Karácsony üzenete, ünnepi ételek, világbajnoki ezüstérem

Karácsony üzenete, ünnepi ételek, világbajnoki ezüstérem

Paskó Csaba egy olyan közszereplő, aki fáradhatatlanul dolgozik a közösségért.

Amellett, hogy ő a kelebiai templom plébánosa, a Szabadkai Egyházmegye zenei igazgatója, a zeneiskola tanára, a Magyar Nemzeti Tanácsnak és végrehajtó bizottságának a tagja, nemrég szakácsként is bizonyított: ezüstéremmel tért haza a gasztronómiai világbajnokságról Luxembourgból. A karácsony kapcsán a lelki és a testi ünnepi táplálékról, illetve a szakácsversenyről is megosztotta gondolatait, élményeit lapunk olvasóival.

 

Elanyagiasodott karácsony

— A karácsony igazi üzenete és tartalma megváltozott. A fogyasztói társadalom ünnepe lett, a karácsonynak ez egy teljesen negatív értelmezése. Pozitívabb értelemben a karácsony a család és a szeretet ünnepe. A mai kor embere sajnos akkor érzi jól magát, ha minél többet költhet ilyenkor, ezzel a szeretet ünnepét vakvágányra vitték. Szépek a hagyományaink, az is szép, hogy karácsonyfát díszítünk, és fontos ezeket a dolgokat megőrizni, de a karácsony valójában nem más, mint egy születésnap, Jézus Krisztusé. Erről megfeledkezve éppen a lényeget hagyjuk ki az ünnepből. Azt a kérdést kell feltenni, hogy mit jelent számunkra Jézus, mit jelent számunkra Isten. Az Istennel való kapcsolatunk csak egy néphagyomány, csak egy karácsonyfadísz vagy a féktelen ajándékvásárlás? Komoly kérdések ezek, de ilyenkor karácsonykor el lehet rajtuk tűnődni. Újra kell értékelni az életünket, a döntéseinket, és meg kell találni azt az utat, amely az örök élet felé visz. Meggyóntál-e karácsonyra, felkészültél-e és elcsendesedtél-e lelkiekben, kibékültél-e szeretteiddel, vagy csak azokkal az emberekkel ünnepeltél, akikkel máskor is? Volt-e lelki erőd megkeresni azokat, akikkel eddig nem beszéltél? Ha ezek nem történtek meg, akkor az idei ünnep is célt vesztett. Iszonyatosan nagy erőfeszítésünkbe kerül visszatalálni gyökereinkhez, de nem szabad feladni. Európa identitásának megőrzésében is egy óriási kérdés, hogy tisztában vagyunk-e keresztény gyökereinkkel. Európa válságban van, elvesztette identitását, meggyengült. Kozma Imre atya tartott nemrég egy lelki gyakorlatot Kelebián. Ő például már a migrációs problémák kezdete előtt találkozott olyan muzulmán fiatalokkal, akik azt mondták, hogy hamarosan elmennek Európába, mert szerintük annyira meggyengült, hogy különösebb harc nélkül elfoglalható és bevehető. Európa — melynek mi is része vagyunk — egy erőteljesen liberalizált és sokszor a szekularizáció bűvkörében élő konzum-materialista világ. Ez tölti ki a mindennapjainkat, ez tölti ki az életünket, és ebben veszünk el.

Európának akkor lesz jövője, ha megőrizzük identitásunkat. Meg kell védeni magunkat, és továbbra is teljes mértékben egyetértek a kerítés felállításával, azzal, hogy egy más életerős civilizációs kultúrát, egy másik vallást magunkra húzni, ráadásul úgy, hogy meg is vagyunk gyengülve, biztos pusztulást hozhat számunkra. A menekültek kérdése, a muzulmán vallás megjelenése a kultúránkban azonban csak másodlagos probléma. Sokkal nagyobb gond az identitásvesztésünk, és mindent meg kell tennünk, hogy visszataláljunk a gyökereinkhez, a keresztény kultúránkhoz, és ezáltal meg kell keresnünk mindazokat az ezt megerősítő dolgokat, amelyek magyarként, vallását gyakorló, a hagyományaiban élő emberként, de alapjában az Istent félő és szerető emberként meghatároznak bennünket. Amikor minden jól alakul, akkor hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ennek a világnak van egy teremtője. Kell lennie egy rendnek, és ezt nem szabad felrúgni.

 

