Ismerd fel! „Imserd fel!”

Ismerd fel! „Imserd fel!”

A diszlexia a nyelvvel, a beszéddel és az olvasástanulással kapcsolatos részképességzavar.

Fő tünete az olvasási képesség elmaradottsága az életkor, az iskolázottság és az intelligencia alapján elvárható szinttől. A gyerekeknek gondot okozhat a betűk, a szavak és a számok felismerése, leírása, a leírt betűket felcserélhetik, illetve ellenkező irányban olvashatják. Vannak súlyosabb és kevésbé súlyos esetek, viszont jó hír, hogy ha idejében felismerik, ez mind kezelhető.

Grunčić Jasminka a 2013-ban alakult, szabadkai székhelyű JOGI Egyesület alelnöke. Az egyesület szülői indítványozásra alakult meg, és a diszlexiás gyerekek fejlesztésének módozataival foglalkozik, hiszen Szerbiában az iskolákban még mindig nehezen ismerik fel, ki diszlexiás, és ki nem.

— Több változata létezik a diszlexiának. A nehézséggel küzdő gyerekeknek más és más okoz gondot. Van, aki keveri a betűket, van, aki lassabban olvas, stb. Már másodikos gyerekeknél számottevő nehézségek léphetnek fel, és harmadik osztályos korban lehet kimondani, hogy valaki diszlexiás-e. Viszont sokkal korábban észlelhetőek az erre utaló jelek. Ezeket kellene tudnunk felismerni. Régebben ezt még nem tanították, így az idősebb pedagógusok nem tudnak ezzel mit kezdeni. A diszlexiások nagyon intelligensek, viszont lustának könyvelik el őket, mert nem dolgoznak. De nem azért nem dolgoznak, mert lusták, hanem mert lehet, hogy nem tudnak hozzákezdeni. Ezért inkább feladják. Nálunk, Szerbiában sok helyen azt mondják, hogy ez betegség, és az ilyen gyereknek a Žarkóban a helye. Pedig ezeknek a gyerekeknek átlagos vagy azon felüli IQ-juk van (kimutatható, hiszen ezt is mértük). A diszlexia természetesen egy másik betegség következménye is lehet, ahhoz viszont másféle szakember szükséges. Mi azokkal a gyerekekkel foglalkozunk, akiknek átlagos az intelligenciájuk, de nem úgy tanulnak, mint kellene.

Szerbiában kevés a logopédus és a fejlesztőpedagógus, ezért a tanárok rákényszerülnek, hogy több információval bírjanak. Magyarországon Meixner Ildikó logopédus, gyógypedagógus fejlesztett ki az ’50-es években egy tehetséges gyerekeknek való módszert, mellyel még jobban kifejezésre juttatható a tehetségük. Idővel pedig rájött, hogy ez a módszertan azoknak a gyerekeknek is jó, akik lassabban olvasnak, tehát diszlexiások is alkalmazhatják.

— Ezzel a módszerrel a gyerek gyönyörűen megtanulja kezelni a nehézséget, és soha többé nem lesz gondja. Tudni fogja, hogyan kell egy-egy helyzetben viselkednie. Ha ezt nem tanulja meg, örök életében szenvedni fog az iskolában. S egyre több diszlexiás gyerek van.

* Miért nő ez a szám?

— A diszlexia veleszületett baj. Az erre való hajlam az, ami öröklődik. A környezet stimulálhatja, azaz vagy „kihozza” a gyerekből, vagy nem. Ez nem rendellenesség, az agy egy része — az írás-olvasás központja — másképp működik. Ez a számítógépnek vagy a gyors tananyagnak is betudható. Mozgással szépen lehet fejleszteni ezt a készséget, de ha a gyerek egész nap a gép előtt ül, akkor, ugye, nem mozog. Dr. Ranko Rajović orvos, a Nikola Tesla Központ munkatársa, Mensa-tag és négy kisgyermek édesapja most Szerbiában ennek a módszernek a fő propagálója, aki minden gyereket bukfencre és fogócskára biztat.

* Szerbiában ennyire kevés a logopédus?

— Nagyon. Magyarországon minden iskolában van egy, nálunk egész Szabadka területére csak három jut. És már a magyarországi felmérések alapján is kevésnek bizonyul az iskolánkénti egy. Egy gyereknek, akinek gyenge diszlexiája van, hetente kétszer kellene logopédushoz járnia, ha pedig súlyosabb a helyzet, akkor mindennap. Magyarországon van, aki naponta jár, és nagyon szép eredményeket ér el. Nálunk a logopédusok kis száma miatt a súlyos esetek csak háromhetente jutnak sorra. Mi senkire nem hárítjuk a felelősséget, ez a helyzet, melyen megpróbálunk javítani. Amikor ezt felismertük, és kapcsolatba kerültünk a Meixner Alapítvánnyal, kiderült, hogy van egy szabadkai munkatársa is, aki pártfogásába vett bennünket. Ennek köszönhetően négyen végeztek el egy kétszemeszteres képzést, és tanulták meg a Meixner-módszert. Ezt adjuk tovább a pedagógusoknak, hogy igenis tudjanak mit kezdeni a gyerekekkel, és fel tudják mérni, mit tudnak másként csinálni az órán.

