Tudta a kedves Olvasó, hogy az árvízkárosultak megsegítéséért, a gátak megerősítéséért Oroszország nyújtott elsőként segítő jobbot? Persze, hogy tudta, hiszen a szerbiai RTS erről naponta legalább húsz alkalommal számolt be. De mások is segítettek, például Magyarország.
A Hunor Mentőszervezet huszonhat emberrel, hat csónakkal, egy mentőhelikopterrel és hét gépjárművel csatlakozott a szerb árvízi mentéshez. Ezenfelül további helikoptert és eszközt is felajánlottak, de erre már Szerbia nem tartott igényt. Emellett a volt Jugoszlávia szinte minden tagköztársasága felajánlotta segítségét, és a világ minden tájáról érkezett támogatás.
A bajbajutottak segélyhívására az egész ország egy emberként válaszolt. A katasztrófa soha nem látott összefogást eredményezett. Szabadkán a Vajdasági Magyar Szövetség és a Szerb Haladó Párt több-busznyi embert indított a katasztrófa helyszínére. Szerbia minden településén megszervezték az adománygyűjtést, elsősorban élelmiszerre, ruhaneműre, ivóvízre volt a legnagyobb szükség.
A média percről percre hírt adott az eseményekről. Megdöbbentő volt látni azt, amivel senki sem számolt. Mindenkit meglepetésként ért a katasztrófa. Szerbia folyói megduzzadtak a napokig tartó esőzések következtében, és az ár teljesen felkészületlenül érte a választások utáni és a pénzügyi csőd szélén álló országot. Persze ezzel nem mindenki ért egyet. A krupanjiak biztosan nem. A településükre látogató Nikola Selaković igazságügyi és államigazgatási minisztert azzal támadták le, hogy elöljáróik nem tettek semmit a károk enyhítéséért, holott tudni lehetett, hogy mekkora veszély közeleg. A krupanjiak ugyanis még nincsenek tisztában vele, hogy a természeti csapás miatt senki nem vonható felelősségre, hiszen maga az ország első embere mondta: a tüzet, vizet senki nem győzheti le, és a kormányból senki sem okolható az árvízkárokért! Az utóbbi ötszáz évben nem volt ekkora áradás Szerbiában — mondták a szakemberek.
Az ország több településén riasztó a helyzet. Az egyik legsúlyosabb csapást Obrenovac élte meg. A várost teljesen elöntötte a víz, a 70 000 lelket számláló település lakosságát szombaton — amikor a legsúlyosabb volt a helyzet — száz csónakkal mentették. A mentőegységek emberfeletti teljesítményének köszönhető, hogy nem történt nagyobb tragédia. Sokan az utolsó pillanatig nem voltak hajlandóak elhagyni otthonukat, menteni próbálták a menthetőt, az életüket.
Belegondolni is ijesztő, hogy mi marad majd a levonuló ár után. A neheze most jön, hiszen országszerte több ezer ember vált hajléktalanná, nincstelenné egyik napról a másikra. A károk helyrehozása, a gazdaság talpra állítása a becslések szerint 3—5 évig is eltarthat.
