Itthon is lehet sikeresen vállalkozni

Itthon is lehet sikeresen vállalkozni

Guzsvány Szilveszter Kupuszináról indult, majd a szabadkai középiskolai évek és egy hosszabb budapesti tartózkodás után Zentán indított magánvállalkozást.

Jelenleg az öt éve működő Zen Soda nevű cég társtulajdonosa és ügyvezetője. Fontos vonásának tartja, hogy lelkesedik az új ötletekért, és szívesen segít azoknak az embereknek, akik eredeti elképzelést szeretnének megvalósítani.

— A zentai történetem kezdete már több, a vállalkozásomról szóló cikkben megjelent. A legrövidebben: bulizni jöttünk a városba, a barátnőm a Zen Clubban fröccsöt kért, melyet ásványvízzel szolgáltak fel. A kávézó tulajdonosával, aki egyébként a barátom, és akivel a pesti években már voltak közös kezdeményezéseink, megvitattuk, hogy ez azért van így, mert nincs megfelelő szódabeszállító. Az első üveg szódát a következő évben, 2013 márciusában adtuk el, én akkor még Budapesten éltem, de nyáron a barátnőmmel Zentára költöztünk, és azóta itt vagyunk — idézte fel a kezdeteket Guzsvány Szilveszter egy kávé mellett, melyet hol is fogyaszthattunk volna el máshol, mint a Zen kávézóban.

— Az indulás nagyon nehéz volt, se vevő, se munkás, se autó… Öt év után van autó is, egy szép nagy üzemben dolgozunk, a Zenta, Tornyos, Oromhegyes, Adorján, Ada és újabban Padé által bezárt körben mintegy háromezer családnak szállítjuk a szódát, és boltokban is, Szabadkától Törökbecséig számos helyen értékesítik a termékünket. Nem vesztettük el a hitünket, végezzük a munkánkat. Folyamatosan dolgozunk a házhoz szállítás bővítésén, mert ez megbízható bevételi forrásnak számít, hiszen a vevőink az áru kézhezvételekor azonnal fizetnek. Bevallom, felkínáltuk a kedvezményes előfizetés lehetőségét is, de nem vált be, mert az emberek soknak találták, hogy egyszerre annyi pénzt adjanak ki. A mi előnyünk, hogy megbízhatóak vagyunk, az nem fordulhat elő, hogy a kuncsaftok szódavíz nélkül maradjanak. Ha valaki egyedül működtet egy ilyen üzemet, vagyis maga végzi a töltést és a szállítást is, megtörténhet, hogy közbejön valami. Nálunk állandó a szolgáltatás, nem gátolnak bennünket az időjárási viszonyok sem. Már kezdetben az volt a célunk, hogy munkát adjunk másoknak is: jelenleg a termelésben ketten, a szállításon hárman dolgoznak, van egy irodai alkalmazottunk, és én vagyok a hetedik. Mivel télen az emberek jelentősen kevesebb szódát fogyasztanak, a bevételkiesést az almalé gyártásával próbáltuk kiküszöbölni, ezt a terméket is házhoz szállítottuk. Ez közös vállalkozás volt az egyik munkatársunkkal, aki az almát termelte, az ő neve alatt futott, mi csak segítettünk. Mivel sok emberhez eljutunk, mások áruját is ki tudjuk vinni, és fel is hívjuk a vásárlóink figyelmét a különféle termékekre. Az egyik későbbi tervem éppen az, hogy ily módon kössük össze a termelőket egymással.

* A vállalkozás fejlesztésére igénybe veszik-e a pályázati lehetőségeket? 

— Természetesen. Állandóan figyeljük a pályázatokat, és a legjobb tudásunk szerint igyekszünk élni ezekkel a lehetőségekkel. A cég indításakor a tartománynál önfoglalkoztatásra pályáztam, de nem nyertem, mert az illetékesek nem tartották életképesnek az üzleti tervemet. Szerintem tévedtek, amit az is igazol, hogy később több sikeres projektumot nyújtottunk be. A Prosperitati Alapítvány első körében HACCP szabványosításra kaptunk támogatást, a Bethlen Gábor Alapkezelőnél 2016-ban volt nyertes pályázatunk, és most is várjuk tőlük egy projektumunk elbírálását. Olyan vízszűrő rendszert szeretnénk vásárolni az üzembe, amellyel a hálózati víznek a hullámzó minőségét ki tudnánk egyenlíteni, és ez lehetőséget adna arra, hogy szűrt ivóvizet is kínáljunk, illetve szállítsunk a vásárlóinknak. Igény van rá, hiszen az idősebb korosztályhoz tartozók közül többen jelezték, hogy az orvos eltiltotta őket a szénsavas italok fogyasztásától, emellett vannak olyan kis települések, ahol a talajszennyezés miatt nagyon rossz az ivóvíz minősége. Mivel a szódavizet egyébként is visszük, kedvezőbb árat tudnánk kínálni, mint a kereskedések, és az sem utolsó szempont, hogy az időseknek nem kellene a boltból cipelniük a nagy csomagolású buborékmentes vizet. 