Jasminka hozzátette, hogy a magyarországi teszteket is továbbfejlesztették, hiszen a gyerekek szókincse sokat változott, ezt kellene szerbre adaptálni, ami már szintén folyamatban van, illetve a vajdasági magyar gyerekeknél sem lehet ugyanazt a feladatsort használni, mint Magyarországon. A teszt egyébként nagyon egyszerű, fél óra alatt el lehet végezni, s a pedagógus kezében máris lesz egy eredmény. A JOGI Egyesület erre nyert a Bethlen Gábor Zrt.-től támogatást, így két iskola másodikosainál is el lehetett végezni a tesztet. Az eredményt elemezték és publikálták, illetve a többi iskolának, tanítónak is elküldik majd.

A beszélgetéshez ezen a ponton csatlakozott Csorba Kornélia, a Naša Radost Iskoláskor Előtti Intézmény óvónője, aki szintén a JOGI Egyesület tagja, aktív részvevője.

— Én is elvégeztem Meixner Ildikó diszlexiaprevenciós, preedukációs tanfolyamát. Az én feladatom az volt a pályázatban, hogy az Október 10-e Általános Iskola második osztályos tanulóit mérjem fel. Huszonnégy kisdiákot vizsgáltam, ami individuális munka volt. Betűk, szótagok, rövidebb-hosszabb szavak olvasásából állt, valamint egy rövid történet elolvasásából, illetve megértéséből. Én az óvónők munkájára hívnám fel a figyelmet, hiszen már óvodáskorban vannak árulkodó jelek, melyek arra utalnak, hogy részképességzavar vagy diszlexia állhat fenn. Rossz ritmusérzék, dominanciazavar, fejletlen testséma, a gyerek nem tud tájékozódni térben, időben, síkban. Beszédkészségben a szegényes szókincs, az egyszerű, illetve a tőmondatok használata, nyelvtanilag helytelen beszéd lehet még jellemző. Ezek mind figyelmeztetik az óvónőt, hogy ezeket a területeket fejleszteni kell. A felmérés célja, hogy legyen egy visszajelzés, egy adatbázis a leggyakrabban előforduló gondokról, betűtévesztésekről, mert ez segítséget nyújthat a tanítóknak. A gyereket már óvodáskorban tudjuk fejleszteni, hogy sikeresebb, magabiztosabb legyen, illetve később is megállja a helyét.

Török Róbert pszichológus a felmérés és az ebből készült elemzés koordinátora. Ő az eredményekről beszélt:

— A Majsai Úti, valamint az Október 10-e Általános Iskolában magyar nyelven tanuló másodikosok körében teszteltük az olvasási és az írási képességeket. Az eredmények a napokban váltak hivatalossá. A legnagyobb gond az, hogy a tanulók 42 százaléka az elvártnál lassabban olvas. Sokan azért, mert még mindig szótagolva olvasnak, mások pedig azért, mert előbb magukban olvassák el a szavakat, és csak ezután hangosan. A másik ilyen lehangoló eredmény pedig a szövegértés. A tanulók fele nem teljesített megfelelően. Egy rövid szöveget olvastak el, és hat kérdésre kellett válaszolniuk. 50 százalékuk vagy egyetlen kérdésre sem, vagy csak egy-kettőre tudott helyes választ adni. Ez nagyon gyenge eredménynek számít. Összehasonlítva egy két évvel ezelőtti felméréssel, melyet elsősök körében végeztünk, hasonló eredményt kaptunk, s ez az, ami igazán elszomorít engem. Egy elsős és egy másodikos korosztály esetében ugyanaz az eredmény született. Azaz nincs fejlődés. A felmérést hatvan gyereken végeztük el, és 8 százalékuknál beszélhetünk a diszlexia valamely fajtájáról, valamilyen mértékéről. Ez a szám nemzetközi viszonylatban is ekkora, 7 és 10 százalék között mozog a világban. A gyerekek egyébként azokat a betűket tévesztik össze a leggyakrabban, amelyek vizuálisan és fonetikusan is hasonlóak (ű-ú, ű-ő, b-d). Az írás során nem a nehezen kiolvasható betűk okozzák a gondot, sokkal inkább a helyesírás. Az ékezetek, a hosszú mássalhangzók jelölésének problémája a tanulók 75 százalékánál megjelenik. És ez sajnos a felsőbb osztályban is jellemző.

Jasminka elmondta, hogy a csapat tagja volt Pertet Márta logopédus is, ezután pedig a szülők felelősségére hívta fel a figyelmet.

— A pályázat fontos volt, hiszen eddig önerőből dolgoztunk, úgyhogy ez most egy nagy löket az előrelépéshez. A teszteket adaptálni fogjuk. Reméljük, elfogadják őket Szerbiában, és minél több tanítóhoz eljutnak majd, mert nagyon lényeges, hogy szülő, tanár és fejlesztőpedagógus szorosan együttműködjön. A szülő ismerje fel a bajt, és foglalkozzon a gyerekkel, hiszen ő van vele a legtöbbet. Sokan viszont azt mondják, nincs erre idejük. Magyarországon az a tapasztalat, hogy egy nagyon gyenge, diszlexiás gyereknek legalább két év fejlesztésre van szüksége. De mi ez a két év egy élethez képest? A foglalkozás ugyanis arra is hatással van, hogy a gyerekből milyen felnőtt lesz. Nagyon fontos tehát, hogy egészséges felnőtteket neveljünk a közösségünknek.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A fával való építés ereje
Riport
A magyar kultúrkincs digitális mentése
Riport
Facebook

Támogatóink