Letette névjegyét például a máltai Phoenix Basketball, a budapesti Ferencváros, a dán Aabyhøj Basketball és az írországi Portlaoise Panthers csapatában is. Legutóbb Indiában, az ABN Kosárlabda-akadémián tevékenykedett, viszont egy hónappal a szerződése lejárta előtt hazatért, mivel elfogadta a magyar NB I/A osztályban szereplő Jászberény (JP Auto—JKSE) ajánlatát, ahol jelenleg a szakmai igazgatói funkciót tölti be.

* Hogyan kerül egy vajdasági kosárlabdaedző Indiába?

— Dániai tartózkodásom idején ismerkedtem meg Robert Friedrich amerikai sportmenedzserrel, aki több indiai városban működtet kosárlabda-akadémiát. Egy hónapja voltam a dániai csapatnál, amikor az egyik mérkőzés előtt a szurkolók megtapsoltak, amint beléptem a sportcsarnokba. Ekkor Friedrich odajött hozzám, és gratulált, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora elismertségre tettem szert. Felvetette az esetleges együttműködés lehetőségét, s az ajánlatnak 2016 decemberében tettem eleget, amikor is a távol-keleti országba szerződtem.

* Az indiai kosárlabda felénk viszonylag ismeretlen. Milyen körülmények, feltételek vártak az ázsiai országban?

— Igen, Európában nem tudnak sokat az indiai kosárlabdáról, viszont a fejlődést látva szerintem csak az a kérdés, hogy öt, tíz, esetleg húsz év kell ahhoz, hogy az ország Ázsia egyik kosárlabda-nagyhatalma legyen. Zoran Višnjić személyében a válogatottat szerb szövetségi kapitány irányítja, aki a női felnőttegyüttest visszavezette az A divízióba, vagyis oda, ahol a férfiak is szerepelnek. Az indiaiakat egyébként eddig sosem láthattuk olimpián vagy világbajnokságon. Két játékosuk az NBA B ligában játszik, többen az ausztrál profi liga meghatározó játékosai, európai csapatokban viszont egyetlen indiai sem szerepel. A szövetség az első összindiai profi liga megszervezését fontolgatja, ami kedvező hatással lenne a sportágra. A hatalmas távolságok miatt eddig csak a tartományokban szerveztek bajnokságokat. Infrastruktúra tekintetében mindenképp fejlődniük kell, mivel kevés a fedett csarnok, az edzések többségét nyitott pályán tartottam. Nagyon fontos a külföldi edzők jelenléte, akiktől az indiai kollégák tanulhatnának. A több mint 10 milliós lakosú Bangalore-ban éltem, mely Karnataka állam székhelye, India harmadik legnagyobb városa. Jártam Hyderabadban is, ahol a Next Level nemzetközi kosárlabdatábort vezettem. Megismerkedtem a 35 milliós Telengana állam miniszterelnökével, az ottani kosárlabda-szövetség elnökével, sportminiszterével, rendőrfőnökével, polgármesterével. Szinte sztárként tekintettek rám, hiszen a csarnokba belépve hatalmas plakáton láttam viszont magamat. Hyderabadban meghívtak az All Star kosárlabdagálára is, melyen megismerkedtem Gibson Arnold Kirkettel, az NBA-ligában szereplő Boston Celtics játékosmegfigyelőjével. Kijelenthetem, hogy a saját álmomat élem, mert olyan emberekkel találkozom, akik korábban a példaképeim voltak.

A hyderabadi nemzetközi kosárlabdatáborban. Hunor az alsó sorban, középen  (forrás: ABN Kosárlabda-akadémia)

* A sportágak rangsorában hol helyezkedik el Indiában a kosárlabda?

— Kell még néhány év, hogy népszerűség tekintetében felzárkózzon a labdarúgás mellé. Azok a sportágak a legkedveltebbek, ahol már működik az összindiai bajnokság, mint amilyen például a foci, a tollaslabda, a kabaddi (ez a népi játék leginkább a birkózáshoz hasonlít) vagy a krikett. A krikett náluk nemzeti sport, a legjobbjaik 1000-2000 eurót keresnek havonta, mely összeg egy olyan országban, ahol az átlagkereset 100 euró, nagyon sok pénznek számít. Indiában úgy éltem, mint egy gazdag ember, igen különleges helyeken járhattam. Megnéztem a Bangalore-palotát, Tipu szultán nyári palotáját, az Aerospace repülőgép-múzeumot, az Art of Living központot, a Nemzeti Múzeumot, a Siva-templomot, Srí Lankán is voltam, Colombo városában a világörökséghez tartozó Nemzeti Múzeumot is megtekintettem. Az egyik templomban a szerzetes piros pontot rakott az orrom fölé, a két szemöldököm közé, és azt mondta: innentől kezdve követni fog a szerencse. Nem sokkal később érkezett a jászberényi ajánlat.

