— Bennünket is elért a racionalizáció, és ez egy nagyon nehéz lépés, különösen nekem, hiszen már nyolc éve vagyok a kollektíva tagja, ismerem és nagyra becsülöm ezeket az embereket. Néhány éve a számvevőségről bocsátottunk el embereket, most talán egy kicsit kevésbé fog fájni ez az intézkedés, mert jelentkeztek elegen, tizenegyen, akik önként távoznának. Ők mindannyian a könyvelőségről mennek el, a fizikai munkásaink megmaradnak, hiszen nem akarjuk, hogy a munka menetében gondok merüljenek fel. A legutóbbi elbocsátásokkal együtt összesen harminckettővel kevesebben lesznek az adminisztrációs osztályon, és ez a kevés ember próbálja majd lefedni a több mint 40 000 felhasználót, valamint a több mint 2000 vállalatot, mely érintett a tevékenységünkben. Nehéz munka lesz, de mindent megteszünk.

* Az elbocsátások tehát nem lesznek hatással a közvállalat szolgáltatásaira? Megérzik majd a felhasználók?

— A hulladékgyűjtő, -szállító és –tároló egység a legnagyobb, itt van a legtöbb dolgozónk. Az idén sok újdonságot vezettek be ebben a szektorban, az egyik legnagyobb ezek közül az, hogy a város illetékeseinek döntése alapján már Bajmokról is mi szállítjuk el a szemetet ugyanúgy, ahogyan itt, a városban is. Ez 3000 plusz háztartást tesz ki a nyilvántartásunkban, és 200-zal több ipari felhasználót. Számunkra megkönnyíti a munkát, hogy Bajmokon az utcák 99 százaléka aszfaltozva van, a szemétszállító teherautók ezért könnyen behajthatnak. A másik fontos újdonság az idén kiosztott 7000 szemeteskuka Palicson, a Sétaerdő, a Zorka helyi közösségekben és Kisradanovácon. Ezzel a városi helyi közösségeket sikerült lefedni, Szabadka területén összesen 28 000 ilyen szemetest adtunk az elmúlt három évben, ez több, mint amennyit összesen kiosztottunk a megalakulásunk óta. December folyamán ünnepeljük meg a városházán a közvállalat modern működésének 70. évfordulóját. A köztisztasági közvállalat 130 éve létezik, már az Osztrák—Magyar Monarchia idejében működött valamilyen formában. Az archívumban talált adatok szerint 1947 decemberében a városvezetőség (újra)alapította az intézményt, ez a mai formája tehát 70 éve létezik. Az idén sok illegális szemétlerakót is eltüntettünk, itt elsősorban a Mayer Ottmár utcában található szeméttelepet említeném meg, valamint a Kér helyi közösségben, a régi téglagyár területén felhalmozott szeméthalmazt, a bajmoki illegális telepet, illetve eltakarítottuk az engedély nélkül összehordott hulladékot az Y-elágazás mentén, a mérgesi útról, Alsótavankútról és máshonnan is. Évről évre sajnos újra felhalmozódik a szemét ezeket a helyeken. Amit még fontos megemlítenem, hogy az idén sikerült kerítést húznunk az Albe Šimić utcában található telephelyünk köré, az építési engedélyek beszerzése után 400 méter hosszan védőfalat építettünk. Ez nagymértékben megkönnyíti az őrök munkáját is, kamerákkal figyelik a területet, és szerencsére még soha nem esett kár a felszerelésben, az ott parkolt munkagépekben.

* Változik a munkabeosztás, ha elkészül a Regionális Hulladéktároló?

— Erről még korai volna beszélni, mert még mindig nem tudni, hogy a Regionális Hulladéktároló mikor kezdi meg a működését. Egyelőre úgy szervezzük a munkát 2018-ra, ahogyan az idei évre, és ha kell, év közben változtatunk majd.

* Mi a helyzet a higiéniai és a parkosítási szektorral?

