Mikor?

Soha ne várjuk meg, hogy a föld teljesen kiszáradjon! Öntözni általában akkor kell, amikor elfogyott a talajból az úgynevezett könnyen felvehető víz. Ez az összesen felvehető víznek körülbelül a fele. A talaj vízkészlete nagyjából felbecsülhető. Elég, ha egy kislapáttal megkapargatjuk a föld felszínét, máris látszik, hogy az előző napi locsolástól mennyire ázott át a talaj. Ha a felszíne száraz, de néhány centiméterrel alatta még nedves a föld, az aznapi öntözésnek nem kell túlzottan bőségesnek lennie.

Este vagy reggel?

Voltaképpen mindegy. Az a fontos, hogy még az erős, déli napsugárzás előtt, illetve utána öntözzünk. A forró napsugarak ugyanis nagyítóként hatnak a vízcseppekre, amelyek ezáltal fókuszálják a sugarakat, a növény pedig kiég.

A legkényelmesebb talán a kora esti locsolás, amikor a nap már nyugovóra készülődik. A növények hálásak lesznek a frissítő öntözésért, ráadásul az esti locsolással egyúttal frissebb levegőről is gondoskodunk az éjszakai alvásunkhoz.

Mivel?

A legcélszerűbb egy nagyobb tárolóedényben összegyűjtött esővízzel, de megteszi a kúti vagy a városi víz is. Persze, ez utóbbi igencsak költséges megoldás... Szerezzünk be egy (a kert, udvar méretének) megfelelő hosszúságú locsológumit, vagy a földbe leszúrható, körkörösen spriccelő öntözőberendezést.

Az előbbivel a fás szárú, bokros növényeket, esetleg a nagyobb méretű dísznövényeket locsolhatjuk, az utóbbival általában a nagyobb területű gyepet, füves részt. Vigyázzunk, hogy a vízsugár ne legyen túl erős, mert kimoshatja a növény tövéből a földet! A vizeskannával a balkonon, ablakban levő virágokat öntözhetjük — szintén körültekintően. Ez az eszköz legyen célszerű és könnyű, még a beletöltött vízzel együtt is. A locsolásra, a növények ápolására ne fizikai munkaként, hanem kellemes kikapcsolódásként tekintsünk!