Jó élményekkel és fokhagymával tér haza

Jó élményekkel és fokhagymával tér haza

Henderson Dávid a magyarországi Voice című tehetségkutatóban tűnt fel először, és hangjával már ott elvarázsolta a zsűri tagjait.

Azóta elég sok minden történt vele, legutóbb például a palicsi Sakktivity vetélkedőn vezette a ludasiak lelkes, kis csapatát mint sztárvendég, a verseny végén pedig néhány saját dallal is megörvendeztette ifjú szurkolóit. Fiatal, jó hangú, tettre kész énekesből sok van, de mint mondja, eredetinek kell lenni, illetve jó dalokat írni, és akkor nincs miért izgulni. Persze ez elég nagy munkát és kitartást igényel, melyben, úgy látszik, nem szenved hiányt.

 


* 2012-ben robbantál be a Voice színpadára, utána azonban eltűntél egy kis időre, majd következett a Dal, ahol ismét felfigyelt rád a közönség. Mi történt veled időközben?

— Elég sok minden. A Voice után még csak tizenegyedikes voltam, tehát iskolába jártam, ezért visszatértem, és leérettségiztem, majd kimentem Amerikába egy kis időre. Igazából azért utaztam ki, hogy egy kicsit összeszedjem magam. Utána hazajöttem, megházasodtam, és dolgoztam is, de nem a zeneiparban, hanem mint óvó bácsi. Ez másfél-két évig tartott. Ezután kezdtem azt érezni, hogy most vagyok azon a ponton, amikor vissza szeretnék térni a zenéhez, az énekléshez, a dalszerzéshez. Viszont volt bennem egy olyan érzés, hogy ezentúl már csak úgy tudom ezt elképzelni, ha én írhatom a dalaimat, és nem mások, mint korábban. Ekkor elkezdtem kiépíteni magam köré egy csapatot. Van egy nagyon jó barátom, Tóth Dávid, akivel már előtte is dolgoztam együtt, sok helyre elkísért, ő volt az első csapattag. Vele írunk mindent, vele rakjuk össze a dalokat. Egy nagyon jó kis csapatot sikerült összehozni, ma már sokan vagyunk. Amikor megkérdik, hogy ez egy szóló projektum-e, akkor azt kell válaszolnom, hogy csak a nevem miatt tűnhet annak, viszont ebben sok ember munkája van. Szóval visszatérve a kérdésre, elég hosszú utat jártam be a Voice óta.

 



* S honnan ez a mérhetetlen zeneszeretet?

— Nem tudom. Mélyről és régről. Az én történetem is ott kezdődik, ahol szerintem sok zenésztársamé. A gyerekkorban. Amikor kicsi voltam, az apukám sok zenét mutatott nekem, és olyanokat, amelyeket valószínűleg Európában nem annyira hallgattak, hiszen Amerikából Magyarországra azért nem minden jutott át. Voltak olyan stílusok és számok, amelyek egy kicsit jobban megfogtak, és olyanok is, amelyek kevésbé. Szóval szerintem innen származik a zeneszeretetem. Annyiféle stílust mutatott meg édesapám már akkor, hogy azt felsorolni sem lehet, és ezért nagyon hálás vagyok neki, mert ha ő nincs, most nem ilyen volnék, nem ilyen zenét csinálnék.

* Az, hogy nem te nyertél a Voice-ban, közrejátszott abban, hogy egy picit félretetted a zenélést?

— Nem. Egyáltalán nem ez az oka, s teljesen nem is tettem félre. A Voice után voltak próbálkozásaim, két dalom is megjelent. Az egyiket egy híres magyarországi producer, Szabó Zé készítette, a másikat pedig Caramel írta, azt magyarul énekeltem (egyébként főleg angol dalokat, angol nyelvű szövegeket énekelek és írok). Olyan nagy nevek dolgoztak tehát a dalokon, akikről más énekesek csak álmodoznak. Mégsem jött össze. Imádom mindkét dalt, de akkor és ott nem sikerült. Akkor mondtam azt magamban, hogy lehet, ennek most még nincs itt az ideje. Nem tudom elképzelni, hogy zeneileg profibb emberekkel dolgozhattam volna, de ez nem volt elég. Ekkor tettem egy picit félre a zenélést. Nem voltam még kész rá.

 


* A popzenében nehéz újat hozni vagy olyan slágert írni, amellyel befut az ember (hiszen ha létezne erre recept, csak ilyet írnának a dalszerzők). Te hogyan tudsz dalról dalra megújulni? Kell-e egyáltalán a megújulás?

