A sokoldalú intézmény évente több száz rendezvénynek — könyvbemutatóknak, irodalmi esteknek, tudományos tanácskozásoknak — ad otthont, de azok számára, akik havi, heti, napi rendszerességgel fordulnak meg itt, a könyvtár ennél sokkal többet jelent. Arról, hogy milyen körülmények között működik jelenleg a Szabadkai Városi Könyvtár, az intézmény munkatársait, Ágoston Pribilla Valéria igazgatóhelyettest, Bognár Irént, a törzskönyvtári osztály vezetőjét, valamint Berényi Eszter és Hicsik Dóra könyvtárost kérdeztük.

A Szabadkai Városi Könyvtárban három kölcsönző osztály, két olvasóterem, az Amerikai Kuckó, két különgyűjtemény — a tudományos és a helyismereti osztály —, a folyóiratok archívuma, valamint a módszertani szakszolgálat áll az olvasók rendelkezésére. A mintegy 280 000 kötetet számláló állományban elkülönítve található a régi és a ritka könyvek gyűjteménye is. A város környező településein fiókkönyvtárak működnek, így Sándor, Bajmok, Királyhalom, Visnyevác, Újzsednik, Palics, Nagyfény, Tavankút, Hajdújárás, Csantavér polgárainak nem szükséges beutazniuk Szabadkára, ha olvasnivalót keresnek.

A könyvtár rendkívül fontos szerepet tölt be egy közösség életében, ez Szabadkán sincs másként, annak ellenére sem, hogy manapság nagyon nehéz felvenni a versenyt a populárisabb médiával. Mégis, kell a könyv, és kell a könyvtár — vélik a könyvtárosok, akik számos ellenpéldával cáfolják meg a papíralapú könyv végnapjairól szóló vészjóslatokat. Jóllehet a különféle elektronikus olvasmányok egyre elterjedtebbek, a hagyományos köteteknek is megvan a varázsuk, és erre a könyvtár látogatottsága a leghitelesebb mutató.

Ami a könyvtárak megbecsültségét illeti, országos jelenség, hogy közülük nagyon kevés épül a rendeltetésének megfelelően. A szabadkai is adaptált épületben van, melyet már régen kinőtt, és ez elsősorban a raktárhelyiségek tekintetében okoz gondot. A könyvtár működésének alapszabálya az új könyvek beszerzése terén is kötöttségeket kíván, a közbeszerzésre szánt összegből azonban aligha lehet ezeknek eleget tenni. Szerencsére időről időre akad olyan lehetőség — mint például a tavaly sikeresen megpályázott Márai-program vagy a szegedi Somogyi-könyvtárral való közös kezdeményezés —, amelynek köszönhetően új magyar könyvekhez juthat az intézmény. Legutóbb a Nemzeti Kulturális Alap tett közzé egy könyvlistát, amelyből felfrissíthetőek a polcok.

A tapasztalat azt mutatja, hogy nem csupán olvasnivalóért térnek be ide az emberek. Szinte naponta előfordul, hogy a tanácstalan személyek a könyvtárosoktól kérnek segítséget, ha nem tudják, merre találják valamelyik hivatalt, vagy hogy hogyan töltsenek ki valamilyen formanyomtatványt. Hasonló bizalomról tanúskodik az is, hogy az olvasóterem számos diáknak, kutatónak nyújt nyugodt, egyszersmind kellő szigort parancsoló környezetet arra, hogy segítse a koncentrációt. Közösségek, baráti kapcsolatok alakulnak ki a könyvtárban, amely tehát nemcsak kölcsönző és tanuló-, hanem egyben társasági tér is, olyan hely, ahol az emberek találkozhatnak.

A könyvtárosok szerint sokan nincsenek is tudatában annak, hogy mekkora bizalmat élvez a könyvtár a polgárok részéről. Ha kell, házi olvasmányhoz, tanuláshoz, kutatáshoz, esetleg családi lexikonhoz vagy máshoz kapnak segítséget az érdeklődők. A könyvtárosi munka — még ha elsőre szürkének tűnhet is — nagyon izgalmas és változatos, a lehetőségek pedig óriásiak.

Hogy mindezeken — a változatosságon, az izgalmon, a bizalmon — kívül mégis miről álmodhat a könyvtáros? Egy még nagyobb, még otthonosabb helyről. Ennek a jelenlegi, hosszú évtizedeket megért enteriőrnek is megvan a maga bája, egy korszerű könyvtárról mégis másak az elképzelések. Nem minden olvasó olyan céltudatos, hogy tudja, mit szeretne olvasni. Valakinek arra van szüksége, hogy elvonuljon a választott kötettel, belelapozzon, beleolvasson mielőtt hazaviszi. A túlzsúfoltság miatt sajnos nem sok tér marad az olvasói intimitásra, pedig egy babzsák, melyre az olvasó leheveredhet egy könyvvel, egy kis asztal, melyhez leülhet a nap forgatagában átböngészni a napi sajtót, minden bizonnyal nagyon is sokat jelentene a városlakóknak. Ötletekből tehát nincs hiány, ahogyan lelkes könyvtárosokból sem, de ahhoz az olvasó is kell, hogy a könyvtár szellemisége megérintse a betérő polgárt.

Szalai Attila karikatúrája