Készül az amerikai Életrevalók

Készül az amerikai Életrevalók

Kevés olyan film létezik, amelyre még sok-sok évvel később is mosolyogva és elégedettséggel gondolunk vissza.

Manapság ritka az olyan alkotás, amely még hosszú idő után is ugyanazt az élményt tudja nyújtani, mint a megjelenése napján. A rajongók idéznek belőle, vagy jeleneteket mesélnek el a haveroknak, esetleg a családnak ebéd közben. Ha pedig rábukkannak a címére az aktuális tv-újságban, akkor már meg is van az esti program, akár századszor is — holott már fejből fújják a dialógusokat.

A 2011. évi francia Életrevalók egy pontosan ilyen film. A hangulatát ráadásul még a zseniális magyar szinkron is csak tökéletesítette. Ki tudná elfelejteni a két főszereplő között mindvégig érezhető, nagyszerűen működő kémiát? Egy szenegáli szélhámos, aki munkanélküli-segélyre pályázik, és a nyaktól lefelé lebénult milliomos különös kapcsolata szívet melengető és rendkívül vicces, még századszor is. Két teljesen különböző világnézet, értékrend és háttér, melyben a két karakter ízlése a történet elejétől a végéig folyton egymásba ütközik, ettől pedig halálra röhögjük majd magunkat. Komolyan mondom, mindenki pótolja, akinek eddig valamiért nem sikerült megnéznie Olivier Nakache és Eric Toledano remek filmjét.

Ráadásul mindennek egy igaz történet az alapja, amitől csak még érdekesebb az egész. A fiatal fekete férfi (Omar Sy), aki a lebénult milliomoshoz (François Cluzet) szegődik ápolónak, eleinte nehezen tudja elfogadni ezt a sajátjától merőben eltérő világot. Folyamatos a konfliktus a saját belső démonaival és az összetört lelkével harcban álló munkaadójával, de persze a történet végére szoros barátság alakul ki közöttük. Az Életrevalók egy keserédes, ízig-vérig francia vígjáték, mely az egész világon közönségsiker lett. Már tíz héttel a bemutatása után minden idők második legmagasabb bevételt hozó francia filmjeként tarották számon. Elkerülhetetlen volt tehát, hogy az amerikaiak is rákapjanak a forgatókönyvre, hogy aztán a saját ízlésviláguk szerint készítsenek belőle hollywoodi adaptációt.

Ennél viszont jóval bonyolultabb a sorsa az amerikai Életrevalóknak, melynek angolul a The Upside címet adták. A filmet ugyanis már jóval korábban leforgatták a tengerentúlon, sőt, tavaly be is mutatták a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon. Csakhogy nem sokkal később jött a Harvey Weinstein körüli szexuális zaklatásos botrány, mely nemcsak a The Weinstein Companyt, hanem egész Hollywoodot alapjaiban rázta meg. A cég bedőlt, a The Upside pedig csak arra várt, hogy valaki előkaparja a süllyesztőből. Néhány hónappal később aztán megjelent az STX Entertainment, mely megvette az alkotást, így jövő januárban már láthatjuk is az amerikai változatot — ha akarjuk.

Az internetes fórumokat böngészve régen találkoztam ennyi ellenérzéssel, illetve a rajongókból kitörő vegyes érzelmi viharokkal, bárhol került is szóba a The Upside. Számos kritikus eleve bukásnak tartja, a vérmesebb rajongók között pedig egyelőre szintén az elítélő hangok dominálnak. Sokan valóságos bűnnek tartják, hogy valaki vette a bátorságot Amerikában, és újragondolta, „ellopta a mi filmünket”. Pedig a szereposztás, valljuk be, nem rossz: Kevin Hart játssza a nagyszájú, pofátlan ápolót, akit leginkább bugyuta vígjátékokból ismerhetünk (ezeket viszont jól csinálja), illetve itt van Bryan Cranston, a Breaking Bad főszereplője, akit napjaink egyik legjobb drámai színészének tart a szakma és a közönség. Neil Burger rendezi a mozit, aki a Csúcshatást is instruálta. Néhány halkabb szavú, optimista filmesztéta szerint az alkotás Oscar-esélyes is lehet.

Hogy szükség van-e egy amerikai Életrevalókra, azt mindenki döntse el maga. Hollywood viszont sosem változik, az európai sikerekre ezután is lecsap majd, szóval ezzel kapcsolatban ne legyenek illúzióink. Ami bizonyos, hogy az eredeti renoméján nem esik majd csorba, mi pedig örülhetünk, hogy a tévécsatornák még mostanában is gyakran vetítik. A The Upside-ot 2019. január 11-én mutatják be a magyar mozik.


Nyitókép: Indiewire.com

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Filmtabletták
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kísérletező vajdasági filmesek
Film
Facebook

Támogatóink