A házigazdák nevében felvezetőként dr. Erdei Ildikó igazgatónő, majd a találkozók koordinátora, a szegedi székhelyű Csongrád Megyei Honismereti Egyesületet képviselő Károlyi Attila köszöntötte az egybegyűlteket. A szegedi piarista gimnázium tanára, a 2014. évi kezdetekig visszanyúlva, néhány gondolat erejéig e vándorjellegű, honismereti civil összejövetelek történetét és alapkoncepcióját is felvázolta. Emlékeztetőül a korábbi tagoknak, illetve bemutatkozásképpen a szép számban felzárkózó „újoncoknak”.

— Három országban, a dél-alföldi régióban élő magyarság honismereti tevékenységet folytató civil szervezeteinek létérdeke, hogy egymásról tudva, esetleg egymást erősítve tervezzék meg az identitást, az összetartozást szolgáló honismereti tevékenységet, s ha van ereje a civil összefogásnak, akkor hálózati működést és középtávra szóló régiós honismereti stratégiát valósítsanak meg — ismételte meg a szétküldött meghívókba is beléfoglalt alapeszméket az est moderátori szerepét is vállaló pedagógus. A rendelkezésre álló százegynéhány percben az anyaországból, a romániai Bánságból, illetve a Vajdaság több alrégiójából érkező civil szervezetek képviselői kértek és kaptak bemutatkozási lehetőséget. A mintegy félszáz részvevőt közös födél alá fogadó, szakmai előterébe a baráti eszmecserét helyező temesvári tanácskozás kiemelt témái közé tartozott a civil szervezetek működtetése, fenntartása, a szerveződés és az irányítás kérdései, továbbá a nevezett institúciók horizontális, vertikális és regionális kapcsolati hálózatának kiépítése, illetve azok hatékony egybekapcsolási módozatainak megvitatása. Közművelődési intézményekkel, iskolákkal, önkormányzatokkal, más civil szervezetekkel és támogatókkal.

A két nagy tematikai blokkra tagolt találkozó bemutatkozói részében elsőként a tavalyi házigazda, Arad városának és környékének képviselője emelkedett szólásra. Matekovits Mihály nyugalmazott matematikatanár megfogalmazása szerint Arad és vidéke, dacára annak, hogy az utóbbi időben több ismeretterjesztő könyv jelent meg róla, továbbra is kiaknázatlan terület. Mint mondta, leszámítva a 135 esztendős múltra visszatekintő Aradi Kölcsey Egyesületet — mely a XX. század ’30-as és ’40-es éveiben megjelent értékes helytörténeti és szépirodalmi művek (újra)kiadását megcélzó, Fecskés könyvek címen indított sorozatban eddig 31 kötetet adott ki — helytörténettel foglalkozó civil szervezetük nincs is. A tanár úr említést tett továbbá több friss helyi kezdeményezésről is. Közöttük az aradi Felsőtemetőben nyugvó huszonnégy minorita szerzetes életrajzának felkutatását és publikálását lehetővé tevő összefogásról, illetve a már hajlott korukban lévő aradi őslakosok gyermek- és iskoláskori tárgyi emlékeinek begyűjtéséről. Kiegészítve ez utóbbi projektumot az (ok)iratok tematikus rendszerezésével és majdani közszemlére tételével egy külön erre a célra elképzelt emlékszobában. Terveikhez Böszörményi Zoltán laptulajdonos személyében, a Nyugati Jelen napilap mellett kiemelten az aradi Csiky Gergely Főgimnázium vezetősége is partnerként viszonyul.

Az aradi küldöttségben egyébként jelen volt még Bálint Enikő, a zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskola igazgatónője, valamint Olasz Angéla nyugalmazott tanárnő, az ifjúság körében kifejtett honismereti és helytörténeti népszerűsítő munkájáért Kölcsey-díjjal kitüntetett pedagógus.

A jelen levő vajdasági/délvidéki (al)régiók képviselőit, soraikban a zentai Rozetta Kézműves Társasággal, a civil kezdeményezések egyik szakavatott ismerője és mozgatója, dr. Zsoldos Ferenc történelemtanár konferálta fel. A húszéves múltra visszatekintő Bácsország vajdasági honismereti szemlét annak képviselője, Szabó Lajos elnökhelyettes méltatta, a törökbecsei Aracs-Turizmus honismereti töltetű turisztikai családi vállalkozást annak tulajdonosa, Link Majer Krisztina, a székelykevei Ökorurális Vendégfogadó Házigazdák Egyesületét pedig Dani Ernő elnök. Az al-dunai székely—magyar közösség ifjúsági szervezetét, a Tinet Ifjúsági Klubot Dani Attila elnök képviselte.

