A régi korokkal kapcsolatban csak elképzeléseink, feltételezéseink lehetnek, de jó okunk van azt hinni, hogy ez a kezdetektől így volt.

Amikor őseink közül valaki először vállalkozott rá, hogy a félelmetesnek ható tűz előnyeit megpróbálja melegedésre, ételkészítésre vagy a vadállatok távoltartására felhasználni, szintén kellett hozzá vállalkozó kedv. Az akkori felfogás szerint egy kissé lököttnek, bolondosnak kellett lenni, hiszen a bölcsek valószínűleg azt hirdették, hogy a tűz veszélyes, süt, megéget stb. A későbbiekben, a feljegyzésekből is jól ismert korokban is a vállalkozói szellem vitte előbbre a klasszikus értelemben vett fejlődést, az generálta az ipari forradalmakat is. Azok az emberek az igazi vállalkozók, akik saját javaikat, pénzüket, vagyonukat kockáztatják egy-egy új ötlet kipróbálásával. Mindez ugyan nem egyszerűsíthető le ennyire, de ha általánosítani szeretnénk, a vállalkozások kudarca esetén a saját pénzüket veszítik el, viszont a siker esetén nemcsak saját maguk lesznek gazdagabbak, hanem mások jólétének fokozásához is hozzájárulnak.

Egy kisbolt nyereséges működtetése is sikeres vállalkozásnak tekinthető. Ilyenkor azt hihetnénk, az illető nem talált fel semmi újat, pedig ez nem így van. Bizonyos körülmények között meg kellett lelnie annak a módját, hogy a vállalkozás fenntartható módon működőképes legyen. Tanfolyamokat, képzéseket szerveznek, könyveket adnak ki, melyekből a vállalkozást, a cégvezetést tanulni lehet. Tévhit azonban, hogy akár könyvekből, akár tanfolyamokon vagy akár a Harvardon is meg lehet ezt tanulni. Vannak tudnivalók és úgynevezett elsajátítható technikák, ám a sikerhez ennél több kell: emberismeret, érzelmi intelligencia, helyzetfelismerő készség, elszántság és motiváció is. Nem puszta tudomány tehát, hanem egyfajta művészet, életfilozófia, a valóság különleges formában való megközelítése. Ősünket biztos bolondnak, felelőtlennek tartották társai, amikor közel ment a tűzhöz, majd a nyers élelmiszert megsütötte a parázson. Amikor azonban látták, hogy velük ellentétben ő nem fázik, hanem melegszik a tűznél, étele pedig finomabbá, könnyebben fogyaszthatóvá vált, valószínűleg viszonylag gyorsan utánozni kezdhették. De az is lehet, hogy sok időbe telt, mire el tudta fogadtatni társaival, hogy a tüzet hasznos dolgokra is fel lehet használni.

A vállalkozó kedv, maga a hajlam valószínűleg ott szunnyad minden emberben. Nehezen feltételezhető, hogy a Mindenható eleve alkalmazottnak teremtett volna bennünket. A társadalmi körülmények és a nevelés azonban nyilván sokban hozzájárulhat ahhoz, hogy kiben mennyire tud ez majd kibontakozni. Valószínűleg akkor tekinthető egészségesnek egy társadalom, ha minél több ember ki tudja bontakoztatni ezt a hajlamát. A régi rendszerben, amikor minden állami volt, a propaganda jóformán úgy tekintett a vállalkozóra, mint az ellenségére. Pedig csakis egy vállalkozásbarát környezet megteremtésével lehet visszaadni a fiatalok hitét ahhoz, hogy a saját lábukon próbáljanak megállni. Vállalkozóból rengeteg van. Sokan közülük mérsékelten sikeresek, és tisztességes keresetre tesznek szert tevékenységükkel. Igazán sikeres vállalkozóból azonban éppen olyan kevés van, mint kiemelkedő tudósból vagy igazán nagy költőből, zeneszerzőből. Még a politikusokra is egyfajta vállalkozóként tekinthetünk. Az a sikeres, aki képes nagy tömegeket maga mellé állítani, a közbeszédet meghatározni, vitákban győzedelmeskedni, a bölcs népvezér egyfajta szerepét sikeresen eljátszani.

Korrupciós szálakkal átszőtt, értékrendjében eltorzított, megnyomorított társadalmunkban az igazán szabad és kreatív vállalkozó gyakran csak nehezen tud boldogulni. Talán ez az egyik oka annak, hogy sokan elmennek. Bizonyos szempontból az elmenéshez is vállalkozó kedv kell, még akkor is, ha az elmenők 99 százaléka nyilván eleve alkalmazottként tervez szerencsét próbálni. Egy részük viszont valószínűleg visszatérne, ha azt tapasztalná, hogy itthon is megváltoznak, jobbra fordulnak a körülmények. A „kint” összerakott pénzével pedig később itthon akár meg is próbálhatná szabadon engedni a benne szunnyadó vállalkozó kedvet. Az ilyen feltételek megteremtéséhez azonban így aránytalanul nagyobb felelősség hárul azokra, akik itt maradtak. Kérdés: megvan-e még hozzá a vállalkozó kedv?