Készül a műsor

A Szabadkai Rádió körüli huzavona idestova másfél éve tart. Kálváriája akkor kezdődött, amikor a Pannónia Alap az egész napos műsorával elnyerte a regionális frekvenciát. Mindemellett a rádió magánosítása folyamatának a leállítása is sok gondot okozott az intézménynek, és ezzel még nincs vége a bajok sorozatának: el kell még azt is mondani, hogy az épületnek a tulajdonjogáért, amelyben az intézmény működik, per folyik.
A magánosítás a Szabadkai Rádió vesztét jelentené
Biacsi Antal, a Szabadkai Rádió igazgatója elmondja, hogy a Szabadkai Rádiónak az eltelt másfél év alatti kálváriáját elsősorban az új törvényes rendelkezések okozták.
- A gyakorlatban ez azt jelenteti, hogy a műsorszórási törvény értelmében rádiónk csak egy hullámhosszon sugározhat műsort. Ez pedig azzal jár, hogy egyazon frekvencián kell osztoznia a magyar, a horvát és a szerb szerkesztőségeknek. Tudvalevő, hogy 2003-tól a Szabadkai Rádió külön hullámhosszon sugározta a magyar és külön a szerb, illetve a horvát nyelvű adását. A műsorszórási törvény világosan kimondja, hogy minden rádió, amelynek működési engedélye van, csak egy hullámhosszt használhat.
A másik dolog pedig - ami még nagyobb változást hozott az intézmény életében -: a műsorszórási törvény értelmében el kellett indítani a rádió magánosítását. A privatizációs folyamatot azonban tavaly decemberben leállították. A rádió magánosítása azzal a veszéllyel fenyegetett - ezt számos szerbiai példa tanúsítja -, hogy olyan személyek kezébe kerül az intézmény, akiknek egyéb érdekeik fontosabbak, mint a kisebbségek nyelvén sugárzott műsorok megtartása. A privatizációval a községi rádiók megszűnnek, közszolgálatinak lenni és kereskedelmi, profitorientált rádiókká alakítanák át őket. Többé nem a községi képviselő-testületet - amely mellesleg 40 évvel ezelőtt hozta létre a Szabadkai Rádiót - illetné meg az alapítói jog. A rádióban mindannyian úgy gondoljuk, vagyis mind a három szerkesztőségnek az a véleménye, hogy ha magánkézbe kerül az intézmény, akkor megszűnik az észak-bácskai polgároknak a rádiója lenni, illetve elveszíti közszolgálati jellegét, de nemcsak ezt, hanem a tájékoztatásban betöltött eddigi szerepét is. Szerencsére ezt megértette végre az alapító is, vagyis a községi képviselő-testület. A szükséges lépéseket megtette a kormány felé, vagyis kérte, hogy a több nyelven sugárzó rádiókat mentsék fel a kötelező privatizáció alól. A tartományi kormánynak és a szerb parlament VMSZ-es képviselőinek hála sikerült elérniük azt, hogy 180 napra leállítsák a privatizációt. December 27-én hozta meg a szerb kormány az erről szóló döntését. Pillanatnyilag tehát ott tartunk, hogy a kormány határozatával leállították a községi tulajdonban lévő, több nyelven is sugárzó rádiók magánosításának folyamatát. Ez a 180 nap bizonyára arra szolgál, hogy a kormány pozitív jelzéseket adjon a kisebbségek felé. Bízom benne, hogy az elkövetkező néhány hónapban elfogadható megoldás születik. Két egymással ellentétes törvényt kell mindössze összehangolni: egyrészt ugye a műsorszórási törvény megköveteli a rádiók magánosítását, másrészt az önkormányzatokról szóló törvény rendelkezése értelmében a községek is lehetnek alapítói a területükön működő rádióknak, illetve tévéknek, amelyek a kisebbségek nyelvén is sugároznak műsort - mondja az igazgató.
Biacsi továbbra is azt tartja helyes megoldásnak (ha ugyan nem akarják tönkretenni a helyi tájékoztatást, mely szerinte igen színvonalas, és szinte nélkülözhetetlen a polgárok számára), ha a helyi önkormányzatoknak megengednék, hogy továbbra is alapítói lehessenek ezeknek az intézményeket. Ha a Szabadkai Rádió kalapács alá kerül, akkor azonkívül, hogy leginkább a polgároknak okoznak vele kárt, megszüntetnének, tönkretennének egy helyi tájékoztatási rendszert, mivelhogy egy kisebbségi média nem képes önerőből fennmaradni a piacon.
Szabadkán 4 helyi rádiófrekvencián osztozhatnak az igénylők. Erre a négy hullámhosszra kilenc rádió nyújtotta be pályázati kérelmét.