— Különösebb újdonságokról nem beszélhetek, ami a higiéniai szektort illeti, az éves tervet sikerült megvalósítani. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy szívből megdicsérjem a dolgozóinkat, főleg azokat, akik éjjel-nappal, hóban, fagyban, forróságban kint vannak az utcán, és takarítanak. Jó munkát végeztek. A parkosítási szektorban is megvalósult az éves program. A vandálok sajnos kitörték a fiatal platánokat a sugárúton — pedig a fákat kerítéssel vettük körbe —, így újra kellett ültetnünk őket. A körforgalmaknál a virágágyásokat is rendben tartjuk. Ami talán érdekes lehet az olvasóknak, az a zoohigiéniai szektor munkája. Itt megemlíteném, hogy 2017-ben eddig 268 kutyát fogtunk be az utcákról, 79-et adtunk örökbe, 68-at juttattunk vissza az eredeti tulajdonosának, 181-et sterilizáltattunk. Nálunk jelentik azt is, ha az út mellett állattetemet fedeznek fel, az idén 124 kutyát és macskát szállítottuk el. Akkor is nekünk szólnak, ha a regisztrált farmokon pusztul el egy állat — szarvasmarha, sertés stb. —, ezeket is mi szállítjuk el, az idén csaknem 130,5 tonnányit. A kutyamenhelyről még annyit, hogy pillanatnyilag 255 eb van nálunk, és már alig van hely. Noha szép számban fogadnak örökbe tőlünk, és minden szükséges engedélyünk is megvan, úgy gondolom, ha kétszer ennyi férőhely volna, az sem volna elég. Egy kicsit az okokkal is foglalkoznunk kellene, nem pedig csak a következményekkel.

* Tudnak tenni valamit a felelős állattartásért? Próbáltak kapcsolatba lépni az illetékes városi szervekkel?

— Nincs varázspálcánk, a közvállalat nem tudja egy szempillantás alatt megoldani a kóbor kutyák gondját. A menhelyünkre egyébként bármikor bárki kilátogathat, egy előzetes bejelentkezés után megtekintheti az állatokat, illetve a körülményeket, melyek között élnek. Azt hiszem, Szabadka büszke lehet erre a menhelyre. Az illetékes felügyelőséggel és a kommunális rendőrséggel folyamatosan együttműködünk, igyekszünk megakadályozni a kutyakölykök árusítását a piacokon, mert ezek az állatok általában nem kapják meg a szükséges oltásokat, nem is látja őket orvos, sokszor betegek, férgesek, és azonosító csipjük sincs. Ezenkívül próbáljuk megértetni az emberekkel, hogy a hétvégi házba befogadott kutyát ne hagyják ott, ha ők úgy döntenek, a városi, meleg lakásban töltik el a telet. És azzal is mindenkinek tisztában kellene lennie, hogy a kóbor kutyákat senki sem importálja ide, nem más városokból hordják be őket, hanem mi magunk, szabadkaiak tehetünk arról, hogy egyre több az ilyen állat az utcákon. Még mindig nem divat az ivartalanítás, pedig ez hosszú távon megoldást hozhat. A menhelyünkön ivartalanított, szocializált, egészséges kutyákat lehet örökbe fogadni, ezúton is felszólítok mindenkit, hogy látogasson ki hozzánk, és győződjön meg erről személyesen! Az idén már kiállításon is jártunk a kutyáinkkal, és egy-két kisebb díjat is nyertünk. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen rossz állapotban kerül hozzánk egy-egy állat az utcáról — sovány, csapzott, beteg —, viszont nálunk néhány hónap után rendbe jön, és lám, még díjat is nyerhet!

* Ejtsünk még néhány szót a téli szolgálat munkájáról...

— November 15-étől március 15-éig működik a téli szolgálat. Mi minden évben, november 15-én összehívjuk a média képviselőit, és bemutatót tartunk, mellyel egyúttal azt is ellenőrizzük, hogy valóban készen állunk-e a téli hónapokra. Az idén is 233 kilométernyi helyi útszakaszt takarítunk, valamint 130 569 négyzetméternyi kerékpárutat és gyalogjárdát. Vannak munkagépeink, 700 tonna só és 900 tonna kőzúzalék áll rendelkezésünkre. Figyelnünk kell arra, hogy ne legyen túl sok lágeren, viszont mindig legyen elegendő, mert a sót és a kőzúzalékot Szerbia déli részéről hozzuk. Ha tehát bekövetezne egy nagy havazás, és napokra leállna a forgalom — mint néhány éve, amikor Bácsfeketehegynél keletkezett torlasz —, akkor nem szabad kifogynunk. Kijelenthetem, hogy az idén is felkészülten várjuk a havazást.