Isten teremtette számunkra a gasztronómiát

— A magyar karácsonyi ételeket érdemes legalább úgy ismernünk, mint a magyar irodalmat. Tiszteletet érdemel mindkettő. A hagyományos ételeken is lehet azonban évről évre újítani. Nálunk 24-én a halászlé helyett például halleves került az asztalra. Ez nem más, mint egy nagyon gazdag zöldségleves, melybe halpatkók kerülnek, amikor a zöldségek már megpuhultak. Ez egy fehér színű halleves anyám, illetve dédanyám receptje alapján. Ezt a finomságot, mivel mindenki szereti, már nemcsak karácsonykor, hanem más ünnepek alkalmával is elkészítettük. A kelebiai Márton Áron Közösségi Házban ötven magányos, rászoruló személyt hívtunk meg a karácsonyi asztalhoz, a Caritas szabadkai szervezetének közreműködésével. Számukra is böjti menü került az asztalra. Itt már mesterszakácsként közelítettem meg a dolgokat, sokszor a hagyományos ízeket megőrizve, de egy kicsit továbbgondolva készítem el az ételeket. A halfogyasztásnak nálunk egy-két módja ismert, de a halászlét én úgy is szoktam főzni, hogy szegedi módon a fejből, gerincből és farokrészből elkészítem az alaplevet, a filézett halhúst kockákra vágva tojással, tejszínnel és sóval ízesítem, a mángoldot forró vízben leblansírozom, majd a vastag erezetét eltávolítva belehelyezem egy csészébe, és a halhúst beletöltöm a mángold közepébe, majd felülről becsukom. A csészék belekerülnek egy vízzel telített tepsibe, és 100 fokon 40 percig főzöm, nem sütöm, hanem a páráján megfőzöm. A mángoldos halcsomagok tetejére egy kis kocka sült vajat teszek, mely pluszízt ad a mi vidékünkről. Az elkészült csomagokat beleborítom mély tányérokba, és erre kerül rá a szegedi halászlé. Ez egy olyan étel, amely ízvilágban nem sokban különbözik a megszokottól, de egy teljesen új módon és formában kínálja a halat. Ezt azok is nagyon szívesen megeszik, akik félnek a szálkától. Az ünnepek idejére sok-sok kiló mézeskalácsot is készítettünk, aprósüteményeket, forralt bort és teát, mely az ünnepek idején nagy mennyiségben fogyott a különféle közösségi eseményeken. A Márton Áron Közösségi Házban egy profi konyha áll rendelkezésünkre a magyar államnak köszönhetően, ezt pedig igyekszünk is maximálisan kihasználni különféle rendezvények szervezésével.

 

Ezüstérem Luxembourgból

— Amikor gyerek voltam, és az került szóba, hogy pap leszek-e, vagy szakács, akkor anyám azt mondta, eszedbe ne jusson, kitűnő tanuló vagy, nem leszel betanított munkás. Szerbiában ennek sajnos a mai napig van egy ilyen kontextusa, és sok ember szemében láttam már a megrökönyödést. Az elmúlt tíz évben állandóan főztem, végigcsináltam a klasszikus ételek repertoárját. Aztán elkezdett érdekelni a finomgasztronómia. Sokan kérdezték tőlem, hogy kaptam-e pénzt az ezüstéremhez. Nem kaptam, sőt, nekem kellett ebbe fektetnem. Február óta Varga Karcsi bácsi, aki egy első osztályú szakács és remek ember is, olyan dolgokat mutatott, amelyeket iskolában sehol nem tanítanak. A mentorom kilencszeres olimpiadíjas, abszolút első aranyérmes lett a 2010. évi világbajnokságon, és három vendéglőt vezet. Külföldi éttermek nyitásakor szaktanácsadóként működik közre. Hihetetlen nagy fantáziával és jó kézügyességgel megáldott ember. Nálam is ezt a kettőt kell összehozni, ez gyakorlás kérdése. Vannak, akik meg vannak elégedve a húslevessel, a töltött paprikával, a töltött káposztával és a marhapörkölttel, sőt, le is tudják élni velük az egész életüket. Vannak emberek, akik ezeknek az ételvariációknak a számtalan kombinációját tudják produkálni, plusz ezt úgy tudják tálalni, hogy az ember az első tíz percben hozzá sem akar nyúlni, csak gyönyörködik. Majd amikor belekóstol, akkor azt mondja, hogy nemcsak gyönyörű, hanem olyan ízvariációkat is tapasztal, amelyek külön élményt nyújtanak. Nyilvánvalóan a papi hivatásomból adódóan, hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy keresztelek, hitoktatok és temetek, néhanapján esetleg esketek. Számtalan kihívás van állandóan, zenészként hasonlóképpen. Ezt vittem bele a szakácskodásba, talán ez a sikerem záloga, hogy mertem újítani, új dolgokat kipróbálni, és kísérletezni. Február 9-én Varga Karcsi bácsi elvállalt, ez volt a feltétele annak, hogy a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség benevezzen a világversenyre. Hét kategória volt, az enyémben 194-en indultunk, a pontszámok alapján 100-ig volt 4 arany, 11 ezüst és 14 bronz. A gasztronómiában, ahogyan a sportban és minden más világbajnokságon is, van egy nemzeti egyesület, mely még otthon elvégez egy szelekciót. A válogatás után csak a legjobbakat küldi. Nem a díj volt számomra a legnagyobb nyeremény, hanem a referencia. A versenyen Vajdaságot, illetve a Kárpát-medencei magyarságot képviseltem. Négyévente vannak ilyen bajnokságok, most egyelőre meg vagyok elégedve, és más feladatköröknek igyekszem eleget tenni, de ismerve önmagamat ennek lesz valamilyen folytatása. Ami biztos, ami a közeljövőben már várható, az a második magyar nyelvű szakácskönyvem, mely valószínűleg Paskó atya konyhája — Vajdaság ízei címmel jelenik majd meg.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Egy nagyon vagány nő
Interjú
Facebook

Támogatóink