Rendhagyó koncepciós elképzelést követve nyílt alkotói tárlat július 13-án Újvidéken a Vajdasági Múzeum, a Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt. Újvidéki Irodaháza, a dunaújvárosi Intercisa Múzeum és a budapesti Domján József Galéria közös szervezésében.

A befogadó helyszínt biztosító házigazda jogán elsőként Drago Njegovan, a Vajdasági Múzeum igazgatója mondott köszöntőt, majd pedig Csáki Mihály az MNKH újvidéki irodavezetője, a közös kiállítás megálmodója és létrehívója méltatta az esemény megvalósulásáig vezető körülményeket. A Domján-hagyaték meghatalmazott képviselőjeként Magyar Kálmán úr, a budapesti Domján József Galéria igazgatója szólt az egybegyűltekhez. Hangsúlyozva, bár a színes fametszés mesterét és munkásságát világszerte ismerték és elismerték, kiváltképpen az USA-ban, ahová 1956-ban disszidálni kényszerült, szülőhazájában évtizedekig indexen volt. Ebből kifolyólag aztán két, időközben felnövő generáció előtt szinte ismeretlenné vált Magyarországon. Innen tehát az értékmentő törekvés(ük). Változtatni amin lehet, s szélesebb körökben is megismertetve Domján József méltatlanul félretett alkotásainak értékét. Hallhattuk továbbá az ifjabbik kiállító, dr. Kunos József György, művésznevén OFMCHUN személyesen tolmácsolt gondolatait is, aki A Balkán művészete címmel hozott válogatást. A július 30-ig felkereshető tárlatot dr. Milan Micić, a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság segédtitkára nyitotta meg. A találkozó állófogadással zárult az objektum hangulatos kerthelyiségében.

Élet-rajzok

Domján József (Budapest 1907 – New York 1992)

„Kossuth-díjas festő és grafikus művész, fő területe a szjnes fametszet. Gyári munkásként indult, majd kibontakozott művészi tehetsége és néhány év útkeresés után elvégezte a Képzőművészeti Főiskolát. Bejárta Európát és eljutott Kínába is, ahol a fametszés ősi technikáját tanulmányozta és elnyerte e művészi mesterség legnagyobb kitüntetését.

Az ötvenes évek elején kitűnt különleges színeivel, egyéni látásmódjával és néhány év alatt komoly hazai elismerésekben részesült. ( Munkácsy-díj 1955-ben, Kossuth-díj 1956-ban ).

Az ’56-os forradalom Svájcban érte. Nem tért haza, hanem kivándorolt Amerikába és New York közelében telepedett le. A művész az Újvilágban is megőrizte magyar hagyományból táplálkozó szemléletét és sajátos stílusa széles körben ismertté tette. Művei a világ számos fontos gyűjteményében megtalálhatók, így a New York-i Metropolitan Múzeumban, a londoni Victoria és Albert Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában is.

A művész életművének jelentősebb alkotásaiból 1979-ben Sárospatakon állandó gyűjteményes kiállítás létesült. Domján képei annyira egyéniek és magyar gyökerűek, hogy stílusa nem téveszthető össze mással. Mindig foglalkoztatta a történelem, a természet, a népművészet, a balladák, az ősi hiedelem és mondavilág, – s ezeket olyan festőien és oly gazdag stílusban jeleníti meg, hogy időtől és tértől függetlenül folyamatosan jelenlévő esztétikai értékeket hordoznak. Művészetének titka talán abban rejlik, hogy a világ különböző részein szerzett hatásokat folyamatosan magába szívja és saját személyiségén átszűrve egyéni módon adja elő.

A színes fametszet készítés legnagyobb mesterének tartják, hírnevét igazán ez a műfaj teremtette meg. A 20. század közepén ő újította meg az ősi technikát. Műveihez több színes dúcot használ, ettől válik igazán „domjánivá” az alkotás. A grafikai dúcok mesteri faragása, a nyomatok tisztasága, a motívumok sokat sejtető gazdasága adja Domján képeinek fő jellegzetességeit.

Stílusára jellemző, hogy bár soha nem tagadja meg a figuralitást, mégis egyéni módon elvonatkoztat. Művei rendkívül dekoratívak, ízesek, ugyanakkor gazdag tartalmat hordoznak. Motívumaiban felfedezhetjük a természeti kincsek gazdagságát, a népi faragások világát és az ősi kultúrák üzenetét. Domján műveiben vizuálisan megvalósul a „Bartóki modell”: a természet és a hagyomány minden időben jelenlévő szintézise, amely örökérvényű értékeket hordoz.”

 ( dr. Tarján Gábor tanár; Magyar Képzőművészeti Egyetem )
 

Dr. Kunos József György

„Művésznevén OFMCHUN ( Old Fisherman Monte Carlo Hungarian Neutral), 2013 óta alkotó, 2015 decembere óta az internet terében elektronikusan publikáló (Flickr, FineArtamerica stb.), nemzetközi elismerést szerző, amatőr, kortárs, szürrealista, fotómanipulátor-festő. Családja vajdasági származású, anyai ágon nagymamája és annak testvérei szerbek. Felesége vajdasági sváb család tagja.

Munkássága középpontjában a Nyugat-Balkán és a Dél-Balkán esztétikája és művészete áll. Képei vajdasági, szerb, bosnyák, macedón, horvát, montenegrói, olasz esztétikai és kulturális hagyományokon épülnek fel. Első nyomtatott kiállítása 2018 márciusában Magyarországon a dunaújvárosi Kortárs Intézet Art Caféjában „A Nő” címmel valósult meg.

OFMCHUN az egyedüli magyar alkotó, akit – a Flickr hivatalos bíráló bizottsága a „One step – Stari Most” (Egy lépés – a Mostari Híd) című képe alapján – a 2016-os évben megjelent nyilvános fotók közül, amelyek témája Bosznia-Hercegovina építészete volt, a világ tíz legjobb alkotásába rangsoroltak.

Festett fotói az analóg (filmes) fotózási hagyományok kézi mestermunkáiból indulnak ki és azokat vágják szét, építik újjá. Valamennyi fényképét maga készíti el, egyedileg komponálja. OFMCHUN munkásságát a jelenben a sokszínűség jellemzi, melyet mélyen áthat mind családi indíttatása, mind esztétikai és kulturális ismeretanyaga, tapasztalata. OFMCHUN megbecsült tagja portugál, francia, amerikai, német, japán stb. kortárs művészeti alkotó csoportoknak, a Flickr keretén belül, akikkel szorosan együttműködik. Komputeres manipulációi és festményei ismertek az online kortárs múzeumok világában (lásd: The Online Museum of Modern Art, Art Museion, Lule, Mosca, Shock of the New stb.). Fényképészeti és elektronikus festészeti kísérletei sok kortárs művészt inspirálnak a világon.”

A művész további alkotásai az alábbi címen tekinthetők meg:
https://www.flickr.com/people/ofmchun/

Írta és fényképezte: Martinek Imre