Beszélgetés Siflis Zoltán filmrendezővel
Évek óta október 13-án ünnepeljük meg a vajdasági magyar mozgókép napját. Ezen a napon a filmalkotók programot szerveznek, amellyel igyekeznek keresztmetszetet adni munkájukról, s megosztani élményeiket, gondolataikat a közönséggel. A vajdasági alkotó...
Évek óta október 13-án ünnepeljük meg a vajdasági magyar mozgókép napját. Ezen a napon a filmalkotók programot szerveznek, amellyel igyekeznek keresztmetszetet adni munkájukról, s megosztani élményeiket, gondolataikat a közönséggel. A vajdasági alkotóknak semmilyen intézményes hátterük nincsen. Ha nem lenne az anyaországi támogatás, a filmesek nem tudnának alkotni, filmet bemutatni. A nehézségek ellenére a vajdasági magyar filmalkotók igyekeznek igazi értékeket felmutatni.
Ezúttal Siflis Zoltán vajdasági filmrendező vall e szakma nehézségeiről és a vajdasági magyar filmkészítésről.
- Az idén szerényebb körülmények között, mint eddig, de megemlékezünk a vajdasági magyar mozgókép napjáról. Az eddigi hagyományt követve a legújabb vajdasági filmalkotásokat vetítjük le. Azért mondom, hogy szerény körülmények között, mert a gazdasági válságot, sajnos, mi filmesek is megéreztük, emellett úgy érzem, hogy a szerzők is valamiféle alkotói válságban vannak, hiszen az elmúlt évekhez viszonyítva az idén kevés film készült. Természetesen most is Lifka Sándor, illetve Bosnyák Ernő sírhelyének a megkoszorúzásával kezdjük a megemlékezést, ezt követik majd a filmvetítések. Terveink szerint két helyen lesz vetítés: Szabadkán, a Városi Könyvtárban, és Zomborban, a Magyar Polgári Kaszinóban. Az elmúlt egy évben két új szerzői film készült el, az egyik Csubrilo Zoltán Még oda nem ér az idő című dokumentumfilmje, amely a Magyarkanizsa környéki tanyavilágban játszódik, és jómagam készítettem egy Herceg János-filmet. Ez utóbbi néhány héttel ezelőtt készült el, és az irodalmár életútját, pályáját kíséri végig.
* Milyen a vajdasági filmgyártás helyzetképe?
- Több évi előkészület után a nyáron kezdte el Bicskei Zoltán forgatni új játékfilmjét, amely a törökdúlás utáni Délvidéket idézi meg. A történethez hozzátartozik, hogy a nagyon nehezen lehet pénzt szerezni az alkotásokhoz, hiszen Vicsek Károly is tervezett filmet forgatni, de sajnos ő sem tudta elkezdeni, kiürültek a kasszák. A filmszakmában is válság van, mint más művészeti ágban is, de azért még mindig reménykednek az alkotók, vannak ötleteik, jó forgatókönyveik, a nehéz körülmények ellenére is pályáznak, minden lehetőséget kihasználnak. A néhány idei produkció is jelzi, hogy habár nehéz körülmények között, de azért létrejönnek filmek.
* Amikor filmről beszélünk, akkor legtöbbünknek Hollywood, a több millió dolláros költségvetésből készölő produkciók jutnak az eszünkbe. A Vajdaságban hogyan készül el egy film? Hogyan jut el a forgatókönyvtől a vászonig, illetve a tévé képernyőjéig?
- Többféle nehézségről is beszélni kell. Egyfelől a mozik válságban vannak szerte a világon, és így nálunk is. Még nem lehet tudni, hogy fog ez a jelenség a jövőben alakulni: nem tudjuk, hogy vajon csak a kommersz filmeknek a filmpalotái maradnak-e meg, az art mozik pedig eltűnnek. Az utóbbi években az egész térségben a nagyobb európai filmgyárak is válságban vannak, vagyis a nagy játékfilmek elkészítéséhez koprodukcióra van szükség. Ez érdekes, új jelenség egész Európában. Ilyen körülmények között sikernek lehet elkönyvelni azt, hogy a Vajdaságban 2-3 évenként készítünk játékfilmet. Amikor kevés a pénz, akkor ebből a kevés anyagi forrásból kell filmet csinálni, vagy ha igényes, értékes forgatókönyvekkel kísérleteznek a szerzők - tapasztalatom szerint - akkor célba érhetnek. Tekintettel arra, hogy nekünk nincs saját filmproduceri cégünk, hanem egy-egy film erejéig állnak össze a producerek, így nagyon széles látókörben kell keresni a forrásokat. A dokumentumfilm-készítés talán az egyedüli sikeres ág, hiszen kevés pénzből lehet jó filmet létrehozni. Az utóbbi években a filmeknek a bemutatása is problémássá vált, hiszen a tévé is nagyon ritkán tűzi műsorára őket. Vajdaságban nincs megoldva a filmek népszerűsítésének kérdése, és évek óta jellemző, hogy az alkotások elkészülnek ugyan, de a polcon porosodnak, esetleg egy-egy fesztiválon bemutatják őket. Talán e téren is némi változás észlelhető, egyes televíziós csatornák egyre nagyobb érdeklődést mutatnak irántuk. Ma már az alkotók többsége a fesztiválokra is nehezen tudja eljuttatni filmjét, hiszen feliratozni, szinkronizálni kell az alkotásokat, vagyis úgy adaptálni, hogy megállják a helyüket a nemzetközi fesztiválokon.
* Említette, hogy Herceg Jánosról készített filmet...
- Úgy érzem, hogy Herceg János irodalmi hagyatéka és írói értéke alapján megérdemli ezt, mégis feledésbe merült a munkássága. Fontosnak tartottam - születésének 100. évfordulója alkalmából is -, hogy egy olyan dokumentumfilm kerüljön a közönség elé, amelyből megismerhető az író. Nem elsősorban az írói munkásságának részletes ismertetése volt a célom, hanem az, hogy legyen története - ez egy portréfilm. Elsősorban arra törekedtem, hogy bemutassam Herceg János életútját. Számítok arra, hogy ez a film eljut az iskolákba, egyetemekre, mindazok elé, akik még nem, vagy keveset hallottak az íróról. Ez az 55 percesre sikeredett alkotás hagyományos eszközökkel készült: összegyűjtöttem minden korábbi vele készült interjút, ezekből válogattam, majd irodalomtudósok emlékeznek rá, és sok fotóillusztrációt is felhasználtam. Többszemélyes stáb dolgozott a filmen, a forgatókönyvet jómagam írtam, Farkas Miklós volt az operatőr és vágó, és az Újvidéki Televízió is segített az archív anyagok kiválogatásában. Az alkotás a Szülőföld Alap támogatásával készült el, az ősbemutató Szabadkán lesz.