Itt a farsang!

Itt a farsang!

Egy hónap eszem-iszom, vigadalom

Noha a gyomor még nyögi a karácsonyi-újévi terülj, terülj, asztalkámat, és igazából mindenkire ráférne egy kis léböjtkúra, a java még csak most következik. Vízkereszttel megkezdődött a farsang, január 6-ától csak a rosszkedvünk szabhat határt a mulatozásnak. Ne késlekedjen senki, hiszen az idén igencsak kurtára sikeredik az időszak: mire igazán belelendülünk, már véget is ér. Húshagyókedd csakhogy nem kopogtat, ezúttal ugyanis február 13-ára esik a farsang vége.

Lehet készülni a gyerek óvodai, iskolai jelmezbáljára, a bátrabbak előkereshetik a fánkreceptet, és gondolkodhatnak arról, miből készüljön az otthoni vagy a közösségi kiszebáb, az öltöny mehet a tisztítóba, ideje beszerezni a báli ruhát — néhány rövidke hét áll csak rendelkezésünkre, ha nem akarunk átcsúszni a nagyböjtbe. A farsangi időszakra szigorú szabályok vonatkoznak, melyeket azonban, valljuk be, nem igazán tartunk be.

Raffai Judit néprajzos szerint az idei kurta farsangot mindenképp kitoljuk majd néhány héttel, mert manapság lehetetlen ennyi mindent belesűríteni néhány hétvégébe.

— Régen a farsang farkára korlátozódtak a rendezvények, vagyis farsang utolsó vasárnapjától hamvazószerdáig tartottak. Ma már a karácsony előtti böjtöt sem tartjuk be, az ebben az időszakban rendezett fesztiválok éppen a disznóvágásról szólnak, és ahhoz kapcsolódóan az étkezés sem böjtös. Ugyanígy a farsang utáni negyvennapos böjtöt mind kevesebben veszik figyelembe. A farsangi rendezvények kitolódnak. Az ünnepek átalakulnak, pedig valószínű, hogy teljesen más volt úgy a karácsonyi asztalhoz leülni, hogy az emberek előtte hetekig nem ettek húsos ételt. A mulatozásra is ugyanez érvényes. Ha tudta az ember, hogy az elkövetkező negyven napban nem lesz bál, akkor másképp érezte magát az előtte levő napokon.

A farsangra jellemzőek a táncos mulatságok, melyek régen a párkeresést segítették, hiszen ez volt a lakodalmak időszaka. Házasodni már inkább tavasz végén, nyáron szokás, így nem csoda, hogy a térségünkre nagyon jellemző tuskóhúzás hagyománya kiveszett.

— Nem kell csodálkozni, hogy nem lehetett életben tartani ezt a szokást. A lányokat, ugye, ebben az időszakban adták férjhez, és azok a lányok, akik nem keltek el, vénlánynak számítottak. A legények sokszor álruhában, gyakran mennyasszonynak öltözve végighúztak a falun egy tuskót, és megálltak a vénlányos házaknál, paródiaszerűen kifigurázva azokat, akiknek nem akadt férjük.

Szintén térségünkre jellemző népszokás volt a bőgőtemetés, tette hozzá a néprajzkutató. A húshagyókeddi bálok ezzel zárultak. A nagybőgőt a kocsmában felravatalozták, leterítették egy fehér lepedővel, kétoldalt gyertyát gyújtottak mellette, és siratóparódiákat énekeltek. Vannak egyébként területek, ahol ez a szokás napjainkban is él, például Bánátban, éppen azért, mert megvan benne az a vaskosság, az az erotikus jellegű humor, amelyet a falvakban farsang idején még igényelnek.

Szabadkára azonban egyértelműen a bálok, a gyermekek jelmezbáljai és a kiszebábégetés jellemző napjainkban. A Népkör Magyar Művelődési Központ február 17-én népmesefesztivállal és annak keretében farsangi jelmezbállal várja a kicsiket.

— Ennek az lesz az érdekessége, hogy a gyermekeket mint magyar népmesehősöket várjuk beöltözve. Persze jöhet mindenki kedve szerint, viszont a zsűri főleg a magyar népmesék szereplőinek beöltözött kislurkókat fogja értékelni és jutalmazni — mondta Bodrogi Hajnalka, a Népkör rendezvényszervezője.

A Talentum Tehetséggondozó Művészeti Egyesület művészeti vezetője, Brezovszki Roland egyelőre annyit közölt, hogy farsangi táncházzal készülnek. A Juhász Zenekar pedig ovisoknak, kisiskolásoknak szóló farsangi összeállítással.

