Iskolára készülünk (1.)

Iskolára készülünk (1.)

Április elejétől egészen május 31-éig lehet az általános iskola első osztályába íratni a gyerekeket.

Ezután sor kerül a leendő sulisok iskolaérettségi felmérésére is. Mivel a gyermek teszthelyzetbe kerül, nem rossz, ha a szülő előtte egy kissé felkészíti őt erre. Ehhez azonban talán az lehet a leghasznosabb, ha szót ejtünk arról, mi is az az iskolaérettség, mit is kell tenni egy ilyen felmérés folyamán.

Ma már az iskolaérettség egyik feltétele, hogy a gyermek várja az iskolát, ne szorongjon a változásoktól, könnyedén adaptálódjon az új közösségbe, hogy mindez ne gátolja őt a tananyag elsajátításában, de legfőképp a tanulás megszeretésében. Ebben segít, ha már az oviban a pedagógusok, otthon pedig a szülők gondoskodnak a megfelelő mentális felkészítésről. A készségfejlesztések ugyancsak az óvodában folynak, és ez az előkészítő évében még célzottabbá válik: a megfelelő szókincs, a beszédértés, a kommunikáció, a kapcsolattartási képesség, az együttműködési képesség, a feladattudat, a mozgás, a finom motorika (írásmozgás) koordinációja, az emlékezés, a koncentráció és az alap számolási készség. S a legjobb az, ha a fejlesztés észrevétlenül folyik.

Manapság a gyerekek sokkal nyugtalanabbak, kevésbé koncentráltak, ezért nehezebben illeszkednek be, szerényebb a fantáziájuk (a digitális kütyük túlzott használata miatt), ám mindeközben intellektuálisan szélesebb tudásuk van, nem lehet figyelmen kívül hagyni az iskolára való felkészítést.

A mentális felkészítéshez kulcsfontosságú egy érzelmileg stabil családi légkör, melyben egyértelműek és reálisak az elvárások: sem túl magasak, sem túl alacsonyak — a szülői minták példaértékűek. Emellett fontos a beszélgetés: lehetőséget kell adni, hogy a gyerek elmondhassa mindazt, ami aznap vele történt. Tudom, tudom, most mindannyian arra gondolnak, hogy főleg azt a választ kapjuk tőlük vissza, hogy nem történt semmi. Ilyenkor — sok energiabefektetéssel — tegyünk fel nekik minél több nyílt típusú kérdést, melyekkel kicsalogathatunk belőlük egy-egy élménybeszámolót, és lassacskán rászoktathatjuk őket arra, hogy megosszák velünk az élményeiket, érzéseiket. Nekünk természetesen aktív hallgatóként kell jelen lennünk ezekben a kommunikációs helyzetekben — vigyázat, a gyerekek iszonyú gyorsan levadásszák a nem hiteles közönséget! Ezek a beszélgetések arra is lehetőséget nyújtanak, hogy már előrevetítsük az új, iskolai környezetet, az óvoda és az iskola közti különbségeket, a szabályok értelmét, a gyerekre váró feladatokat, a tervezhető változásokat (pl. napirend, váltások, időbeosztás, fiatalabb/idősebb testvérrel való találkozási pontok, házi feladatok, kötelezettségek stb.). Ne feledjük, a gyermek minden kérdésére válaszoljunk, ha pedig esetleg valahol elbizonytalanodunk, akkor beszéljük meg vele, hogy utánajárunk a pontos válasznak. Meríthetünk a mi saját, ifjúkori emlékeinkből is — természetesen ilyenkor „csak a szépre emlékezzünk”, a nehézségekről lesz alkalmunk majd akkor beszélni, amikor gyermekünk is hasonló helyzetekbe kerül.

Korábban már írtam a dicséret és a megfelelő szülő-gyermek kapcsolat kialakításának lehetőségeiről, melyekkel erősíthetjük őt. Ha kedvesen — és hitelesen, saját érzéseinket hangsúlyozva — motiváljuk, biztatjuk őt, az ismeretlenhez fűződő feszültsége is csökken majd. A motivált gyerek várni fogja az iskolát, és kedvet kap az új ismeretek elsajátításához is.