* Említette, hogy kezdetben nehéz volt munkaerőt találni. Most mi a helyzet?

— Egy munkatársunk van, aki szinte az első naptól nálunk dolgozik, egyébként cserélődnek az alkalmazottaink. Nehéz akkora bért fizetni, hogy a németországi jó élet képzete ne csábítsa el őket, manapság nem egyszerű motiválni az embereket, tartani bennük a hitet. Nálunk nincs szükség szaktudásra, menet közben is mindent meg lehet tanulni, a legfontosabb az akarat. Mindenkinek adtunk esélyt, volt, aki élt vele, és volt, aki nem. Akik hozzánk jelentkeznek, azoknak valamilyen szinten érteniük kell a számítógéphez, viszont ez sem alapfeltétel, hiszen előfordult már, hogy valaki klikkelni sem tudott. Van ugyanis egy felületünk, ahova a napi jelentést kell mindenkinek elkészítenie. A termelésben dolgozók a megtöltött palackok mennyiségét írják be, a futárok kötelezettsége a pénzelszámolás, a vevői adminisztráció. Fontosnak tartom, hogy vezessük a vásárlói szokásokat, ezt szintén rögzíteni kell. Saját fejlesztésű szoftverünk van, melyet folyamatosan változtatunk az igényeinknek megfelelően. Ha teljesen elkészül, talán segíthet nekünk abban, hogy kinőjünk a mostani kisvállalkozói körből. Mert nálunk valójában nem a gyártás a tudomány, hanem a jó szervezés, valamint az, hogy a vállalkozást költséghatékonyan működtessük. Ennek az ellenőrzését papíron, kézzel a mai világban esélytelen elvégezni. Csaknem háromezer ember vásárlási szokásainak a napi követése rengeteg információ felhalmozásával jár. A szoftver nemcsak segít ebben, hanem gyors reagálást is lehetővé tesz. 

* Ha valaki lemondja a szolgáltatást, vagy kevesebbet vásárol, mint korábban, akkor megkérdezik, miért teszi, mi az oka?

— Igen, mert ha egyszer elveszítjük a bizalmat, azt nagyon nehéz visszaszerezni. Ezért fontos, hogy a vevőink a panaszaikkal hozzánk forduljanak, mert abból tanulni lehet. Az a jó, ha a panaszt nekünk mondják el, ha viszont elégedettek, azt mindenkinek elmesélik. 

* Két évvel ezelőtt, amikor a Példakép Alapítvány pályázatára sikeres fiatal vállalkozókat vártak, ön jelentkezett, és bekerült az Év Példaképei közé. Olvastam, hogy előadásokat is tart, szívesen osztja meg a tapasztalatait azokkal, akik most szeretnének vállalkozásba kezdeni.

— Szabadkán jártam egészségügyi szakközépbe, laboránsként végeztem, biomérnöki szakon tanultam a Budapesti Műszaki Egyetemen, ezzel egyidejűleg kezdtünk vállalkozni. Voltam marketinges, majd projektmenedzser, call centert építettünk, foglalkoztam kontrollinggal, szoftverfejlesztéssel, pályázatírással… Szoktam is mondani, hogy igazán semmihez sem értek. Viszont állandóan képezem magam, mert a mai világban folyamatosan tanulni kell. Aki a saját szakmájában dolgozik, annak azért, hogy tartani tudja a versenyt, ha pedig ilyen típus, mint én, akkor ezért. Lehet, hogy egy-egy tanfolyam eredményét nem használom fel azonnal, de később még hasznos lehet, és a tanulás frissen tartja az agyat. Manapság már kimozdulni sem kell, hiszen az internet önképzési lehetőségek tömkelegét kínálja. Ha meghívnak valahova, általában ilyesmiről szoktam beszélni az érdeklődőknek. 

Az interjú során nem került szóba, hogyan alakult volna Szilveszter sorsa, ha 2012-ben a barátnője szódával kapja a fröccsöt Zentán, de azt mondja, egyáltalán nem bánta meg, hogy hazajött.

— Kis faluból származom, nem kedveltem Budapestet, túl nagy volt nekem. Szeretem Vajdaság sokszínűségét. Nem élnék olyan helyen, ahol kívülállónak érzem magam. Igaz, zentai sem vagyok, de most már befogadtak azok, akik számítanak. Nem tervezek elmenni, hiszen itt is lehet megélhetést találni, csak másként. A mai kornak megfelelően kell gondolkodni és tervezni.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink