Izraeli szociológus kutatja a kettős állampolgárságot

Izraeli szociológus kutatja a kettős állampolgárságot

Szabadka az első lépcsőfok az Európai Unió és a Balkán között. Kilépő és belépő is egyúttal. Több balkáni túrára induló utazó első állomása a szecessziós város, ezért ott — kiváltképpen nyáron — rengeteg hátizsákos fiatallal lehet találkozni. Yossi Harpaz azonban egészen más okból jött Szabadkára. A harminchárom éves doktorandusz Tel-Avivból, Izraelből érkezett. Jelenleg szociológiából végzi tanulmányait Amerika egyik legnevesebb és legfelszereltebb egyetemén, a Princetonon.

Doktori disszertációját a kettős állampolgárságból írja, ennek szociológiai aspektusait vizsgálja és kutatja, jómagam pedig a Szabadkán végzett mélyinterjúinak egyik alanya voltam. Nagy mosollyal fogadott, és már az első mondata meglepett, felajánlotta ugyanis, hogy döntsem el: szerbül vagy angolul szeretnék-e beszélgetni. Neki mindegy, érti mindkét nyelvet. Az angol mellett döntöttünk — rám fér a gyakorlás. Miután jó két órát beszélgettünk róla, hogyan vélekedem a kettős állampolgárságról, nemzeti hovatartozásról, anyaországi és vajdasági magyarok viszonyáról, lehetőségekről, kivándorlásról, úgy döntöttem, megfordítom a szerepeket, s én is elkezdem faggatni kérdezőmet.

* Miért választottad éppen a Princetont a doktori tanulmányaid helyszínéül, és nem, mondjuk, egy jó nevű egyetemet Izraelben, ahol az tanulmányaidat is végezted?

— Fontos volt számomra, hogy akadémiai karriert fussak be, és a szociológia professzorává váljak, ehhez pedig a lehető legjobb „tréninget” szerettem volna kapni. Erre Izraelben nem láttam lehetőséget, csak Amerikában vagy esetleg Angliában. A Princetonon van az egyik legjobban felszerelt és legfejlettebb szociológiai tanszék egész Amerikában, kreatív és tenni akaró, nagy tudású tanári karral, jelentős pénzügyi támogatottsággal. Tel-Avivban is lehet találkozni hasonlóan jó tanárokkal, de ez nem mérhető a Princeton hírnevéhez, az ott szerezhető szakmai kapcsolati tőkéhez, más szóval ha ott tanulsz, a történések középpontjában vagy, nem pedig a periférián.

* Három országot kutatsz, három ország állampolgáraival készítesz mélyinterjúkat. Miért éppen ebben a háromban (Szerbiában, Mexikóban, Izraelben)?

— Három módszert vizsgálok, mely a kettős állampolgárság megszerzésére vonatkozik, ezek pedig három különböző országhoz kapcsolódnak. Az emberek mindhárom országban törvényes keretek között folyamodhatnak kettős állampolgárságért az EU vagy az USA szerveihez. Szerbiában az emberek magyar állampolgárságot kérnek, hiszen nagyon sok magyar él Vajdaságban, akiknek magyar az anyanyelvük, magyar származásúak, és kisebbségben élnek Szerbiában. Izraelben az emberek német, lengyel, román vagy magyar állampolgárságért folyamodnak szintén származásuk alapján, sok menekült él ugyanis ott, aki a fent említett országokból emigrált. Mexikóban pedig egy új fogalom jelent meg, az úgynevezett szülésturizmus. A mexikói kismamák átkelnek a határon, hogy Amerikában szüljék meg gyermeküket, ami által az újszülött automatikusan amerikai állampolgárrá válik. Mindhárom eset remekül illusztrálja azt a globális — egyébként viszonylag új — jelenséget, amely a kettős állampolgárságot jellemzi, és ha ehhez hozzávesszük azokat a hatalmas különbségeket, értékeket és változásokat, amelyek egy uniós vagy amerikai állampolgársággal járnak, könnyen megválaszolhatóvá válik, hogy miért kéri több millió ember az amerikai vagy az európai uniós állampolgárságot. Ez a folyamatosan növekvő kereslet több országban megfigyelhető, nem csak az általam vizsgált háromban. Különösen jellemző Latin-Amerika és Kelet-Európa polgáraira. Példának okáért az argentinok és a brazilok olasz vagy spanyol állampolgárságot kérnek, a macedónok bolgárt, a moldovaiak románt.

* Hogyan látod, ugyanabból az okból kérelmezik Szerbiában a kettős állampolgárságot, mint a másik két országban, vagy vannak különbségek?

— Mivel a kutatásom elején tartok, még nem tudok végleges következtetéseket levonni, azt viszont már most elmondhatom, hogy a magyar állampolgársággal kapcsolatban eddig két teljesen eltérő állásponttal találkoztam. Vannak olyanok, akik számára a fő ok a nagyon erős érzelmi kötődés, a személyi identitástudat, az elhunyt családtagok iránti tisztelet, az elvesztett anyaországhoz való tartozás újbóli megélése, a biztonságérzet. A másik típus kizárólag gyakorlati megfontolásból szeretne kettős állampolgárrá válni, hiszen uniós útlevéllel sokkal egyszerűbb utazni, legyen szó külföldön való munkavállalásról, továbbtanulásról vagy csak turizmusról. Egyelőre nehéz volna meghatározni, pontosan milyen típusú emberek kérik a magyar állampolgárságot az egyik, illetve a másik okból. Van viszont egy nagyon érdekes jelenség, mely már most feltűnt, nevezetesen, hogy egyetlen ember sem azért kéri a magyar állampolgárságot s az ezzel járó útlevelet, hogy Magyarországra költözzön (mindenki kizárólag Nyugat-Európa felé veszi az irányt), vagy esetleg azért, hogy ezáltal Szerbiában jobban éljen. A megkérdezettek közül senki sem azért szeretne magyar állampolgárrá válni, hogy a magyar állam nyújtotta jogokkal éljen.

* Mihez kezdesz, ha befejezed tanulmányaidat Amerikában? Hazaköltözöl vagy maradsz?

— Visszaköltözöm Izraelbe. Jó döntésnek tűnik, hiszen ez az a hely, ahová tartozom, ahol a családom és a barátaim élnek, ez az a hely, amely érdekel, amellyel törődöm, mert a gyökereim ott vannak. Szeretnék hozzájárulni a fejlődéséhez, és úgy gondolom, hogy a szociológusi munkám, valamint a Princetonon szerzett tapasztalataim is csak így és csak itt nyernek értelmet.

Érdemes elgondolkodnunk az utolsó mondatain.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Jó, hogy írtok... (3.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.17.
  • LXXIII. évfolyam 46. szám
Jó, hogy írtok... (2.)
Fiatalok Fiataloknak
  • KDTG
  • 2018.11.14.
  • LXXIII. évfolyam 45. szám
Facebook

Támogatóink