Iskolára készülünk (2.)

Iskolára készülünk (2.)

Az előző írásban az iskolára való felkészülés mentális hátteréről esett szó, ezúttal pedig a leginkább értékelt tényleges iskolaérettségi mutatókat vesszük sorra.

Az iskolaérettség egy-egy kor, társadalom elvárásait jelzi a gyerek felé, vagyis a figyelmi szabályozás, a tanulói szerepekhez való alkalmazkodás, az önszabályozás képessége is.

 Vegyük hát sorra az iskolaérettségi mutatókat!

 Testi fejlettség: Hétéves korra egy átlagos gyerek 120—130 cm és 20—22 kg. Mindez az iskolai terhek viselésének feltétele — így kevésbé fáradékony, noha eltérések tapasztalhatóak. Megjelenik a fogváltás mint a második alakváltás jele, valamint a cipőfűző megkötésének tudása, mely csak részben gyakorlás függvénye.

Orvosi papírok: Az egészséges, ép érzékszervek fontosak az írás, az olvasás elsajátításához (normálisan működő látás, hallás), a jól kialakult testkép pedig a domináns oldal felismerésével együtt segíti majd a grafomotorikai feladatok könnyedségét. A dominancia (jobb vagy bal oldal) akkor hibátlan, ha azonos oldalra esik, ellenkező esetben számolási nehézség, visszafelé olvasás, a szótagok és a betűk felcserélése is megtörténhet, vagy lassabb lesz a szövegértés, a szövegre való emlékezés.

Hogy mire is jó a finommotorika? A tankönyvben való pontos és gyors lapozáshoz, az iskolatáska becsatolásához, az írószerek tolltartóba való helyezéséhez, illetve annak becipzározásához, radírozáshoz, öltözködéshez (gombolás, cipzározás, megkötés), étkezéshez, kulccsal való nyitáshoz/záráshoz, bordásfalra mászáshoz, a szék padra való felrakásához stb. A beszédmozgás is finommozgás.

Ceruzafogás: Segíti a helyes vonalvezetést.

Szem, illetve szem-kéz koordináltság: Akkor van rá igazán szükség, amikor a vonalrendszerben kell elhelyezni a betűket, még ha tudjuk is, hogy a kézközépcsont csak körülbelül tíz-tizenkét éves korra éri el a teljes érettségi fokát.

Térérzékelés: Az írás és az olvasás előfeltétele. Az iránykövetés képességének segítségével a gyermek keze képes a gyors, hirtelen irányváltoztatásra. Noha az, hogy balról jobbra írunk, megállapodás kérdése, nem feltétlenül magától értetődő irány a gyermek számára. Ezért ezt meg kell tanulnia. Ezen felül szükség lesz arra is, hogy a részeket egészként érzékelje, a betűsort szóként fogja majd fel.

A különbözőség felismerése: A betűfelismeréshez szükséges (kicsi/nagy, írott/nyomtatott). Hiánya betűtévesztéshez vezethet, helyesírási nehézséget okozhat. Emellett fontos az auditív megkülönböztetés is, vagyis a hangok elkülönítésének képessége (pl. zöngés/zöngétlen, időtartam meghallása stb.).

Analízis-szintézis: A gyermek ama képessége, hogy a szavakat hangokra tudja bontani, a hangokból pedig szavakat képes összerakni.

Általános tájékozottság: Név, szülei neve, lakhelye, születési éve, szülei foglakozása, ismeretek a világról, önmagának időben és térben való elhelyezése, évszakok, napszakok, napok ismerete.

Gondolkodás: Összefüggő, logikus, elemi gondolkodási műveletek (pl. összefüggések felismerése, következtetések levonása).

Emlékezet: Megfelelő szintű fejlettség szükséges.

Beszédkészség: Tiszta, az anyanyelv ismerete kielégítő, grammatikailag helyesen megfogalmazott gondolatok, érzések, egy-egy képről összefüggő mondatokban kell tudnia beszélni.

