Jókívánság Kárpátaljáról

Szabó Sándor történész, kutató a nemzetpolitikai államtitkárság által a Kárpát-medencei szórványmagyarság támogatására indított Petőfi Sándor Program fiatal ösztöndíjasa volt. Kárpátaljáról érkezett, és több hónapot töltött Nyugat-Bácskában, hogy munkájával legjobb tudása szerint segítse a régióban tevékenykedő civil szervezetek, egyesületek munkáját. Egymás megismerése nem egyoldalú folyamat. Sándor az alábbi írásában elmeséli, hogyan ünnepelnek Kárpátalján télvíz idején.

Az advent szó jelentése eljövetel. A latin adventus Domini kifejezésből származik, mely annyit tesz: az Úr eljövetele. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben teljesedik ki. Régebben bizonyos vidékeken, így Kárpátalján is kisböjtnek nevezték ezt az időszakot. Advent eredete a IV. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát. Advent első vasárnapja mindig november 27-e és december 3-a közé esik, a negyedik, utolsó vasárnapja pedig december 18-a és december 24-e közé. Adventkor a XIX—XX. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül mindennap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.

Jézus születésének ünnepe Kárpátalja-szerte jeles eseménynek számított. Rengeteg hagyományt tartottak számon a várakozási időszakban. Adventkor,  vagyis a karácsonyi böjt kezdetén az asszonyok kisúrolták a fazekat, és böjt idején csak olajjal főztek, olajos ételeket fogyasztottak. Csak az  éjféli mise után volt szabad fogyasztani az ünnepi, húsos, zsíros ételekből. Sokan az éjféli miséig egész nap semmit sem ettek. December 24-éhez számos hiedelem, népszokás társul. Ez a nap az ünnepi készülődés jegyében telt: az asszonyok takarítottak, sütöttek-főztek, a férfiak tűzrevalóról, az állatoknak szánt takarmányról gondoskodtak. Régen nagy jelentőséget szenteltek a Luca-szék készítésének is. A szék szentestére készült el, felállva rá az éjféli mise alatt meg lehetett látni, ki a boszorkány. Az éjféli mise alatt az állatok megszólaltak, és elmondták véleményüket gazdáikról.

Vidékünk számos településén rögtön a mise után kezdődött a felnőttek kántálása. A Mennyből az angyal, Az Istennek szent angyala, Mennyből jövök most hozzátok, Leszállt az ég dicső királya című/kezdetű dalokkal kántáltak főként a kárpátaljai magyar falvakban. A kántálókat borral, kaláccsal kínálták, reggel pedig a kisfiúk is elindultak karácsonyt köszönteni, és cserébe almát, diót kaptak. A népi hiedelem úgy tartotta, hogy szerencsét hoz, ha karácsony első napján fiú az első látogató. A betlehemezés, csillagjárás hagyománya ma is él a kárpátaljai falvakban, igaz, most már inkább a fiatal fiúk viszik tovább, felnőtt betlehemesekkel leginkább az egyházak csoportjaiban találkozunk. December 26-án, 27-én Szent István vértanúra és Szent János evangélistára emlékezünk, így karácsonykor ezt a két névnapot is megünnepelték, illetve megünnepeljük. Az Istvánokat és Jánosokat Kárpátalján a következő versekkel köszöntötték:

„Ma van János/István estéje, nevednek ünnepe, friss jó egészségben örvendezzél benne. Kívánom, élhessél sok jeles napokat, tartsa meg az Isten az egész családodat. Ha pedig az Isten kiszólít vétkére, megdicsőült lelked vigye fel az égre. Szívemből kívánom!” Vagy: „János éljen kedvére, ne szálljon bú szívére. Mert jutott e szép estére, neve napja estéjére. Várta ő ezt, és el is érte, adhat is hálákat érte. Legyen mindig az asztalán, egészség üljön a poharán. Teremjen borja, búzája, kakasa, jó tojótyúkja. Házát kint őrző kutyája, legyen sok szép unokája.”

Az ünnepnek eme két napja kiváló alkalom is volt egyúttal, hogy a családtagok, rokonok felkeressék egymást, és együtt, családi körben ünnepeljenek. Szilveszter éjjelén szintén templomba mentek a hívek, majd a csoportba verődött társaságok hajnalig járták ismerőseik, rokonaik otthonát, és köszöntötték az új esztendőt, tolmácsolva jókívánságaikat. Az újévi bálok, maszkabálok még néhány évtizeddel ezelőtt is szokásban voltak.

Január 6-án Jézus Krisztus megkeresztelkedésére emlékezünk. Az ezen a napon megszentelt víz minden háztartásban különösen nagy fontossággal bírt. Ezzel hintették meg a jószágot és az ólakat, hogy távol tartsák a betegségeket az állatállománytól, néhol pedig a gyerekeket is, hogy jók legyenek, elkerülje őket a betegség. Ezután mindenki ivott a vízből egy kortyot (mivel ördögelűző hatása van), és eltették. Később, az év folyamán ijedtség ellen használták: néhány (a legtöbb helyen három, hét vagy kilenc) gyufaszálat meggyújtottak, és amikor elégtek, beledobták őket egy kis pohárnyi szentelt vízbe, majd ezzel a szenes vízzel kenték, itatták meg az ijedt gyermeket. Ha a gyufaszálmaradékok nagy része a víz színére került, az azt jelentette, hogy a gyermek nem ijedtségtől, hanem rontástól vagy szemmel veréstől szenved.

Sok karácsonyi szokásunkat mindmáig őrizzük, csak formájában és tartalmában változott meg néhány. Emellett azt is lehet tapasztalni, hogy ezek a hagyományok egyre inkább csak az emlékezetben maradnak meg. Napjainkban igencsak leegyszerűsödtek, és egyre inkább a nyugati mintákat követik. Viszont a nyugati szokásoktól eltérően Kárpátalján továbbra is december 5-én jár a Mikulás, karácsonykor pedig a Jézuska vagy az angyalkák hozzák az ajándékot a fa alá. A szenteste általában családi körben telik, s a család egész nap együtt készül rá. Ezen a napon rengeteg finomságot igyekeznek elkészíteni, melyet az esti istentisztelet/mise után fogyasztanak el. A fenyőt is ezen a napon díszítik, és ez szintén családi program szokott lenni. Karácsony másnapján mindenki iparkodik meglátogatni szeretteit, rokonait.

Az ünnepi időszakban nemcsak a családi otthonok, hanem a falvak, városok is díszbe öltöznek várván a karácsony eljövetelét. Manapság már Kárpátalján is egyre nagyobb hagyománya kezd lenni az ilyenkor rendezett vásároknak, a városokban felállított, ünnepi díszbe öltöztetett fenyőnek és a különféle ünnepi programoknak, rendezvényeknek, melyek középpontjában a keresztény értékrend, Krisztus eljövetelének várása áll. Az idők folyamán rengeteg hagyomány eltűnt, helyükre új szokások léptek, ám az ünnepi időszaktól és a karácsonytól ma is meghittséget, szeretetet, az új évtől pedig mindig valami jobbat várunk.

Ezúton szeretnék áldott, békés karácsonyi ünnepeket, boldog új évet kívánni, és azt, hogy mindenki meghitt, szerető családi körben töltse az ünnepeket!