a világ élvonalában. Amellett, hogy ez negatív előjelű, egyúttal azt is mutatja, hogy vannak nálunk tehetséges emberek, és lehet, hogy az oktatási rendszer sem annyira katasztrofális. A baj valahol ott kezdődik, hogy az emberek itthon nem látnak perspektívát. Vagy nem kapnak lehetőséget a tehetségesek?

Az biztos, hogy most egy soha nem látott méretű változás megy végbe az IT-iparágban. A digitalizáció valóban teljesen átrendezi a versenyzők sorait. Most dől el, kik lesznek a leszakadók, és kik azok (a digitális bennszülöttek), akik ki tudják használni a folyamat igazi előnyeit.

Nem is olyan régen még a mobiltelefon is luxusnak számított, és korántsem volt általános jelenség, hogy egy magánszemély vagy cég e-mailben vagy honlapon is elérhető legyen. Ma már azonban az a nézet dívik, hogy ha egy magánembernek nincs e-mail-címe, vagy egy vállalkozásnak honlapja, akkor azt nem is kell komolyan venni. 

Már a XX. század közepén is voltak látható jelei annak, hogy a technikai fejlődésben az emberiség egy új korszak felé halad. Valóban érezhetővé viszont a 2000-es évek elején vált mindez, amikor az évtizedekkel korábban feltalált mikroprocesszor és a mikrocsipek elterjedésével új termékek és iparágak jöttek létre. Napjainkban már megkérdőjelezhetetlen tény, hogy ezek a fejlesztések technológiai és társadalmi-gazdasági hatásokat hoznak magukkal. Arra viszont csak következtetni lehet, hogy pontosan milyeneket.