- A privatizációt a kormány leállította, de az országos és a regionális frekvencia elosztása után hamarosan sor kerül a helyi frekvenciák elosztására is. Az intézmény szempontjából ez annyit jelent - annak ellenére, hogy pályáztunk, de nem kaptunk regionális frekvenciát -, hogy ha elnyerünk egy helyi hullámhosszt és működési engedélyt, akkor csak egy frekvencián sugározhatunk műsort. Ha megkapjuk a helyi frekvenciát, akkor egyetlen hullámhosszon 6 óra magyar, 6 óra szerb és 4 óra időtartamú horvát nyelvű tájékoztatási műsort sugározhatunk. A Szabadkai Rádió eddigi munkatársai továbbra is az intézmény kötelékében maradnak, a szerkesztőségek alkalmazottainak száma ismét a régi - fogalmaz Biacsi.
A képviselő-testület jóváhagyta az erre az évre szóló munka- és pénzügyi tervet, és a Szabadkai Rádió működéséhez szükséges eszközök mennyiségéről is tárgyalt, természetesen abban a jogi formában, amelyben pillanatnyilag működik.
A ,,szendvicsműsor" bevezetése alkotmányellenes
Németh Ernő, a Szabadkai Rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője szerint az elmúlt másfél évben tisztázódtak a dolgok a szerkesztőségen belül.
- A 2003-ban meghozott törvények okozták a legtöbb gondot az intézménynek. Ezeket most kezdték el alkalmazni: az összes rádiónak csak egy URH-frekvenciája lehet, illetve privatizálni kell az elektronikus médiumokat. A kisebbségi nyelvű tájékoztatás iránt nincs érdeklődés a piacon. Nagyon jó példa erre a szabadkai Super Tévé helyzete, hiszen noha városunkban jelentős a magyar nemzetiségűek száma, mégis csak napi néhány percnyi magyar adást sugároz ez a médium - mondja Németh Ernő.
A másik problémát az okozza, hogy egész napos magyar nyelvű műsorra nem nyílik lehetőség a jövőben, hiszen csak egy frekvencián sugározhat az intézmény, noha van egy olyan alkotmányos rendelkezés, amely értelmében a kisebbségek szerzett jogai nem sérülhetnek.
- A ,,szendvicsműsor" bevezetése alkotmányellenes lenne. Tehát van két szempont, amelyben egyetértésre kellene jutni: egyrészt a törvények nem engedélyezik a két URH-frekvenciát, másrészt az alkotmány nem engedi meg az egész napos magyar nyelvű műsor megszüntetését. Ebből a két szempontból kell kiindulni, és szerkesztőségünk próbál rá megoldást találni. Van kiút. Ezt a műsornak a középhullámú frekvencián való beindítása jelentené. A középhullámú műsor sugárzásához nem kell engedély, a Szabadkai Rádió még a 70-es évekbeli európai frekvenciaelosztáskor kapott egy középhullámú frekvenciát: ez az 1089 Khz. Tehát ha megkapjuk a helyi frekvenciát, akkor azon a ,,szendvicsműsor"-t sugároznánk, a középhullámon pedig az egész napos magyar adást. Ennek megvalósításához viszont pénz kell, tartományi eszközökre is szükség lenne, hiszen nem várhatjuk el az önkormányzattól, hogy építse újra a palicsi adóállomást, amelyet a NATO még 1999-ben lebombázott.
A főszerkesztő hozzáteszi, hogy a magyar szerkesztőségnek a helyzete eddig kilátástalan volt, és a bevételei is jócskán csökkentek. A szerkesztőséget négy újságíró elhagyta, a többiek viszont kitartottak.
- Három személlyel kevesebb a dolgozói közösségünk, mint másfél évvel ezelőtt. Nagy megterhelést ró ránk a műsorok elkészítése, de úgy látom, elbírjuk. A hallgatók elégedettek, támogatnak és hallgatnak bennünket. Egy belgrádi közvélemény-kutató cég adatai alapján 18 százalékos a hallgatottságunk, vagyis a község területén a magyarság csaknem a 60 százaléka választja rendszeresen a mi műsorainkat. A húszezer aláírás, melyet a hallgatók gyűjtöttek a rádióért, önmagáért beszél.
A szerkesztőség is szeretne a jövő felé fordulni. Házon belül sokat beszélgetnek arról, hogyan lehetne a rádiót fejleszteni. Úgy vélik: ha Szerbia rátér majd végre a fejlődés útjára, és a közösségnek lesz vásárlóereje, akkor minden bizonnyal az intézmény meg tud majd a saját lábán is állni.
,,Mondjon le a frekvenciájáról!'
Röhrig Ottó, a Szabadai Rádió újságírója 1976-óta megszakítás nélkül dolgozik az intézményben.
