Itthon álmodók

Itthon álmodók

Mire ezeket a sorokat olvassák, megérkezik a várva várt enyhülés. Mert valljuk be őszintén, bármennyire imádjuk is a nyarat és a meleget, az elmúlt hetekben tapasztalható hőséget kevesen viselték békésen és természetesen. A hőmérő higanyszála gyakran a negyven fok felé (fölé?) kúszott, ami felborította az emberek megszokott életritmusát.

A múlt héten munkaügyben néhány napot Versecen töltöttem, és ott tapasztaltam, hogy az esti órákban mennyire megelevenedett a város. Miközben mi, újságírók a szépen megvilágított épületeket csodáltuk, az utcákon rengetegen sétáltak, beszélgettek, a családok kisbabákat levegőztettek, a nagyobbacska gyermekek vidáman bicajoztak, labdáztak, szaladgáltak. Éjfél előtt fél órával, amikor normális körülmények között már rég ágyban lett volna a helyük. Bizonyára máshol is hasonló volt a helyzet, hiszen napközben, a felforrósodott utcákon nehezünkre esett mozogni, ügyeket intézni, bevásárolni. És dolgozni, ha nem sikerült éppen erre az időszakra tervezni az évi szabadságot. Habár azt sem mindenki engedheti meg magának, hogy a jól megérdemelt pihenőjét a tengerparton, a hegyvidéken vagy valamelyik divatos, egzotikus nyaralóhelyen töltse.

Nekünk, akik az utóbbi csoportba tartozunk, maradnak a könnyen elérhető, olcsó lehetőségek. Például a Tisza. A szőkének becézett folyó partján vannak kiépített strandok, de sokan ezek hiányában sem mondanak le arról, hogy megmártózzanak a hűs hullámokban.

Írásom folytatásában szomorú statisztika következik, hiszen mindössze egy hét alatt a mi nyugodt Tiszánk négy fiatal életet követelt. Ilyen tragédiára a régióban állítólag nem is emlékeznek. Június közepétől azonban még hat vajdasági áldozatot vettek nyilvántartásba, a legfiatalabb tizenkét, a legidősebb harmincegy éves volt. Az országos adatok viszont ennél is riasztóbbak: a szerbiai folyókban évente több mint százan vesztik életüket. A szakemberek szerint bármennyire biztosak vagyunk is a képességeinkben, az erőnlétünkben és az úszási tudományunkban, felesleges „hősködni”, bátorságunkkal kérkedni, vakmerősködni. Különösen egy olyan helyen, amelyet nem ismerünk, hiszen még a gyermekkorunk óta rendszeresen látogatott fürdőhely is tartogathat meglepetést.   

Minket annak idején leginkább a szüleink tanítottak úszni, vagy az iskolai tengerparti nyaralásokon estünk át az oktatáson, de persze egymástól is megpróbáltuk ellesni a mozdulatokat. Emlékszem, mennyire örültem, amikor megbizonyosodtam, hogy az Adrián szerzett készség a Tiszában is működik.

Amikor ezeket a sorokat írom, a teraszunkon lévő hőmérő higanyszála 25 fok alatt áll, de bizonyára lesz még napos, fürdésre való idő. Már csak azért is, mert még előttünk áll az egész augusztus. További szép, gondtalan nyarat kívánok mindenkinek. A Tiszát pedig szeressük olyannak, ahogyan Juhász Gyula megénekelte: „Magam a parton egymagam vagyok, / Tiszai hajók, néma társatok! / Ma nem üzennek hívó távolok, / Ma kikötöttünk itthon, álmodók!”


Az alábbi képre kattintva olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A terapeuta
Heti Jegyzet
Árhullám
Heti Jegyzet
Facebook

Támogatóink