Lényeges, hogy az iskola megkezdésével nem érhet véget a játék. Addig is legyen mód legalább napi másfél óra játékra a szabad levegőn, s ez a napi rutin a későbbiekben is megmaradhat. A délutáni alvás szokott sokkal inkább kimaradni, viszont olyan gyerek is van, aki ilyenkor sokkal jobban elfárad, és megnő a szunyókálás utáni igénye. Ha erre még sincs szükség, gondoskodjunk a napi tíz-tizenegy órás éjszakai alvásról. Mindezt azzal segíthetjük, ha a felkelés, a lefekvés, a tanulás, a játék stb. mindig ugyanakkor történik.

 

„Ha kedvesen — és hitelesen, saját érzéseinket hangsúlyozva — motiváljuk, biztatjuk őt, az ismeretlenhez fűződő feszültsége is csökken majd. A motivált gyerek várni fogja az iskolát, és az új ismeretek elsajátításához is kedvet kap.”

 

A játék mindent fejleszt, a gyerekek a betűk és a számok világát is megismerhetik általa. Mesélhetnek képek alapján is — ez előkészíti az olvasástanulást, fejleszti a fantáziát, a szókincset, a megfigyelést. Bizonyos társas- és kockajátékok bevezethetik a kicsit a színek, formák, méretek, mennyiségek világába, fejlesztik a logikai és stratégiai készségeket, a puzzle (kirakó) pedig a részek egésszé formálását, illetve a részletekre való figyelem kialakítását segíti elő (analízis-szintézis: a korai rombolást lassan felváltja az építés, pl. kockákból, rudakból, botokból stb.).

Az iskolai kötelezettségek előszobája lehet az otthoni kötelezettségek bevezetése is — ez bizonyos házimunkák, otthoni feladatok elvégzéséből állhat. Az iskola-előkészítő programnak az is célja — ezért tették kötelezővé és mindenkinek elérhetővé —, hogy a szocializáció mentén is megkönnyítse az iskolába kerülést. A gyerek megtanul közösségben működni, együtt játszani, s a feladatok kidolgozása közben a másikkal/másokkal való megmérettetésre is sor kerülhet. A gyerek, aki nem megy iskolába, de nagycsoportos fejlesztő feladatokat kap, az szocializálódik a társai között, megtanulja az öltözködés, az érkezés, a közösségi élet szabályait, részt vesz a foglalkozásokon, környezeti nevelésben, stb.

A mozgásnak fontosabb szerepe van, mint gondolnánk, általa fejleszthető ugyanis az agyserkentés. Érdemes ezért mindennap más mozgást végezni: ugrálni, bukfencezni, hintázni, fára mászni. Ráadásul a jó fizikai erőnlét az iskolatáska cipelése miatt sem egy elhanyagolandó tényező, és az egy helyben ülés miatt is fontos lehet.

Mindemellett igazán akkor segítjük a gyerek iskolai sikereit, ha megtanítjuk őt kérdezni, vagyis felismerni annak a jelentőségét, hogy mindig értse, miről is van szó. Nem kell félnie, ha valamit nem ismer. Keressünk elő egy lexikont, egy bogárhatározót vagy bármi mást, melyben meglelhetjük a választ, ha mi magunk sem tudjuk, vagy ha nem vagyunk benne biztosak. Ezek után már ő sem bizonytalanodik el, ha valamire nincs válasza, hiszen tudni fogja, hol keresse.

Az iskolapszichológus komplex iskolaérettségi vizsgálattal figyeli meg a gyermek részképességeit: a mozgását, az értelmi funkcióit, a kommunikációs, a finom motorikai és a szociális készségeit is. Sőt, az is sokatmondó lehet, hogy egy ilyen teszthelyzetben hogyan viselkedik a gyermek: mennyire szorong, hogyan válik le a szülőtől, mennyire közvetlen, tud-e figyelni, stb.                                                 

(Folytatjuk)


A nyitókép illusztráció: Pixabay.com

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Ne féljünk, ne féljetek!
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2018.12.14.
  • LXXIII. évfolyam 49. szám
Érzelmi biztonságban
Lélekbúvár
  • Pap Ágota pszichológus
  • 2018.11.26.
  • LXXIII. évfolyam 47. szám
Facebook

Támogatóink