Az úgynevezett szenzoros integráció során az érzékszervek összerendezetten kezdenek működni. Ebben az időszakban a gyermekek gyönyörű dolgokat tudnak alkotni rajzban, formázásban, térkompozícióban vagy egy közös játék felépítésében. A környezeti hatásoknak ebben is jelentős szerepük van. Emellett jó kell hogy legyen a gyerek egyensúlyérzéke, szalad, mászik, kúszik, biciklizik, úszik (ha volt alkalma megtanulni).

A szülők szempontjai az iskolakezdést illetően természetesen nagyon eltérőek. Jobbára érzik, hogy gyermekük mikor iskolaérett, mikor kész már a váltásra, viszont sokan elbizonytalanodnak, hogy kicsijük vajon minden szempontból megállja-e majd a helyét. Ilyenkor sokat segíthet az óvónők véleménye, akik a tapasztaltak alapján megbeszélik a szülőkkel, hogy menjen-e iskolába a gyermek, vagy maradjon még egy évet az óvodában. Sőt, a fejlődési tanácsadó szakembereinek véleményét is kikérhetik, az iskola szakszolgálatával együtt.

Azt is fontos tisztázni, hogy fenntartja-e a gyermek legalább 15 percig a szándékos figyelmet (olyasmire figyel, ami számára nem túl érdekfeszítő). Ez idővel majd növekszik, hiszen az iskolai órák hossza tartósan 45 perc. Emellett az is jó, ha el tud igazodni az 1-től 10-ig terjedő számok között, és tisztában van azzal, mit jelent a kevesebb, a több és az egyenlő fogalma.

Fontos, hogy tevékenységét ne hagyja félbe, az érzelmeit megfelelően tudja szabályozni, ahogyan az is, hogy vágyai kielégítésének késleltetésére is képes legyen. Jó, ha egyre gyakrabban forgatja a képeskönyveket, és egyre differenciáltabb, több részletet tartalmazó képet tud felismerni, nézegetni, illetve kérdez is róla, vagyis a síkbeli két dimenzió is elkezd információhordozóvá válni ugyanúgy, mint korábban a három dimenzió — azaz elindul az elvontabb gondolkodás felé.

A gyakori számlálásból döbbenetes felfedezésekhez juthat, ráébred arra, hogy a számokat addig mondhatjuk, addig mutathatjuk, ameddig akarjuk, és nincs vége — kinyílik a tér, megszületik a végtelenség perspektívaélménye.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyerekek az értelmi képességeik tekintetében hamarabb válnak iskolaéretté, viszont érzelmileg és szociálisan nagyobb az elmaradásuk.

Ha a gyermek éretlenül kerül be az iskolába, akkor a pedagógus és otthon a szülő is jellegzetes megnyilvánulásokat tapasztal: ilyen a fáradékonyság, akár a fizikai, akár a szellemi tevékenység során, valamint a figyelmi, koncentrációs gondok. A gyerek sírós vagy túlságosan játékos is lehet, továbbá tünet még a gyakori betegség is, a szervezet ugyanis így tiltakozik a számára megterhelő igénybevétel ellen. Lemaradhat ezenkívül a tanulásban, motiválatlan lesz, és magatartási, viselkedési gondok is kialakulhatnak.

Ha azonban a gyerek iskolaérett, és várja is a sulikezdést, akkor nem érdemes visszatartani, mert később az alacsonyabb elvárások motiválatlanná teszik, és lassan elveszti a tudásszomját. Ez azért veszélyes, mert első osztályban dől el, hogy a gyermek mennyire szereti meg az iskolai életformát, a foglalkozásokat, a tanulást, ez utóbbihoz való viszonya pedig attól függ, hogy mennyire érzi jól magát azokban a helyzetekben, amikor ismereteket szerez.


A nyitókép illusztráció: Pixabay.com

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Ne féljünk, ne féljetek!
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2018.12.14.
  • LXXIII. évfolyam 49. szám
Érzelmi biztonságban
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2018.11.26.
  • LXXIII. évfolyam 47. szám
Facebook

Támogatóink