* Az indiai játékosokkal másként kellett foglalkozni, mint az európaiakkal?

— Teljesen másként. Robert Friedrich, az ABN akadémia tulajdonosa a korábbi klubjaimnál érdeklődött, hogy milyen ember vagyok. Az indiaiaknál nagy szerepe van a tiszteletnek. Ha az edző agresszív, káromkodik, akkor szinte biztos, hogy azonnal felmondanak neki, sőt, még fel is jelentik. Indiában rengeteg a szegény, viszont tehetős emberből is sokat látni. A gazdagokon nem látszik, mennyi pénzük van, mert nem érzik jól magukat, ha az egyik embernek még cipőre sem telik, ők pedig márkás autót vezetnek. Az All Star gálán találkoztam az ország egyik leggazdagabb polgárával. Abszolút hétköznapi ember benyomását keltette, magamtól nem jöttem volna rá, kivel társalgok. Gondoljunk csak bele, hogyan öltözködik és viselkedik egy hasonló ember Szerbiában...

* Hogyan birkóztál meg az eltérő étkezési szokásokkal és a túlzsúfolt közlekedéssel?

— Az étkezési szokásaik, európai szemmel nézve, katasztrofálisak. India volt az első olyan ország, ahol a táplálkozást tekintve az első két-három hétben egyszerűen nem találtam fel magamat. Az ételek nagyon fűszeresek, a húsokat olyan öntettel vonják be, hogy egyszerűen nem lehet elfogyasztani őket. Nagyon sok külföldi elrontja a gyomrát, nekem azonban szerencsére nem volt ilyen élményben részem. Az első néhány héten végigpróbálgattam a vendéglőket, mígnem egy olasz étteremnél kötöttem ki. A közlekedéshez hozzá kell szokni. Hatalmas dugók alakulnak ki, rengeteg embert látni az utcákon. Taxival jártam edzésre, mégis megesett, hogy elkéstem, pedig két órával korábban indultam el. Az indiaiak rendkívül türelmesen vezetnek, viszont a mi mércénk szerint igen sok kihágást követnek el. Csak egy példa: a háromsávos úton nem három, hanem hat sávon folyik a közlekedés.

Devante Wallace-szal, az NB I/A holtversenyben harmadik legmagasabb meccsenkénti pontátlagával büszkélkedő játékosával (Gémesi Balázs felvétele)

* Az indiai szerződésed lejárta előtt fogadtad el a Jászberény ajánlatát.

— A jászberényi kosárlabdaklub felnőttcsapata a legmagasabb osztályban versenyez, emellett minden korosztályban van utánpótláscsapata is. A Jászberényi KSE a 2010/2011-es idényben jutott fel az NB I/A ligába. A feltételek kiválóak, edzésekre hat terem áll rendelkezésünkre, a csapatfoglalkozásokon kívül pedig egyéni edzések is szerepelnek a programban. Hatáskörömbe az összes utánpótlás-korosztály beletartozik, az U18-as csapattal bezárólag. Nemcsak a játékosokkal foglalkozom, hanem a többi edzővel is együttműködöm. Tudásunkat, szakmai tapasztalatainkat megosztjuk egymással. A várost szeretem, az embereket megkedveltem, a szerződésem azonban a nyár végéig szól. Meglátom, mit hoz a jövő.

* Hogyan szerepel a Jászberény felnőttcsapata a bajnokságban?

— Nikola Lazić csapata egy kicsit gyengébben kezdte a bajnokságot, viszont 2018-ban a fiúk már magukra találtak. Huszonegy forduló után az együttes a 11. helyen áll, legutóbb Kecskeméten nyertünk 73:68 arányban. Célunk a bennmaradásért vívott rájátszás elkerülése. Kedvezőtlen a sorsolásunk, mivel az utolsó két fordulóban közvetlen riválisainkhoz, a Sopronhoz és a budapesti MAFC csapatához utazunk. A bajnoki címért vívott rájátszásba az első nyolc helyezett jut. A Szolnok egyértelműen kiemelkedik a mezőnyből, a bajnoki cím kérdésébe még a szombathelyi Falco és a Körmend is beleszólhat, illetve a Paksot sem szabad lebecsülni. A Vojvoda Ádámmal, Strahinja Miloševićtyel és Lukša Andrićtyal felálló Szolnokot hazai pályán majdnem legyőztük, csak hárompontos vereséget szenvedtünk. A magyar bajnokságban szinte bárki bárkit legyőzhet, ám talán az imént említett erősségi sorrend a reális.