home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Írmagjuk is maradt
Tóth Péter
2018.04.08.
LXXIII. évf. 14. szám
Írmagjuk is maradt

Ha Szerbia nem oldja meg a demográfiai gondjait, akkor elveszik az ország. Maga a szerb elnök mondta ezt a közelmúltban. Amíg a koszovói helyzet nem vett váratlan fordulatot, addig a fősodrú sajtó is többnyire az ország demográfiai mutatószámaival foglalkozott.

Az utóbbi 67 évben a lakosság lélekszáma folyamatosan csökkent. Az elmúlt 27 évben pedig országunk kénytelen szembenézni a negatív demográfiai mutatókkal. Szerbiában a lakosság lélekszáma évi mintegy 35 000-rel csökken, ami annyi, mintha minden esztendőben egy topolyányi városka tűnne el nyomtalanul. De talán még szemléltetőbb, ha azt mondjuk, a negatív születési mutatók miatt naponta 107 emberrel vagyunk kevesebben. Ha  előrevetítjük a trendeket, 2060-ra országunknak mindössze 3,9 millió lakosa lesz. Természetesen abban az esetben, ha Koszovót nem számítják bele. A nem hivatalos adatok szerint az utóbbi hét évben mintegy 300 000 ember távozott külföldre. 2000 olyan kistelepülést tartanak nyilván, amelyben már senki sem él. 2011 és 2016 között a gyermekek száma Szerbiában megközelítőleg 40 000-rel csökkent.

Ijesztő perspektíva, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a térség szinte valamennyi országára jellemzővé vált a népességfogyás, még ha nem is olyan tempóban, mint Szerbiában. Úgy látszik, ez már szinte megállíthatatlan. A történelmi példák azonban ennek az ellenkezőjét (is) igazolják. A távoli múltból nem érdemes ugyan példákat kiragadni, mert a körülmények sokban különböztek, viszont a közelmúltban is találni olyan eseteket, amelyek hátterét érdemes megvizsgálni. Írországnak az elmúlt évtizedekben tapasztalt gazdasági növekedése az EU-n belül is kiemelkedő. A közgazdászok maguk között ezt nemes egyszerűséggel csak kelta tigrisnek nevezték, hiszen hozzá hasonló növekedést korábban csak az ázsiai kistigriseknek hívott országok, például Dél-Korea és Szingapúr produkáltak. Mindez nagyrészt annak is köszönhető, hogy megfelelő körülményeket teremtettek ahhoz, hogy az ország a multinacionális cégek számára vonzó telephellyé váljon.

Az írek sorsa egyébként sokban hasonlít a szerbekéhez, illetve akár a magyarokéval is számos párhuzam vonható: elszakított országrészek, kivándorlási hullámok, függetlenségi törekvések, idegen uralom. Mindez közös a népeinkben. Az írek első nagy kivándorlási hullámát a XIX. század második felében jegyezték: 1840-ben még több mint 8 millióan voltak, viszont az emberek többsége Ausztráliában, az Egyesült Államokban és a világ más részeiben keresett boldogulást. Írország lakossága 1973-ban, az EU-hoz (pontosabban az EGK-hoz) való csatlakozás idején 3,1 milliót tett ki. Ezután azonban meglepő fordulat állt be: az országban ma már 4,5 millióan élnek, a növekedés pedig nem a bevándorlók érdeme. A természetes szaporulat 1000 lakosra számítva 10,2, ami az EU-ban a legmagasabb érték. A házasságkötések száma is az uniós átlag felett áll, a válásoké pedig itt a legkisebb. A többségében mélyen katolikus értékrendet valló íreknél Európa egyik legszigorúbb abortusztörvénye van érvényben. A lakosság 84 százaléka római katolikus. A terhesség megszakítását csak egészen kivételes, indokolt esetekben engedélyezik. Korösszetétele alapján Írország az EU legfiatalabb állama. A lakosság 20 százaléka tizennégy év alatti.

Érdekes megemlíteni, hogy a kivándorlás 1850-ben olyan mértékű volt, hogy ebben az évben New York lakosságának 26 százaléka volt ír származású. Több ír élt ott, mint Dublinban. A kivándorlási hullámot annak idején az sem tudta fékezni, hogy az ír kivándorlókat nyomorúságos körülmények között szállító óceánjárókat koporsóhajóknak nevezték, hiszen minden 100 kivándorlóból átlagosan 16 már útközben meghalt. Ez köztudomású volt Írországban is, mégsem csillapodott a kivándorlási kedv. Ha akkor előrevetítették volna a trendeket, és az valóban be is igazolódik, akkor Írországban ma már írmagjuk sem maradt volna — mondhatnánk találóan. A nyelvészek szerint azonban a mondás nem kapcsolható az írekhez.

Sorsuk, kálváriájuk, majd ismételt felemelkedésük azt jelzi, talán mégsem olyan fekete az ördög: ha egy nép kitart a vallása, értékrendje mellett, akkor az igenis lehet megtartóerő.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..