- Soha eszembe se jutott, hogy esetleg más munkahelyet keressek, bár a 90-es években többen is külföldön próbáltak boldogulni. Lehet, hogy ők jobban jártak, de mi vállaltuk az itthon maradás kockázatát. A fordulatban reménykedve tűrtük és vészeltük át ezt az időszakot. Tulajdonképpen ez a fordulat be is következett 2000. október 5-én, de nem tartott sokáig, ugyanis a Szabadkai Rádió korábbi főszerkesztője, másokkal összefogva alapítványt hozott létre, és tudvalevő, hogy ezután mi következett. A regionális frekvenciát nem a Szabadkai Rádió kapta meg, hanem a Pannon Alapítvány. Nekünk nem maradt más hátra, mint az aláírásgyűjtés. Csaknem húszezer támogatónk aláírása igazolja, hogy a Szabadkai Rádió egy olyan intézmény, amely nagymértékben kötődik a régió lakóihoz, és a hallgatók is nagyon szeretik. A birtokunkban álló lehető legtöbb eszközzel megkíséreltünk nyomást gyakorolni a politikusokra. Azt gondolom, hogy elsősorban a mi sikerünk, hogy leállították a kisebbségi nyelven is sugárzó rádiók kötelező privatizációját.
A magyar szerkesztőséget többen is elhagyták, következésképp a munka jóval nehezebb lett.
- Ránk szakadt a csillagos ég is, de vállaltuk a megterheléseket, éreztük, hogy a hallgatók messzemenően támogatnak bennünket, szeretik a műsorainkat, és bár kevesen vagyunk, de vállaljuk a pluszmunkát.
A szerkesztőség összetétele vegyes, vannak fiatal újságírók is. Röhrig Ottó elmondja, hogy a régi bútordarabnak számító újságíróknak nincs sok idejük foglalkozni a fiatalokkal, ezért többé-kevésbé magukra vannak utalva. Szerencsére szorgalmasak és ügyesek, megállják majd a helyüket az újságírásban, a műsorvezetésben.
- A megoldás az lenne, ha a Pannon Alapítvány lemondana törekvéseiről, és a vajdasági magyarság elvárásainak megfelelően a mi javunkra lemondana a regionális frekvenciájáról. Egyelőre azonban erről szó sincs. Esetünkben is inkább a magyar átok, a széthúzás érvényesül. Üdvözöljük a Pannon Tévét, kell egy ilyen jellegű televízió a Vajdaságban, de ami a rádiót illeti, az teljesen fölösleges, nem látok benne mást, mint bizonyos személyek pénzszerzési törekvését - mondja Röhrig Ottó.
Igyekszünk távol maradni
Ljiljana Dulić, a horvát szerkesztőség főszerkesztője elmondja: nem tudják, hogy meddig dolgoznak még ebben a formában. A szerkesztőségnek három újságírója és körülbelül 10 külső munkatársa van. A 91,50-es MHz-en délután 6 órától este 9 óráig sugároznak műsort. A szerkesztőség a Kulturális Minisztériumhoz fordult pályázattal, és a község is támogatta őket egy rádiódráma létrehozásában. Összesen 12 részből áll majd, és hamarosan elkezdik a sugárzását is. Tehát próbálnak minél kevesebbet foglalkozni az előállt helyzettel, a munka van az első helyen.
- Egyelőre ugyanolyan ütemben folyik a munka, mint korábban, nem engedtük meg, hogy lazítsa a munkamorált a Szabadkai Rádió körüli huzavona. åszintén szólva azonban a bizonytalan helyzet kissé csökkentette a munkatársak motivációját - teszi hozzá a főszerkesztő.
A húszperces informatív műsor sok munkát igényel, és naponta két tematikus programjuk is van. A hallgatók visszajelzéséből azonban kiderül, a Szabadka községében élő horvát, illetve bunyevác kisebbség szereti a műsoraikat. A www.suboticadanas.info internet portálon pedig külföldön is hallgathatják őket.
Aleksandar Gorčevski, a Szabadkai Rádió szerb szerkesztőségének főszerkesztő-helyettese szerint a szerkesztőséget egyetlen újságíró, munkatárs sem hagyta el.
- Azt gondolom, hogy a mi szerkesztőségünkben a változások kevésbé észrevehetők, mint a magyar szerkesztőségben. Tulajdonképpen semmi változás nincs a munkánkban, de azért némi bizonytalanság, feszültség érződik a levegőben. Azt hiszem, ez normális, hisz senki sem szereti, ha szorult helyzetbe kerül. Igyekszünk minél jobban teljesíteni, azt gondolom, hogy mást nem tehetünk.
Gorčevski szerint a rádió privatizációja senkinek sem felelne meg. Számos példa igazolja ezt, például a zombori rádióé: ott már két hónapja nem kaptak fizetést az alkalmazottak.
- Remélem, hogy a Szabadkai Rádió ügyében mindenki számára elfogadható megoldás születik, már csak arra a 20 ezer hallgatóra való tekintettel is, aki aláírásával támogatásáról biztosította az intézményt.