home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Illúziók nélkül
Gyurkovics Virág
2016.07.10.
LXXI. évf. 27. szám
Illúziók nélkül

Június 29-én mutatták be Újvidéken a Regionális Tudományos Központot, a Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet vajdasági szárnyát. A nemrégiben elindult projektum keretében olyan szociológusok, antropológusok, történészek és filozófusok dolgozhatnak, akiknek kutatásaiban meghatározó szerepet tölt be az őket körülvevő társadalmi kontextus. A központ egyik koordinátora Losoncz Márk filozófus, akivel a filozófiai tevékenységéről, illetve a központ küldetéséről beszélgettünk.

* A filozófiával való találkozás lehetősége gyerekkorod óta megvolt a szüleid könyvtára révén. Miként vált a hivatásoddá?

— A gimnázium első két osztályában még a kulturális antropológia, a néprajzi tanulmányok érdekeltek, illetve vallástudománnyal is foglalkoztam. Aztán elolvastam Heidegger Mi a metafizika? című szövegét, mely a szerző

egyik legrejtélyesebb szövege. A semmítő semmiről beszél benne, meg arról, hogy miért van egyáltalán valami, miért nem inkább semmi. Ez lenyűgözött, és világos lett számomra, hogy életem végéig filozófiával szeretnék foglalkozni. Az Újvidéki Egyetemre jártam, ám a filozófia tanszék nem teljesen elégített ki, mert meglehetősen elavult volt a filozófiatörténeti oktatás, a tanárok döntő többsége megállt a XX. század közepénél. Szerencsére sok alternatív fiatal volt Újvidéken, akik a Gerusija nevű csoport köré tömörültek, bejárták a Nyugat-Balkánt, és ez segített — ha nem is a távlatok megnyitásában, de legalábbis — megélni a filozófiát egy konkrét, hús-vér közegben. Folyóiratunk, a Stvar szerkesztése is lényeges tapasztalat volt, később pedig sokat számított a Párizsban kutatással eltöltött fél év. Mindenekelőtt kortárs metafizikával, elmefilozófiával és etikával foglalkozom, de gyakran írok közügyekkel, politikai kérdésekkel kapcsolatban. Első kötetem a Forum Könyvkiadónál jelent meg, hamarosan befejezem a doktori értekezésemet.

* Hogyan lett a diplomádból munkád?

— Számomra a filozófia már az egyetemista időkben sem pusztán azt jelentette, hogy vizsgázom, kapom a jegyeket, hanem rendszeresen publikáltam, és konferenciákon is részt vettem. Így figyelhettek fel rám Belgrádban a Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetben egy francia—szerb filozófiai szemináriumon. Doktoranduszként fölvettek az intézeti projektumra, 2014 óta pedig állandó munkatárs vagyok, és a legaktívabbak egyike, hiszen fél évig szerkesztettem a belgrádi tribününket, illetve megannyi nemzetközi konferenciát szerveztem.

* Most pedig te lettél az újvidéki regionális központ egyik koordinátora. Mi előzte meg az intézmény megnyitását?

— A másik koordinátor Aleksandar Matković kollégám, aki szintén filozófiával foglalkozik. Mindketten vajdaságiak vagyunk, ahogyan a projektum többi munkatársa is itteni. Szerintem rendkívüli fejlemény, hogy ez a központ létrejöhetett, mert Vajdaságban nem létezik társadalomtudományi kutatóintézet azóta, hogy a miloševići rezsim ’93-ban az utolsót is megszüntette. Pedig Vajdaság társadalomtudományi szempontból roppant izgalmas kihívás, a többi közt a multikulturális volta meg a tartomány különleges státusza miatt. Örülünk, hogy a(z előző) vajdasági kormányból úgy gondolták, érdemes megteremteni ezt a központot, illetve elvetni a csíráját a majdani önálló tudományos kutatóintézetnek. Bízunk benne, hogy az új tartományi konstellációban is megkapjuk az ehhez szükséges támogatást. Nem árt hangsúlyozni, hogy nem csupán a projektumban részt vevő kutatók, illetve a rendezvényeink helyszínei vajdaságiak, hanem a feldolgozott témák is mindenekelőtt vajdasági vonatkozásúak. Az erőfeszítéseim nyomán máris több vajdasági magyar fiatal bekerült a központ vonzáskörébe. Dicséretes, hogy egy ilyen intézmény, mint a Filozófiai és Társadalomelméleti Intézet fontosnak látja, hogy gyökeret verjen Újvidéken, hiszen igen széleskörű nemzetközi kapcsolatokkal büszkélkedhet, s ezeket kamatoztatni tudja majd. Talán az is jelzésértékű, hogy intézetünk Dragoljub Mićunović, Zoran Đinđić és Vojislav Koštunica révén már parlamenti elnököt, miniszterelnököt és államelnököt is adott Szerbiának — ez is mutatja, hogy munkatársaink már korábban sem csak a magányos kutatómunka hívei voltak, hanem a társadalmi szerepvállalásé is.

