Egy kis pihenő a harmadik napi táv teljesítése előtt

Vajdasági kerékpártúrájuk harmadik napján érkeztek meg Torontálvásárhelyre a budapesti Piarista Gimnázium harmadikosai osztályfőnökük, Futó Béla atyának, valamint Schön Györgynek, az egész Kárpát-medence magyarságát határok nélkül ,,behálózó” és a Délvidéken is immár egy évtizede sikeresen működő ökumenikus HÁLÓ-mozgalom fő ,,bogozó”-jának a kíséretében. A tizenhárom fős csapat a református egyházközség gyülekezeti otthonában pihenhetett meg néhány órácskára, erőt gyűjtve a további úthoz. Alkalom volt ez egyben a fiatalok számára betekintést nyerni a falucska magyarságának múltjába, jelenébe, biztató jövőjébe. Hála mindezért a tiszteletes asszonynak, a polgármester úrnak, továbbá a helytörténeti múzeum alapítójának, a helyi elemi iskola mindeneseinek, a katolikus egyházközség hitoktatójának, és mindazoknak, akik egyszerűen ,,csak úgy” csöppentek bele valamiképpen a mesébe. Majd a fiúk (immár riporterestül!) Pancsovának fordították a kerékpár rúdját, ahol az ottani Petőfi Sándor ME örökifjai vártak rájuk izgatottan, meg egy kis táncházi körítéssel.
- Sajnos, keményen megvetette magát az odaáti ember tudatában az a meggyőződés, hogy a Délvidék gyanús vidék, hiszen ,,ott lőttek, ott problémák voltak”. Erre igyekszünk ezzel a túrázással is rácáfolni - szakított időt egy röpke interjúra Schön György, a biciklisek ,,csapatkapitány”-a. Egyébként a túrázás a budapesti piarista gimnázium sajátossága, vagyis hagyomány. Az egyik tanáruk például Rómába kerekezett le a gyerekekkel. A tanárok, az osztályfőnökök elviszik az osztályt vagy bicikli- vagy evezőstúrára, újabban pedig már a vitorlástúra is számításba jöhet, amiből a diákok fakultatív alapon vehetik ki részüket. A jelen levő tanár úr osztályában például harmincnyolcan vannak, közülük kilencen jelentkeztek az indulásra.
- Az idei útvonalat személyesen javasoltam, de ezt csak úgy lehetett megcsinálni, hogy én is nyeregbe pattanok. Az állomáshelyek és az alváslehetőség kérdésének megoldásában nagy segítséget jelentett az évek során kiterebélyesedett személyes baráti és ismeretségi kör, és az sem elhanyagolható tényező, hogy a szülők maradéktalanul megbíznak a szervezésben. Természetesen szerettük volna, és ezt a szétküldött körlevélben is aláhúztuk, hogy társuljanak is hozzánk. Ez tulajdonképpen részben sikerült is, mivel Szanádról Richárd, Aracson pedig egy nagykikindai fiú, Dénes csatlakozott hozzánk. åk most velünk jönnek végig.
* Vissza egészen Budapestig?
- Sajnos nem. Egyébként mi is vonattal jöttünk Budapestről Szegedig, és valójában onnan kezdtünk ,,tekerni”. Dacára annak, hogy visszafelé is igénybe vesszük majd a vasúti szolgáltatást Újvidék és Szabadka között, így is mintegy ötszáz kilométert taposunk bele járgányunkba.
* Ehhez persze nemcsak jó pszichofizikai felkészültségre, de jó kerékpárra és kerékpárösvényre is szükség van. Ez utóbbiból felénk pedig inkább nincs.
- Ez igaz, ellenben jók a ti útjaitok, a forgalom sem volt olyan nagy (Pancsova felé azonban már más helyzet alakult ki - a szerző megj.), és hátszelünk is volt. Terepismeret? Gyakorlatilag mindent a térképre, illetve a saját tapasztalatainkra alapoztunk. Busszal már szinte mindenütt jártam ezen a tájon, de Futó atya is többször megfordult már Nagybecskereken. Naponta hetven-nyolcvan kilométert teljesítünk. Hiszem, hogy biciklitúránk sikeressége újabb lehetőségeket tár majd fel, bátorítást ad a piarista gimnázium többi osztályfőnökének, merjenek megindulni ezen az ,,ösvényen”. Mert nemcsak túrázni, hanem többnapos osztálykirándulást is lehetne szervezni ezen a vidéken, megbízható pihenőbázissal a muzslyai kollégiumban.
* Nemrégiben elhangzott egy olyan megfogalmazás, hogy Délvidék a természeti látnivalókban, hatalmas hegyekben és folyókban szegény topográfiai térképe, valamint az itteni magyarság szórványhelyzete miatt eléggé kiesik a magyarországi magyarok látóköréből.
- Ez is igaz, viszont a magyar történelem jelentős eseményei kapcsolódnak ehhez a térséghez. Nándorfehérvár különösen vonzó pont lehet, az al-dunai székely világ, illetve annak maradványai, a dunai erődítmények Szendrőn és Péterváradon... Engem minden alkalommal lenyűgöz a zalánkeméni torkolatvidék, ahol a szőke Tisza összeölelkezik a kék Dunával. Ezt a magaslatot is bevettük útirányunkba. Ami viszont az egésznek lelket és értelmet ad, az tulajdonképpen nem más, mint a személyes kapcsolatteremtés, barátkozás, amire nemcsak ez a hétnapos túrázás épül(t), hanem a közös múltból formálódott gyöngyszemek is felfűzhetőek egy, a közös jövőbe futó láthatatlan, de időpróbáló fonalra.