Pál Lászlóné Szabó Zsuzsanna, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület külkapcsolatokért felelős titkára — egyúttal a Makói Honismereti Kör nevében is érkezett — mindenekelőtt a 2017 februárjának végére tervezett regionális, középiskolai, helytörténeti, illetve történelemtanári munkaközösségének sorrendben harmadik tematikus műhelyére invitálta a jelenlevőket. Ezután a honismereti kör által szervezett kirándulásokról, illetve a kiadványairól szólt. A HódBarangolók néven bejegyzett hódmezővásárhelyi civil szervezet országjáró megmozdulásairól és céljairól Ormos Zsuzsa tanárnő értekezett, végül Zeitler Ádám a makói helytörténet-kutatás és a kulturális élet támogatása céljából 2015 nyarán megalakult Szirbik Miklós Egyesület nevében kért szót.

Tudjunk egymásról és egymás rendezvényeiről! Az értéktár- és szakemberkataszter kidolgozásának fontossága. Egy-egy térségből megbízható embereket találni, és megszólítani őket — ezek a helyszínen elhangzott, majd tőmondatokban lejegyzett alapkövetelmények, melyek legfőbb „hátramozdítóinak” leginkább a krónikus emberhiányt, ezen belül is a fiatalok korosztályának távolmaradását, az általános elfásultságot, az érdektelenséget és a pályázati buktatókat nevezték néven a temesvári tanácskozás részvevői. Személyes tapasztalataira hagyatkozva az est moderátora azt is megjegyezte, hogy a (nagy) városi közösséget, még ha mindenki magyarul beszél(ne) is benne, sokkal nehezebb megszólítani, mint a nála kicsinyebb közösségeket. Ez utóbbiak olykor hihetetlenül erősek tudnak lenni, és különféle csoportokat képesek magukhoz kapcsolni. Akár azokat is, amelyek között egyébként — és sajnos nemritkán! — nem mindig van átjárás.

A szegediek táborával érkezett a topolyai származású Szatmári Sándor idegenvezető, török nyelvi tolmács-fordító, és egy, az 1456. évi nándorfehérvári diadalt magyar, olasz, latin és török források rendszerezésével készülő könyvvel, illetve a történelmi Délvidék turisztikai és kulturális értékeit bemutató térkép publikálásával kapcsolatos terveiről is szólt. Kisimre Ferenc ugyancsak vajdasági származású újságíró a VMDK Szegedi Tagozata Közhasznú Művelődési Egyesület alelnökeként emelkedett szólásra, a szervezet lényegét, működését, kapcsolatait és anyagi nehézségeit egyaránt kidomborítva.

A magyar kultúra és hagyomány ápolása céljából létrehívott szegedi Meritum Kulturális és Művelődési Közhasznú Egyesület (hadtörténeti) tevékenységét és terveit Szanka József ismertette. Idevágó lényeges mozzanatként megemlítette, egyesületük eljutott Rómába is, és Olaszország legnagyobb múzeumában tudott tematikus tárlatot állítani.

A sort a temesváriak zárták. Dr. Erdei Ildikó igazgatónő meghívására a Bánság mindenkori fővárosának több közszférájából is érkezett képviselő. Név szerint a Szórvány Alapítvány, a 2001-ben alakult Bánsági Kárpát Egyesület, az Integratio Alapítvány, a hagyományőrző Eszterlánc Kulturális Egyesület, a pedagógusszövetség, továbbá a Bartók Béla Alapítvány, mely több iskolai és iskolán kívüli programot is támogat. Az igazgatónő elmondta, a nagyvárosi szórványban hatványozott fontossággal bír az identitásalakítás, ezért ezt a tényezőt is szem előtt tartva olyan kollégákat is meghívtak az összejövetelre, akik — reményeik szerint — a jövőben még inkább bekapcsolódnak ebbe a munkába.

A regionális csoportosulás virtuális hírmondójának, azaz facebookos célcsoportjának létrehívását és frissítését a szegedi származású Dani Bence, a régióban tevékenykedő Petőfi Sándor Ösztöndíjprogram küldöttje vállalta. Jelen voltak továbbá a helyi Losonczi István Hagyományőrző és Sportegyesület képviselői, a Gerhardium Római Katolikus Líceum vezetői, az írott és az elektronikus sajtó képviselői, illetve Fazakas Csaba tiszteletes úr, a Temesvár-Belvárosi református egyházközség lelkésze.

Jót jól és közös akaraton! Kellő teret kapott tehát Temesvárott is az ismerkedés, a tanácskozás, az ötletelés, a gondok felvetése és megoldási módozatainak kidolgozása. A soron következő (negyedik) találkozó házigazdájának szerepét Zenta vállalta.