Október 23-án Vajdaság-szerte megemlékezést tartottak az '56-os magyar forradalom és szabadságharc tiszteletére. A központi ünnepséget Szabadkán a Népkör Magyar Művelődési Központban szervezték meg, minek részeként elhelyezték a kegyelet virágait Palicson, a 2006-ban emeltetett '56-os emlékműnél.

Ez eseményt megtisztelte jelenlétével Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára, Nikowitz Oszkár belgrádi nagykövet, Korsós Tamás szabadkai főkonzul, Egeresi Sándor, a tartományi parlament elnöke, továbbá egyházi méltóságok, közéleti személyiségek. Németh Zsolt ünnepi köszöntőjében hangsúlyozta: 1956-után a szabad világ országaiban utcákat, tereket neveztek el rólunk, és még évtizedekkel később is figyelmet, megbecsülést és elismerést kapunk csak azért, mert magyarok vagyunk.
- 1956 döntő üzenete, hogy újjáélesztette a magyar identitást, az önbecsülést, amit a Kádár-korszak ismét kiiktatott lelkivilágunkból. Az önbecsülést próbáljuk újra életünk és világunk szerves részévé tenni, és kiterjeszteni minden magyarra, függetlenül attól, hogy az ország határain belül vagy éppen kívül él-e - emelte ki Németh, majd hozzátette: - Ezt tettük akkor is, amikor az új országgyűlés elfogadta a nemzeti összetartozásról szóló törvényt, valamint az új állampolgársági törvényt, mely révén a nemzet újra eggyé válhat. Ezt tettük akkor, amikor megalkottuk az új alaptörvényt, és ezt tesszük, amikor majd döntünk a sarkalatos jogszabályokról. Nem lehet eléggé hangoztatni, hogy az új magyar nemzetpolitika, a kettős állampolgárság ügye, magának az autonómia gondolatának az újrafogalmazása mind-mind vajdasági magyar törekvésekből nőtte ki magát. Önök, délvidéki magyarok kiemelten járultak hozzá a határokon átívelő nemzeti egyesítéshez, ezzel együtt pedig Szerbia demokratizálódásához. Elképesztő ragaszkodás ez az Önök részéről, és elképesztő teljesítmény. Különösen azok között a körülmények között, amelyekben Önök a magyar identitásukat fenntartották... Büszkék vagyunk Önökre, vajdasági magyarokra, büszkék vagyunk arra, hogy egy nemzethez tartozhatunk Önökkel.
Németh megerősítette újra, hogy Magyarország békésen, de határozottan kiáll ama állásfoglalása mellett, hogy elfogadhatatlan a diszkrimináció vagy a kollektív bűnösség elve a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció kérdésében.
- Az elmúlt napok döbbenetes, majd ígéretes történései egyértelműen bizonyították: ha a nemzet összefog és együtt cselekszik, akkor van remény a sikerre, a megmaradásra - mondta az államtitkár. Szerbia európai integrációja melletti elkötelezettsége ellenére sem tudja Magyarország elfogadni a lezártnak vélt múlt újrafogalmazását. Szerbiának és Magyarországnak szüksége van egymásra, és mindkét országnak szüksége van a gazdaságilag virágzó és jogaiban kiteljesedett vajdasági magyarságra.

- Szabó Attila felvétele

Pásztor István ünnepi köszöntőjében megköszönte Németh Zsoltnak a lélekig hatoló és tartalmas beszédet, valamint az elmúlt időszakban nyújtott segítségét nemcsak a külügyminisztériumnak, hanem a magyar kormánynak is. A VMSZ első embere rámutatott: 1956 nem más, mint a megbélyegzés elleni tartás felmutatása. A vajdasági magyarság helyzete ma szintén a tartásról és a megbélyegzés visszautasításáról szól.
- Ahányszor végiggondoljuk '56 üzenetét, annyi olvasata van. Ezek az üzenetek mind hitelesek. Számomra '56 elsősorban a tartásról szól, egy ideig lehet hazugságokkal kibélelni az élet ürességeit. De csak egy ideig. Megalázva, mások túszaként, reményvesztetten nem lehet hosszú ideig élni. Nem lehet az embereket hitegetni azzal, hogy majd változni fog a sorsuk. A kimondott szavak egy idő után már nem elegendőek, a cselekedetnek, az erőfeszítésnek kell mögöttük állnia. A tűrésnek megvannak a határai. A tartás visszaszerzése nem más mint a megroppanás elleni egyedüli gyógyír - mondta Pásztor. - Amikor ezeket mondom, akkor talán úgy tűnik, mintha áthallások lennének a kimondott szavak és a jelen pillanat között. Azt gondolom, hogy Vajdaságban a most szintén a tartásról, a megbélyegzés visszautasításáról szól... '56 kapcsán el kell mondani, hogy a napokban egyfajta kettősség uralkodik a lelkünkben: a sértettség és a büszkeség érzése. A sértettségé, amit egyrészt a többségi nemzet tettei okoztak, és azé a sértettségé, amit a hallgatás, az úgynevezett függetleneknek a hallgatása okozott. Akik a sajtószabadságtól való félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást, azok most elfelejtettek szót emelni. Bánt bennünket az is, hogy azok a magyarok, akik más pártokban politizálnak, felemelték a kezüket a kollektív bűnösség elvének törvényerőre emelése mellett. Olyan cselekedetet követtek el, amit nagyon hosszú ideig nem tudnak magukról lemosni. Megmutatták az igazi arcukat. A közösség számára nem lehet tovább kétséges, hogy kik azok, akik a vajdasági magyar közösség érdekeit képviselik. Kárpát-medencei vonatkozásban nem lehet kérdés, hogy lehet-e vajon magyar érdekeket nem magyar pártokban képviselni. Nem lehet!
Pásztor szerint a megbántottsággal együtt büszkeség is áthatotta a vajdasági magyarságot, hiszen olyan össznemzeti megmozdulás indult, amire évtizedek óta nem volt példa. Jó volt magyarnak lenni még ilyen megbántott helyzetben is. A vajdasági magyarság abban érdekelt, hogy december 9-én Szerbia megkapja a tagjelölti státuszt, de oly módon, hogy annak mi is örülni tudjunk. Pásztor kiemelte: A VMSZ nyitott mindenki iránt, kivéve azokat, akik a többség érdekeit képviselik, illetve a szélsőségekkel.
Az ünnepi köszöntők elhangzása után a Szabad színházi társulás előadásában az emlékezők megtekinthették a ''...hogy legyen jel!” című lélekemelő alkalmi műsort.