— Ez egy nagyon jó kérdés. Szerintem mindenképp meg kell újulni. Úgy kell zenét írni, hogy fogsz egy gitárt, vagy leülsz a zongorához, és ha azzal az egy hangszerrel jól szól, akkor az már könnyen lehet egy jó dal. Kell találni valamit, ami az emberek fülében megragad. Egy dallamot, melódiafoszlányt, vokált vagy ritmust, a lényeg, hogy az elején egyetlen hangszerrel szólaljon meg jól a dal. Ha önmagában megállja a helyét, akkor el lehet kezdeni olyan stílusúra hangszerelni, amely éppen aktuális. Mert akármennyire is szeretne valaki ma dubstepslágert írni, annak már vége. Lejárt lemez. Tehát nem szabad beállni a sorba, és olyan számokat készíteni, amilyeneket mindenki más. Viszont az aktuális elemeket használni kell. A zenei divat valamilyen formában mindig megújul, mert mindig valami más a trendi, ami nem rossz, ha megjelenik a zenédben. De mi az alapján az elv alapján dolgozunk, hogy előbb a dal legyen jó, s utána majd foglalkozunk a hangszereléssel, a zenei stílussal és a divattal.

* A szövegeket is te írod?

— Igen, eddig is én írtam, a Wildfire című szerzeményben pedig Johnny Palmerrel együtt írtuk.

 


* Az szándékos, hogy majdnem mindig angolul énekelsz?

— Magyarul énekelni nagyon nem könnyű. Nem egyszerű a prozódiát jól kiejteni. Úgy érzem, ez nekem nem annyira erősségem, így megpróbálok annál maradni, amiben jobb vagyok. Viszont próbálkoztam már vele, s az is elképzelhető, hogy magyar nyelvű dalom is lesz.

* Nagyon jól ismered az angolt, nyilván ezért is könnyebb számodra ezen a nyelven írni.

— Igen, édesapám amerikai, tehát elég jól tudok angolul, éltem is kint, nincs gondom ezzel a nyelvvel.

* Van egy olyan mondás, hogy ilyen ez a popszakma. Ez most csak azért jutott eszembe, mert az interjú közben éppen a határra viszünk, hogy elérd a mai másik két fellépésed. A legnagyobb sztárokkal is megeshet ugyanis, hogy becsúszik valamilyen baki — veletek az történt, hogy a sofőrötöknek lejárt a személyi igazolványa, ezért nem engedték át a határon. Te viszont bevállaltad, hogy átsétálsz. Élvezed ezeket a kalandokat, vagy inkább nehezedre esnek?

— A Voice után voltak nagyobb kalandjaim. Akkor még a szüleimmel éltem, akik nem mindig tudtak elvinni, ezért sokszor kellett vonatoznom. Azt is szerettem, de azért nagyon jó, hogy most már, hála istennek, mindig megoldjuk, hogy kocsival menjünk fellépni. Dávidnak is, és nekem is van autóm, így pedig egyszerűbb. Általában ő vezet, de most, ugyebár, lejárt a személyije, ezért a másik oldalon maradt. Ez a kis akció eszembe juttatta azt az időt, amikor elkezdtem. Én egy spontán alaknak tartom magam, mindenhez megpróbálok alkalmazkodni. Hiszen az élet erről szól. Én pedig élvezem. Szeretem ezt csinálni. Hálás vagyok, hogy nem egy irodában kell ülnöm egész nap. Félreértés ne essék, nagyon értékelem azokat, akik ott ülnek, én magam is dolgoztam már ilyen helyen, egy irodában fordítottam. De az nagyon nem az én világom.


László Edit felvétele

* Hogy érezted magad Palicson?

— Amikor beléptünk az iskolába, nagyon meglepett az óriási zaj, nem számítottam ekkora hangulatra, néztem is egy nagyot, hogy hová csöppentem. Egy remek kis társaságba. Ők voltak a fekete csapat, azaz a ludasiak. Ha engem kérdezel, mi voltunk a legjobbak. Győzelem ide vagy oda, a csapatom kreatív volt, és lelkes. Egyébként mindenki annyira kedvesen bánt velem Palicson, a Sakktivityn, hogy a lehető legpozitívabb élményekkel térek haza. Aranyosak voltak a csajok a csapatomban. Adtak nekem hagymát.

* Hagymát?

— Fokhagymát kaptam ajándékba. Nagyon sokat.

* Csak óvatosan vele! A ludasi fokhagyma híres, függőséget is okozhat... Visszatérve a tehetségkutatókhoz: nem fordult meg a fejedben, hogy például Amerikában vagy más angol nyelvterületen is kipróbáld magad ilyen műsorban?

— Lehet, hogy Amerikában megpróbálnám, de azt hiszem, elég volt. Az egy másik világ. Arra mindenesetre jó, hogy tapasztalatot szerezz, meg hogy nagyon gyorsan beindíts egy karriert, hiszen egy egész ország nézi a műsort, de én mégis kihagynám ezt a lehetőséget.

* Következő lépés? Album, új videóklip?

— A művészek manapság már nem annyira készítenek albumokat, inkább minél jobb single dalokat próbálnak kiadni. Ha ezek egyike nagyon nagy sláger lesz, azaz szénné játsszák a rádiók, akkor a köré a sláger köré építenek fel egy albumot, melyet viszont éppen a miatt az egy zeneszám miatt vesznek meg az emberek. Én most ezeken a single dalokon dolgozom.

* Akkor sok sikert, és csak semmi hirtelen mozdulat a határon!

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Zenei újdonságok
Zene
  • Zvekán Péter
  • 2018.11.13.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Kárpát-medencei Magyarok Zenéje
Zene
Facebook

Támogatóink