Amikor a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, a Duna Televízió és a Hagyományok Háza Fölszállott a páva címmel elindította népzenei és népitánc-tehetségkutató versenyét, sokan nem gondolták volna, hogy ez a kezdeményezés ennyire sikeres lesz. A középdöntőkben tízezrek szavaztak, a voksok 29 országból érkeztek — elsősorban természetesen a Kárpát-medencéből, de bejelentkeztek a nézők a többi között Dél-Afrikából, Új-Zélandról és az Egyesült Államokból is. Nemcsak a szervezők és a versenyzők, hanem a lelkes rajongótábor érdeme is, hogy a műsor megkapta a rangos UNESCO-védnökséget.
A nagy érdeklődést kiváltó eseménysorozat a hétvégi döntővel fejeződött be, ahol négy kategóriában tíz produkció, négy népitánc-együttes, egy-egy szólótáncos és táncospár, valamint két-két énekes és zenekar igyekezett elnyerni a szakmai zsűri és a közönség kegyeit. Ezen a végső megméretésen már olyan kiegyensúlyozott és egyformán magas színvonalú volt a küzdelem, hogy két esetben holtverseny alakult ki, és Sebő Ferencnek, a zsűri elnökének kellett döntenie. Ez történt az énekes leányok esetében is, amikor a salgótarjáni Kubinyi Júlia és a bácskertesi Csizmadia Anna egyaránt 58 pontot kapott.
— Mindkét produkció tökéletes volt, de engem Annácska éneke jobban meghatott, őt választom — hangzott a lélegzetvisszafojtva várt bűvös mondat, ami a mi délvidéki üdvöskénknek hozta meg az egymillió forintos díjat. A bejelentés hallatán a zsibongóban tartózkodók a vállukra emelték és úgy éltették a törékeny leányzót, aki ezúttal horgosi gyűjtésű szerelmes dalokkal kápráztatott el mindenkit.
Tánc kategóriában a budapesti Berecz István diadalmaskodott, a zenekarok közül a felvidéki, tornaaljai Parapács lett a legjobb, a táncegyüttesek közül viszont a jászberényi Jászság Népi Együttes örülhetett a győzelemnek. A közönség az erdélyi, balánbányai Ördögborda népitánc-együttest találta a legszimpatikusabbnak. Valamennyien egymillió forinttal és számtalan ajándékkal térhettek haza.
Csizmadia Anna, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenei tanszakának másodéves hallgatója a döntő előtti főpróbán válaszolt néhány kérdésre, egyebek között arra is, hogyan jelentkezett a tehetségkutatóra.
— Áprilisban Budapesten, a Táncháztalálkozón került a kezembe egy „pávás” szórólap, elolvastam, és beletettem az egyik füzetembe. Amikor egy hónap múlva megtaláltam, akkor kezdtem el gondolkodni a nevezésen, de bevallom, féltem ettől a médiás világtól. Mivel az ismerőseim is biztattak, végül jelentkeztem. A szegedi válogatón a maximális száz pontból kilencvenkilencet kaptam, ami kissé eloszlatta a kételyeimet arról, hogy valóban itt van-e a helyem. Az elődöntőből 59 ponttal jutottam tovább a középdöntőbe, ami szinte megdöbbentő volt számomra. Mivel nagyon erősnek tartottam az ellenfeleimet, szinte el sem hittem, hogy hatvan ponttal döntős lettem. Kubinyi Júlia méltó ellenfél, de úgy gondolom, az utolsó forduló öröméneklés lesz, mert egyikünknél sem arról szól, hogy letiporja a másikat.
Én kalandnak fogom fel ezt a vetélkedőt, az én nagy kalandomnak. Örülök, hogy még tart, de bízom benne, hogy ha véget ér, akkor jön a következő. Nagyon örülök, hogy a részese lehettem ennek a megmérettetésnek, és boldog vagyok, hogy a megmaradásunk falában én is elhelyezhettem egy téglát. Hogy milyen hatással lenne az életemre, ha győznék? Ezen nem is gondolkodtam, de engem biztos nem fog megváltoztatni.
Anna azt is elmondta, amióta megkezdődött a verseny, csak kétszer volt otthon egy-egy napra, de december 21-én hazautazik és a karácsonyt, valamint a téli szünidőt a szülőfalujában, a családjával tölti. 
A műsor során elhangzott, sokan sajnálják, hogy a páva röpte egyelőre véget ért, de az elmúlt két és fél hónapban megismert fiatalokat nem most láthattuk utoljára a képernyőn, hiszen rengeteg felkérést, meghívást, szereplési lehetőséget kaptak.