— Öt-hat éve hagyomány, hogy a Juhász Zenekar farsang idején járja a vajdasági települések óvodáit, iskoláit. Az óvó nénik ilyenkor jelmezbált szerveznek a kicsiknek, annak keretében adunk egy rövidebb koncertet hangszerbemutatóval, farsangi dalokkal, farsangi szokások felelevenítésével — sorolja Juhász Gábor, a zenekar vezetője. — Utána jelmezes felvonulás következik, majd táncház. Mindig nagy élmény a kiszebábégetés. Fontos, hogy a gyerekek megismerjék ezeket a hagyományokat, amelyek a mindennapokba is szépen beépíthetőek. Szabadkán sajnos kevésbé van erre lehetőségünk. Emellett meghívást kaptunk a csókai művelődési egyesülettől és Tompáról is, továbbá muzsikálunk majd Szegeden, valamint Szolnokon népviseletes bálokon. Ezt is fontosnak tartom, hogy maguk a bálok megmaradjanak, hogy a fiatalokra áthagyományozódjanak. Mindenkinek ajánlom, hogy mulasson egy nagyot, aztán úgyis itt a böjti időszak!

— Bizonyos szokások nálunk intenzívebben megmaradtak, viszont olyanok is megfigyelhetőek, amelyek errefelé nem voltak jellemzőek, de napjaink folklorizmusa (ez ebben az esetben azt jelenti, hogy mesterségesen felújítanak különféle népszokásokat) az életünk részévé tette — hangsúlyozza Raffai Judit néprajzkutató. — Ilyen például a farsangi bábuégetés szokása, melyet hagyományápolás jelszavával minden óvoda, iskola és művelődési ház szívesen végez, pedig nálunk ez nem volt jellemző, inkább a Felvidéken. Ha megvizsgáljuk a szokásokon belüli változásokat, észrevehető, hogy nagyon sok jelenség, mely a hagyományos kultúrában felnőttszórakozás volt, napjainkban gyerektevékenységgé alakult. Ilyen a jelmezbál is. Régen felnőttek vonultak fel, a jelmezek is mások voltak, nagyon sok állatmaszk (gólya, medve, kecske) készült, illetve zsánerképszerű páros maszk is, mint amilyen a medve a medvetáncoltatóval, az orvos és a beteg, a pap és a kántor, a vőlegény-menyasszony és a násznép, valamint nagyon sok mesterség képviselői. Jellemző volt a nemcsere is, például a férfiak öltöztek menyasszonynak. Napjainkban ez sokat változott, hiszen már a gyermekek húznak jelmezt, és egészen más szereplőnek öltöznek. A polgári farsangi szokások mások voltak, mint a népi kultúrában, itt leginkább a bálozás és a reprezentáció dominált. A városi báli szokások nagyon sokat változtak, viszont ami megmaradt, hogy ezek régen és ma is a társadalmi rétegződésnek, illetve a reprezentációnak a lenyomatai. Szabadkán a farsangi báloknak hagyományuk van. Ha a XIX. és a XX. század fordulóján farsang idején kiadott szabadkai újságokat megvizsgáljuk, ez nagyon jól látható. Voltak jótékonysági bálok, melyeket a különféle nőegyletek szerveztek. Ilyenkor a korabeli, kiemelkedő családok asszonyai, lányai nagyon nagy szerepet kaptak nemcsak a szervezésben, hanem megjelenés, viselkedés, öltözködés dolgában is. Népszerűek voltak az iparosbálok is. A helyi újság arról is mindig számot adott, hogy a báli szezon alatt ki milyen ruhában jelent meg. A fényképészek megörökítették a bálozókat. A város egyik legrégebbi fotósának, Pietsch Ferencnek a korzón volt egy zárt, üveges hirdetőtáblája, ahol ezeket a képeket az elkövetkező időszakban meg lehetett tekinteni, és ez is nagyon fontos része volt a szabadkai társadalmi életnek.

Manapság a közösségi oldalak töltik be ugyanezt a szerepet, hiszen a számtalan szabadkai bál után itt lehet megcsodálni, hogy ki miben, kivel és hol jelent meg. Sok-sok lakodalmas terem és helyi közösség szervezésében lehet mulatozni — akár batyubálban is —, érdemes ezekre rákeresni. Ha a klasszikus értelemben vett bálokra vagyunk kíváncsiak, mindenképp ki kell emelni az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete által szervezett pedagógusbált (nem csak pedagógusoknak!), mely az elsőbálozók nyitótáncával kezdődik. Érdemes tehát beírni a naptárba február 3-át, a helyszín a Majsai Úti Általános Iskola lesz. Emellett szép hagyományt teremtett a Vajdasági Magyar Bál vagy a Vince-napi borbál, és a kelebiai plébánia szervezésében megtartott Zarándokbált is érdemes megjegyezni. 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Milliós szeméthegyek
Szabadkai Napló
Egy súlyos könyv
Szabadkai Napló
Facebook

Támogatóink