* Mi az intézet küldetése?

— Személyes tapasztalatból is elmondhatom, hogy Újvidéken sajnos meglehetősen szegényes a kínálat, ami a humán és a társadalomtudományokkal kapcsolatos eseményeket illeti. Nagyon kevés vita folyik, még a leglényegesebb témák megtárgyalása is többnyire elmarad. A többi közt olyan kérdésekre szeretnénk összpontosítani, mint az imént említett multikulturalizmus, a regionalizmus dilemmái vagy a tartomány különleges intézményi keretei. Az ősszel indul a program: szeptemberben egy nemzetközi jogtudományi konferenciával kezdünk, nem sokkal utána pedig a Cervantes Intézettel összefogva tartunk tanácskozást a peremvidéki létről, a spanyolországi-szerbiai párhuzamokról. Ám nem szeretnénk beragadni a társadalomtudományi keretek közé, például az újvidéki építészekkel vagy a műszaki karral is együttműködünk majd. Intézetünkben a magyar—szerb kapcsolatoknak jelentős hagyományuk van, több közös konferencia és kiadvány tanúskodik erről — s ezt is szeretnénk folytatni, elmélyíteni. Magyar szempontból nemcsak a multikulturalizmus témája fontos, hanem az is, hogy a jövő tavasszal szeretnénk egy konferenciát a vajdasági magyarság 1990 és 1995 közötti történetéről, olyan témákról, mint a magyar autonómiaeszme alakulása, a vajdasági magyarok és a besorozás, a háború stb. A Kasza Józseffel készült mélyinterjú, melyet Tóth Szilárddal írtam, ennek a konferenciának az előkészítése volt.

* Hosszú távon mit adhat ez az intézmény Újvidéknek, Vajdaságnak és a vajdasági magyar közösségnek?

— Szerintem óriási gond a vajdasági magyar társadalomtudomány töredezettsége és rendszertelensége, illetve a hosszú távú kutatási tervek hiánya. Ezek a nehézségek persze csak részben újak. Ha például elolvassuk Várady Tibor erre vonatkozó útkereső tanulmányait a ’70-es évekből, láthatjuk, hogy számos gondot régóta magunkkal cipelünk. Hiányoznak a megfelelő intézményi keretek. Nagyon sokszor, ha alapinformációkhoz akarunk hozzájutni a közösségünkről, nem tudjuk, milyen könyveket vegyünk elő, milyen honlapra látogassunk. Számos alapkérdéssel kapcsolatban nem végeztek szociológiai kutatásokat, pedig magától értetődőnek kellene lennie, hogy egy ekkora válságban levő közösségnek olyan jól kiépített társadalomtudománya van, amely segít a jó válaszok meglelésében.

* Ha már a vajdasági magyar közösségnél tartunk, hogyan látod a helyzetünket?

— Nem szeretem a szalonnihilista álláspontot, viszont én is félek, hogy rövid időn belül holmi egzotikum leszünk. Sajnos nagymértékben a közösségünkön túlmutató folyamatokról van szó: arról, hogy milyen a kései kapitalizmus dinamikája a peremvidéken, és hogy ez miként készteti az embereket arra, hogy elvándoroljanak. Fontos, hogy ne feledkezzünk bele a kisebbségi mikroverzumunkon belüli vitáinkba, hanem a szélesebb távlatokat is szem előtt tartsuk.

* Mi az, amit mégis tehetünk?

— Az Autonómián megjelent, Merre tartasz, vajdasági magyar? című írásomban hangsúlyoztam, hogy csaknem egész Kelet-Európa nyugatabbra vándorol, és Szerbiából is mindenki elmegy. Nem alaptalan az a jóslat, amely szerint ha belépnénk az Európai Unióba — mely közösség sok tekintetben egy idealizált vágyprojektum —, akkor valószínűleg hétmillióról ötmillióra csökkenne a lakosság száma, ami a termelékenységet radikálisan visszavetné, stb. Egyúttal annak az írásnak a végén öt pontban megírtam, hogy mi az, amin szerintem a magunk berkein belül érdemes lenne javítani. Az elvándoroltakhoz való viszony megváltoztatásáról, a médiáról, Vajdaság autonómiájáról írtam, illetve a gazdasági kérdésekkel kapcsolatos nyilvános viták jelentőségéről. Ezeken túl megemlítettem még, hogy mennyire lényeges volna a társadalomtudományunk átgondolása, intézményesítése. Szerencsére a regionális központunk immár lehetőséget teremthet rá, hogy az utóbbira — legalább részben — megtaláljuk a megfelelő gyógyírt.


A nyitókép Szerda Zsófia felvétele

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..