Juhász Erzsébet ma is nagyon aktuális

Juhász Erzsébet ma is nagyon aktuális

A topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár egész évben színes programokkal, versenyekkel, irodalmi tanácskozásokkal és pályázatokkal emlékezett meg a névadójáról. Az emlékév április 19-én kezdődött, a zárórendezvényre pedig december 15-én, este került sor. A padlásterem falait Csernik Attilának, az írónő férjének munkái díszítették.

A hideg estén igen meleg és meghitt hangulat kerekedett a topolyai könyvtárban. Miután Náray Éva, a könyvtár igazgatója beszámolt az emlékév rendezvényeiről és állomásairól, Patócs László, az est moderátora elmondta, hogy fiatal szerzőket kértek fel arra, hogy írják át vagy tovább Juhász Erzsébet Határregény című művének első fejezetét. A felkérésnek Bencsik Orsolya, Benedek Miklós, Bíró Tímea, Fehér Miklós, Hernyák Zsóka, Komáromi Dóra, Patyerek Réka, Terék Anna és Váradi Ibolya tett eleget — ők fel is olvasták a műveiket vagy egy-egy részletet a felkérésre írt szövegből. A JE-Remix irodalmi pályázatra beérkezett munkák a Híd folyóirat decemberi számában lesznek olvashatóak.

Patócs László és Náray Éva

 

Az elhangzott szövegek után levetítették a jelenlevőknek a Bőröm alatt a külvilág, érzed? című kisfilmet, melyet Csernik Előd, az írónő fia, Antal Szilárd rendező és Miskolczy Renné, a Pannon RTV munkatársa, vágó készített Juhász Erzsébet családi kép- és videóanyagából.

Náray Éva, a könyvtár igazgatója, az emlékév fő szervezője köszönetet mondott a támogatóknak és a segítőknek, majd hangsúlyozta, hogy nagyon elégedett az emlékévvel.

— Topolya számára azért fontos, hogy Juhász Erzsébetre emlékeztünk, mert a város szülöttéről van szó, és én a küldetésemnek érzem, hogy felhívjuk a figyelmet a topolyai értékekre, emberekre. Annyi tehetséges embert adtunk az irodalomnak, a képzőművészetnek, a színművészetnek vagy a természettudományoknak, hogy az elképesztő. Amikor a Ki kicsoda című kiadványt állítottuk össze, akkor kikerestem a topolyai vagy a városhoz valamilyen módon kötődő emberek nevét, és harmincas-negyvenes listát állítottam össze. Vannak agykutatók Amerikában, operaénekes Izraelben, és fontosnak tartom, hogy tartsuk velük a kapcsolatot. Az, hogy Juhász Erzsébet életművével foglalkozunk, ezen jóval túlmutat, hiszen egy olyan életművet hozott létre, amely a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen opusa. Ezt nem csak Topolyán kell elmondani, és nem csak Topolyán kell az emberek kezébe adni Juhász Erzsébet műveit, hiszen olyan kérdéseket boncolgat, illetve ad rájuk egy lehetséges választ, amelyek ma is nagyon aktuálisak. Nagyon magával ragadóan és igaz módon fogalmazza meg azt, hogy menni vagy maradni, és ez az, amire nem lehet egy egzakt választ adni, mert ahányan vagyunk, annyifélék, és ezzel kapcsolatban senki nem adhat tanácsot. Annyira aktuális, és akkor felteszem a kérdést: miért is nem olvassuk az ő könyveit? Valójában erre szerettük volna felhívni a figyelmet. Nem egy egyszeri eseményt csináltunk nagy csinnadrattával, hanem igyekeztünk egész évben, szívósan és színes programokkal tisztelegni Juhász Erzsébet előtt. Mindenki a célközönségünk volt az általános iskolák alsós tagozataitól kezdve a középiskolásokon át a felnőttekig. Egyébként a középiskolás generáció a legkockázatosabb, hiszen mi sem nehezebb, mint meggyőzni egy középiskolást, hogy jöjjön el egy irodalmi estre, melyhez még a Senki sehol soha című könyvet is el kell olvasnia. A műből tettünk fel kérdéseket, és a válaszok megtalálásához a diákoknak az okostelefonjukkal kellett helyszínről helyszínre vándorolniuk. Pozitív végeredmény, hogy nagyon élvezték a feladványt és az egész napot. Az is nagyon érdekes volt, hogy a gyerekeket mennyire megszólította A régi ház, pedig a könyvtárból nem kölcsönzik ki. A mesefüzetet kellett illusztrálniuk egy pályázat keretében. Apró sikerélmény, hogy ez által a feladat által ráharaptak az írónő műveire, melyek korábban nem mozgatták meg őket. Bemutattuk a Határregény szerb nyelvű fordítását is.

 

Csernik Attila az egyik alkotásával

 

Gazsó Hargita a Topolyai Napok keretében tartott egy érdekes előadást, melyben a Határregénnyel és Juhász Erzsébet családjával kapcsolatos dolgokat osztott meg az érdeklődőkkel.

— Nagyon örülök, hogy emléktáblát sikerült felavatni Juhász Erzsébet szülői házán. Felkértünk néhány fiatal írót, mert az is érdekelt bennünket, hogy a fiatalok hogyan rezonálnak, hogyan viszonyulnak azokhoz a folyamatokhoz, amelyeket Erzsi leírt. Azt szerettük volna megtudni, hogy számukra mit fejeznek ki ezek a gondolatok, ezek a problémák, és nagyon érdekes munkák születtek. Minden felkért szerző nagyon jól rá tudott hangolódni a témára. Természetesen mindenki a saját stílusa szerint alkotott, de ha megnézzük ezt a nyolc szöveget, akkor kijelenthetjük, hogy egy kerek egész született belőlük. Érdemes volt újraíratni velük. Teljesen lúdbőrös lettem, amikor először megnéztem a kisfilmet, mert ez nagyon megható, drámai és erőteljes lekerekítése ennek az évnek. Azt hiszem, szebben nem is tudtuk volna befejezni.

A rendezvénysorozat a topolyai önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és Juhász Erzsébet családja támogatásával valósult meg.

„Ki hitte volna, hogy jó húsz évvel halálom után sehova valósi voltom ilyen kristálytisztán lecsapódik a nagy történelmi események helyszínén? Mintha előfutára lettem volna ennek az egésznek. Nincs is több szavam.” 

(Juhász Erzsébet)

 

A szerző felvételeivel

 

 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Libaságok Tiszaszentmiklóson
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink